Itt azonban zavart a történet is. Nem találtam értelmét ennek az egész vérfarkasos dolognak. Szerintem a kivitelezés is kicsit zagyva lett. Valamint zavaró az is, hogy nem tartja az előző három részhez hasonlóan a kronológiát. Összességében nem azt mondom, hogy nézhetetlen, de egyszer bőven elég volt és nagyon sajnálom, hogy így zárták le a mesesorozatot. Békacica 2020. július 15., 15:26 Végre nem erőltettek a végére egy nagy örökérvényű tanulságot. A szereplőszám helyre lett téve, hála a jó égnek, így nem lett nagy katyvasz, mint a harmadik rész. Nagyon vadon bolondos vadászidény 3. A szereplők egy része, főleg Elliot új jellemvonásokat kap, nem mondom, hogy rossz ötlet, de kicsit fura. Kicsit zavart, hogy nem követi az időrendet. Valahol a második és harmadik rész közé illeszthető. A vége felé egy pillanatra az üldözős jeleneteknél kicsit untatott. Sok ötlet felvillant, de a legtöbbet nem vitték végig a szereplők, így minimális zavarosság itt is érzékelhető. Nagyon idióta, erőltetett poénok kerültek bele, mi ez a szarvaskullancs például, az nagyon fájt.
Ez az, amin ilyenkor egy pillanatig sem gondolkodnak el a stúdiónál és ez a legfőbb probléma. Mert nem volt. Nagyon vadon – Bolondos vadászidény - Wikiwand. Boogék kalandja egyestés matinénak megtette, de több erő már nem volt benne – sem a történetben, sem a karakterekben, de még csak azt sem mondhatom, hogy a szemet gyönyörködtető látványvilága miatt szívesen visszatérnék az Open Season világába, mert bár egyszerűsége mögött felsejlik a kigondoltsága a vizuális megjelenítésnek, valljuk be őszintén, hogy ezer meg egy másik animációs mese sokkal szebben fest. Ezek a problémák nem csak a lagymatag második részre igazak, hanem a további folytatásokra is, amiket (ez mondjuk váljék a készítők becsületére) már nem engedtek a mozikba, ennek megfelelően az eredeti (szinkron)szereplőgárda is lelécelt. Nos, nem véletlenül, de ezzel nem árultam el nagy meglepetéseket, azt hiszem, de most fókuszáljunk a negyedik részre, amiben egy vérfarkas csínytevései körül forognak a történések, aki miatt újra beindulhat a vadászidény – ezt kell valahogy megakadályoznia a jómadaraknak, Boognak, Elliotnak és Pind úrnak.
Tartalom Egy hatalmas vérfarkas garázdálkodik a jó öreg Timberline Nemzeti parkban - vagy legalábbis ez a hír járja az állatok és az emberek között egyaránt. Ez nagyszerű ürügyet jelent Shawn-nak, az egykori vadásznak, hogy meghirdesse a vadászidényt. A szabadon garázdálkodó vadász hatalmas veszélyt jelent az állatoknak, így Boognak, Elliotnak és Pind úrnak szembe kell nézniük félelmeikkel, hogy a vérfarkas nyomába eredjenek és végleg véget vessenek a vadászidénynek.
Szűrő Fegyver a kézben A bomba csak akkor él, amikor zuhan. Cheradenine Zakalwe a Rendkívüli Körülmények egyik legtöbbet foglalkoztatott ügynöke. A Kultúra homályosnak tűnő céljai érdekében bolygók, naprendszernek sorsát változtatja meg, háborúkat indít és dönt el örökre, az eszközökben pedig soha nem válogat. Aztán eljön az idő, amikor úgy érzi, túl sokszor kellett már a vesztes oldalon harcolnia, és inkább a visszavonulást választja. Hidrogén szonáta Iain M. Banks A katonailag szervezett társadalomban élő, mégis meglepően békeszerető gziltek tízezer évvel ezelőtt komoly szerepet játszottak a Kultúra megalapításában, és csak az utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy mégsem csatlakoznak az alapítókhoz. Most azt a kollektív döntést hozták, hogy követik sok millió más faj útját: szublimálnak és felfedezik a létezés egy új, minden eddiginél gazdagabb dimenzióját. Félemmetes géjpezet Iain M. Banks Sessine gróf halni készül, ezúttal utoljára… Gadfium, a tudós, különös üzenetet kap a Vándorkövek völgyéből, amire már évek óta várt… Mindeközben pedig Latra, a látó, egy... A játékmester Az űroperák legjobbja felújított kiadásban!
