AZ ELTÉVEDT LOVAS Vak ügetését hallani Eltévedt, hajdani lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak. Hol foltokban imitt-amott Ős sűrűből bozót rekedt meg, Most hirtelen téli mesék Rémei kielevenednek. Itt van a sűrű, a bozót, Itt van a régi, tompa nóta, Mely a süket ködben lapult Vitéz, bús nagyapáink óta. Kisértetes nálunk az Ősz S fogyatkozott számú az ember: S a domb-keritéses síkon Köd-gubában jár a November. Erdővel, náddal pőre sík Benőtteti hirtelen, újra Novemberes, ködös magát Mult századok ködébe bújva. Csupa vérzés, csupa titok, Csupa nyomások, csupa ősök, Csupa erdők és nádasok, Csupa hajdani eszelősök. Hajdani, eltévedt utas Vág neki új hináru útnak, De nincsen fény, nincs lámpa-láng És hírük sincsen a faluknak. Alusznak némán a faluk, Multat álmodván dideregve S a köd-bozótból kirohan Ordas, bölény s nagymérgü medve. Vak ügetését hallani Hajdani, eltévedt lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak. (1914) Fotó: Borsodi Henrietta Magyar Kurír
A megjelenített táj idegenségét még nyomatékosabbá teszi, hogy a költői én hangsúlyozott távolságot tart vele szemben. Néhány, közvetlenül értékelést tartalmazó jelzőn kívül ("régi, tompa nóta", "vitéz, bús nagyapáink") nem jelzi semmi a jelenlétét. Feltűnő, hogy a költői én és a címszereplő – inkább emberfölötti, mint emberi – alak helyzete mennyire hasonló: mindketten kívül maradnak a verstörténés világán. (Ezért is lehet azonosítani a kettő nézőpontját, jóllehet a költői én és a lovas nem azonos egymással. ) A hajdani, eltévedt lovas jelentése is talányos; igazi, többértelmű szimbólum. Bizonytalanok is annak eldöntésében a vers értelmezői, hogy a lovas az utat tévesztő magyarságot képviseli-e (talán ez az értelmezés látszik a legnyilvánvalóbbnak), vagy az egész emberiséget; vagy pedig egy "külső" nézőpontot jelent, a hetedik szakaszban szereplő "hajdani, eltévedt utas"-ét, aki nem talál nyugalmat az elkárhozott tájon. (És a lovas és a vándor – mint az európai kultúra nagy motívumai – még igen széles körét engedik meg az értelmezésnek. )
Ady szörnyű jövőképet jelenített meg, ami majdnem be is igazolódott 1920-ban. A látvány soha nem tárul fel, csupán hangokat hallani ("Vak ügetését hallani"), Ady szándékosan a környezetre irányítja a figyelmet, és az jut eszünkbe, hogy állandóan üget a lovas; de vajon merre? A légkör, amit a költő megjelenít, nyomasztó. Köd van, bozótosban járunk, hideg van, ősz majd később november. Ady korábbi költészetében is az ősz a halált jelképezte, itt sincs ez máshogy, habár nem utal a halálra konkrétan, ami egy szimbolista verstől nem is várható el. A ködben semmi sem látszik, és a hangok is csupán titokzatos hangfoszlányok. A köd is többet jelent az alacsonyan lévő nagy páratartalomnál. Ez a köd "múlt századok köde". Megjelennek a régi emlékek, babonák, a régi hiedelmek rémei és szörnyei, akik hatalmukba kerítik a környezetet. A régi félelmek újra elhatalmasodnak az embereken. Sőt, már csak ők vannak, a szellemek, a rémek. Hová tűntek akkor az emberek, nem is találkozunk velük, csak a kísértetekkel.
Ingyenes festmény értékbecslés Ingyenes festmény értékbecslés
"Csupa vérzés, csupa titok, Csupa nyomások, csupa ősök Csupa erdők és nádasok, Csupa hajdani eszelősök" Már csak ők maradtak. Ezt Ady fantasztikusan fokozza a "csupa" szóval, ezzel együtt fokozódik a szorongás és a félelem. A vers sugallja, hogy a kiút megtalálása az egyetlen esély a szabadulásra, de ez szinte lehetetlen, hisz nincsenek jelzések, táblák, a lovas teljesen magára hagyatott. "Hajdani, eltévedt utas Vág neki új hináru utnak, De nincsen fény, nincs lámpa-láng És hírük sincsen a faluknak. " Adyban felmerül a kérdés, hogy valaha kitalálhat-e az ország, a lovas a bozótosból, vissza tud-e térni a helyes útra.
