Emberek között (2011) Lazi Könyvkiadó 2011, Szeged Szerkesztő: Sánta Gábor Fekete István 1943/44 fordulóján egyre elkeseredettebben figyelte a közösségek szétesését, éppen akkor, amikor pedig mindennél nagyobb szükség lett volna az összefogásra. Már a Zsellérek ben, a Hajnalodik ban és a Doktor Kovács István ban is erről beszélt. Regényének, drámájának és játékfilmjének zajos közönségsikere azt sejtette vele, hogy a világháborús viszonyok között fokozott az igény a példaértékű történetek iránt. Nem andalítani akart, és főként nem megnyugvást kelteni ezek szerencsés befejezéseivel, hanem hatásosan érzékeltetni, hogy így is lehetne. Felelősen gondolkodó emberként meggyőződéssel vallotta, hogy a parasztság a magyar társadalom meghatározó eleme, és sorsuk alakulásával minden politikai erőnek számolnia kell. Ő azonban nem feltárni kívánta a vidéken élők életét, hanem bemutatni azokat a típusokat, akiket személyesen is megismert. Retek Jánosnak hívják az először 1944 karácsonyán megjelent Emberek között főszereplőjét, és a vele, illetve a családjával történtek követhetők nyomon az általuk felnevelt szajkó életének első esztendejében.
Az államhatalom megbélyegezte, de a természetben mindig vigaszra lelt Fekete István 2022. június 23. 20:20 MTI 52 éve, 1970. június 23-án hunyt el Fekete István József Attila-díjas író, akit főként állatregényeiről és ifjúsági műveiről ismer a közönség. A természettel együtt élő és érző, annak titkait jól ismerő ember volt, emellett zseniális emberábrázoló. Kristálytiszta, pihentető prózáját és humorát a felnőttek talán még jobban élvezhetik, mint az ifjabb olvasók. A Somogy vármegyei Göllén született Fekete Árpád tanító, iskolamester és Sipos Anna első gyermekeként. Egyik őse a nagy francia forradalom menekültje, dédnagybátyja pedig Damjanich János 1848-as honvédtábornok, aradi vértanú volt. A család 1909-ben Kaposvárra költözött, és István az ottani gimnázium tanulója lett. Mivel félévkor és év végén is megbukott, a szigorú édesapa átíratta a polgári fiúiskolába, ahol végre önmagára talált a kamaszodó fiú. 1915-ben felsőkereskedelmi iskolába iratkozott, 1917-ben besorozták katonának, és az 1918-as hadiérettségit követően tartalékos tiszti iskolába került.
A '70-es évek elején egy napilap bűnügyi tudósítója nagy cikkben leplezte le a társulatot, mint ideológiai fellázítót, a rendszer ádáz ellenségét. Az igazi botrány akkor tört ki körülöttük, amikor meghívás és előzetes engedély nélkül felléptek egy kollégiumban, s addigi előadásaik töredékeiből olyan eseménysort improvizáltak.. Enyedi Éva-Rajkai Zoltán: Hajnal hasad Fekete István Hajnalodik c. színdarabja felhasználásával Ferenc: Neked még van kedved zongorázni? Amikor az ember legjobban meghalni szeretne… mert megalázások érik, mert belénk rúgnak, a székelyeket asszonyostól, gyerekestől hajszolják, mint az állatokat… Te meg zongorázol… Hát nincs benned egy csepp magyar érzés? Anna: Magyar érzés? Magyar érzés? És amikor te a Réztyúkban mulatsz, a cigánnyal… éjféltől hajnalig az Akácosút meg a Krasznahorka büszke vára meg a Bözsi ne sírjon!!! És közben folyik a pezsgő és folyik ki a pénz a kezedből! Csak mulatsz folyton… Ferenc: De sírva… Érted? … Sírva… "…a Révai Nagy Lexikonában létező és kisfiúként paradicsominak képzelt Magyar Királyság roppant igazságtalan földarabolása, Horthy, aki nagyanyám szerint fess ember volt, a második világháború, Drezda bombázása például, meg a kínzó kérdés: kik azok a zsidók, mi történt velük, és miért?
1960-ban a Tüskevár ért, amelyből remek tévésorozat is készült, József Attila-díjat kapott. A hatvanas évek közepétől háromkötetesre tervezett önéletírásán dolgozott, amelyből 1965-ben megjelent a Csend, s 1970-ben elkészült a Ballagó idő is. Többre már sem ideje, sem ereje nem maradt: előbb 1968-ban, majd 1969-ben is szívinfarktust kapott, amelyből még sikerült felépülnie. A harmadik azonban végzetes volt, s 1970. június 23-án Tárogató utcai otthonában örökre lehunyta szemét.
Az igazi botrány akkor tört ki körülöttük, amikor meghívás és előzetes engedély nélkül felléptek egy kollégiumban, s addigi előadásaik töredékeiből olyan eseménysort improvizáltak, amelyben – az informátorok számára össze nem illő – aktusok kerültek egymás mellé. Következményképpen az addig többé-kevésbé diszkrét politikai és hatósági megfigyelés szisztematikus és nyílt vegzatúrává változott. Elkezdődött, vagy inkább felgyorsult az együttes felszámolása. A tagokat országszerte elszívták a kőszínházak, mindannyian hivatásos színészek lettek.
Íróvá válását Csathó Kálmán (1881–1964) és Láng Rudolf (1881–1963), írói álnevén Sólyom is egyengette és segítette. 1936-tól más újságok is közölték elbeszéléseit. Első két regényével (A koppányi aga testamentuma, 1937 és a Zsellérek, 1939) országos regénypályázat első díját nyerte el. Irodalmi munkássága miatt 1941-ben elvesztette ajkai állását és Budapestre költözött. 1940-ben a Hajnalodik című színművével nagy visszhangot váltott ki. Három forgatókönyvéből is sikeres filmek készültek – Dr. Kovács István (1942), Féltékenység (1943), Aranypáva (1943) –, amelyekkel országos hírnévre tett szert. Sorban jelentek meg regényei és mellette oktatófilmeket is készített. Sajnos 1945 után már egyre nehezebb lett az élete. Fia visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a kommunista rendszerben az ÁVO-n egy alkalommal olyan súlyosan bántalmazták, hogy egyik szemére megvakult. Mindezt azért kellett elszenvednie, mert nem volt hajlandó átírni a Zsellérek című könyvének azt a részét, ahol hitelesen ábrázolta a Tanácsköztársaság vörös terrorját.
Emellett nem elhanyagolható az sem, hogy az utazás időbeni rövidülése miatt "az idő pénz" alapon is spórol a vezető.
A mentesség például olyan járművekre vonatkozik, mint a hazai rendvédelmi szervek által üzemben tartott vagy megkülönböztető jelzés használatára jogosult gépjárművek. Autópálya-matrica vásárlásához a szolgáltató a saját oldalát ajánlja. Itt a vignettát kényelmi díj nélkül lehet beszerezni, és a vásárlást igazoló bizonylatot sem kell megőrizni a matrica érvényességének lejárta után két évig – ismertette az MTI.