Az Amazon sorozatokat tervez készíteni a brit sci-fi író Kultúra-regényeiből. Az első kötet jogait már megvették, és elindult a fejlesztés is. Talán jövőre már láthatjuk. Forrás: Pixabay A 2013-ban 59 éves elhunyt brit sci-fi író, Iain M. Banks (aki Iain Banks-ként a szépirodalomban is jelentőset alkotott) a kortárs sci-fi legnagyobb alakja, aki nálunk is hallatlan nagy kultusznak örvend – akárcsak máshol a világon. A rendkívül termékeny szerző 1987 és 2012 között összesen 9 vaskos regényt írt, amelyek mind ugyanabban a nagyon távoli jövőben létező, különös világban, a Kultúrában játszódnak. Az első könyv az Emlékezz Phlebas-ra. Ennek vette meg a jogait az Amazon, hogy sorozatot fejlesszen belőle, méghozzá nem mással, mint azzal a David Kelly-vel, akinek 2013-14-ben a legőrültebb tévésorozatot köszönhettük (Utopia). Ha jól sül el a dolog, akkor pedig az Amazon szeretné szépen sorban az összes többi Kultúra-regényt is filmre vinni, ami nagy öröm lenne (és nem csak a Banks rajongók számára), ugyanis az író világa annyira egyedi, páratlan és utánozhatatlan, hogy arról nem elég olvasni, hanem szívesen meg is néznénk.
A Kultúra és világa egyike a sci-fi nagy ötleteinek; Banks kilenc regényen át építette és megszámlálhatatlan zseniális koncepció gyűlt össze benne. A felfedezés örömével olvasható mindegyik regénye. Mivel pedig A játékmester a második könyv az életműben, és az első, amelynek jelentős része játszódik a Kultúrán belül, hát jóval alaposabb bevezetést kínál ebbe a világba, mint bármelyik másik darab: ismerkedéshez is ideális, de még fontosabb az az elementáris erő, amivel – első benyomásként – lenyűgözni képes. Banks mindegyik könyve a Kultúra más-más arcát mutatja: a Fegyver a kézben konfliktuszónái kőkemények, a Nézz a szélbe orbitálja szinte lírai. A játékmester Kultúrája éppen dekadens. Mármint úgy dekadens, ahogyan a XX-XXI. századi Nyugat annak tűnik egykori és mai riválisai szemében: azaz érthetetlenül szabad és engedékeny, és aztán valójában mégis sokkal élhetőbb a mindenféle Birodalmaknál. Az Azad Birodalomban például rend van – hierarchia, protokoll, himnusz, zászlók meg hadsereg, a nők helye a férjük (a csúcsneműek) oldalán van, az alsóbb társadalmi rétegeké meg a híd alatt és a börtönökben.
A Kultúrában megcsömörlött játékmester számára vonzó is a csillogása. De a rendet az elnyomás és a horror tartja fenn, mint a hasonló helyeken mindig is, és eljön az idő, amikor a Birodalomnak össze kell ütköznie a látszólag oly puha, oly céltalan Kultúrával. Mark Sawowski illusztrációja Az ötletek mellett ez a társadalmi kommentár a könyv másik nagy vonzereje. Politikai ízléstől függetlenül. Nem azért vonzó, mert egyet kell érteni vele, hanem mert magas színvonalon kidolgozott állásfoglalás; Heinlein katonai-konzervatív utópiáinak teljes ellentéte, de éppúgy magasirodalom.