Kurázsi mama vigasztalásképpen nekiadja Yvette piros cipőjét. 7. Kurázsi mama kalmár pályafutása csúcsán. Ezüstpénzből készült nyakláncot visel, s közben arról énekel, hogy jó üzlet a háború, csak tudni kell használni. 8. A szekér előtt egy öregasszony áll a fiával. Ágyneműt akarnak eladni, Kurázsi mama azon méltatlankodik, hogy háborúban nincs fedél az ember feje fölött, így nincs ágy, nem kell az ágynemű. Megszólnak a békét jelző harangok. Kurázsi mama úgy érzi, csődbe ment, vége a háborúnak. Haragszik a papra, akinek tanácsára felvásárolta a rengeteg árut. A megérkezők szakácsnak mondja el panaszát. A szakács tanácsára most azonnal nekiindul árulni. Megjelenik Yvette, Kurázsi mamát keresi, immár özvegyen. Megérkezik Eilif is, aki búcsúzni jött, mert békeidőben ugyanazt tette, mint háborúban, de ezért most halál vár rá. Kurázsi mama boldogan tér vissza, mert megtudta, hogy a béke csak ideiglenes. Senki nem szól neki a fiáról. 9. 16 éve folyik a háború. A szakács elmondja, hogy levelet kapott Utrechtből, hogy kocsmát örökölt, és most oda akar menni Kurázsi mamával, de Kattrin nélkül.
Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyerekei Fordította: UNGÁR JÚLIA "Nem az menekül meg a múlttól, aki elfelejti. " (Brecht: Háborús kiskáté) Izgalmas és bonyolult drámai szöveten keresztül mutatja be, hogyan veszíthetjük el arcunkat, személyiségünket az embertelenség közepén, vagy mégis, mindennek ellenére, hogyan őrizzük meg azt. A történet hőse, Anna Fierling markotányosnő három gyermekével próbál boldogulni a harmincéves háború poklában. Praktikum és haszonszerzés vezérli, próbálja minden viszontagság és szörnyűség között célba navigálni az otthonukat jelentő ekhós szekeret, és biztosítani három gyermeke megmaradását. De a háború minden rémsége mellett kitűnő üzleti lehetőség is, és Kurázsi mama a nyereség bűvöletében olykor azokat is hajlandó feláldozni, akik a legfontosabbak számára. A Kurázsi mama és gyerekei egy hosszan elhúzódó válsághelyzet konkrét és lélektani traumáiról mesél, a kizökkent idő kríziséről, amelyben mégis talpon kell maradnunk, és amelyre időről időre válaszokat kell adnunk, lehetőség szerint az emberség és tisztesség szabályai szerint.
Hiába sikítozik Kattrin, Kurázsi mama nem figyel rá. ) megszerzi Eilifet. Sorsot vet minden jelenlevőnek, s a papírlapok Kurázsi mama kivételével mindenkinek halált jósolnak. 2. 1626-ban Wallhof erődje előtt találkozunk Kurázsi mamával, amint épp egy kappant próbál eladni a tábori szakácsnak. Ekkor hallja meg, hogy fiát a zsoldosvezér sátrába invitálja ebédre hőstettéért (megtalálta és elrabolta a helybeli parasztok ökreit, aztán lekaszabolta őket). Eilif egy dalt ad elő a zsoldosvezérnek, s amikor a konyhából meghallja a folytatást, megörül, hogy látja anyját. Ő azonban ahelyett, hogy büszke lenne fiára pofon csapja a felesleges hősködésért. Mindenki nevet. 3. 3 éve van Kurázsi mama a táborban, most épp egy zsák lőszert vesz. Stüsszi zsoldfizető lett. Megismerkedik Yvettel, aki bájait kínálja a katonáknak. Elmondja Kattrinnak, hogyan lett belőle pillangó, s óvva inti a lányt a katonáktól. Megérkezik a szakács és a pap, Eiliftől hoznak hírt Stüsszinek. Kurázsi mamával elbeszélgetnek, ezalatt Kattrin felöltözik Yvette ruhájába, utánozza őt.