Fekete István: Karácsony éjjel A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán, és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna. Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna. A kilincs bólintott, az ajtó óvatosan kinyílt. Egy ember jött be, aztán egy asszony. Vállukon hó. – Jó estét. – Jó estét – bólintott Zimányi -, esik? – Esik. – Hová? – Palánkra. Oda várnak bennünket, karácsonyra. Persze, karácsony van. Régi karácsonyok villantak fel Zimányi emlékei között, de aztán hamar elhamvadtak, elfáradtak… A kocsmáros odaállt a vándorok elé. – Mi kellene? – Csak pihennénk, ha szabad. Fekete istván – karácsony éjjel. Az asszony fáradtan felnézett. – Kenyeret kérnénk. Pénzért. Zimányi megfogta a kocsmáros kabátját. – Adjon szalonnát is… karácsony van.
Karácsony éjjel Lazi Könyvkiadó 2008, Szeged Szerkesztő: Sánta Gábor A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg. Fekete István: Karácsony éjjel | antikvár | bookline. A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet. A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifeje-ződése. A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban.
A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna. Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna. Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett. Az öreg Tallér rátette kezét a combalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsimogatta a falakat, lengett a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint fészekre a madár. Zimányi felemelte fejét. A homályban nem látta az öreg cigányt, de érezte, hogy nézi. Töltött magának. -Van poharad, Tallér? Hát akkor tartsd ide. Ittak. A lámpa hunyorgott s a cigány visszaült a sötétbe. -Hajajaj! -Mért sóhajtozol, Tallér? -Csak úgy sóhajtozok, instállom. Fekete István: Régi karácsony - YouTube. Minek örüljek?
Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban. A megbocsátás és a ragaszkodás, a Szeretnék értesítést kapni, ha ismét rendelhető A kategória további termékei
-Mi kellene? -Csak pihennénk, ha szabad. Az asszony fáradtan felnézett. -Kenyeret kérnénk. Pénzért. Zimányi megfogta a kocsmáros kabátját. -Adjon szalonnát is... karácsony van. Gondolkodó csend lett. A vándorok előtt egy kis vörös mókus ült az asztalon és a kenyérhéjat eszegette. Okos, fekete szemével körülnézett. -Szelíd? -Mint a gyerek. Csak megszorítani nem szabad, mert akkorharap. Fekete István: Karácsonyi látogatók - YouTube. Zimányi felkelt, nehézkesen odament az asztalhoz és megsimogatta a mókust. A kis állat megszagolta Zimányi kezét, aztán végigfutott a karján és bekukkantott a zsebébe. -Az én zsebemet ki szokta forgatni -mondta a vándor -múltkor megrágta a pipámat, azt nem szeretem... meg hát üres is... -Nem adja el? -El nem adom, csak úgy odaadom. Jobb dolga lesz... Zimányi pénzt tett az asztalra. -Egyedül vagyok... eljátszogatok vele... ez lesz az én karácsonyom... Diót hozatott a kocsmárossal s a mókus észre sem vette, amikor gazdái elköszöntek. Zimányi kucsmáját a mókus mellé tette, hátha elálmosodik. -Hozass még egy üveggel, Tallér, diót is.
Az idegen és a honi ellentétét szembe állító történet Erkel operájában zeneileg a francia és az olaszos elemnek a magyaros anyaggal való találkozásában ötvöződik szerencsésen. A Bánk bánt megelőző magyar operáktól eltérő módon újdonságnak tekinthető a nagy zenekar és korábban operában kihasználatlan hangszerek (angolkürt, cimbalom, viola d'amore) alkalmazása is. Erkel Ferenc Bán bán jának ősbemutatóját, amely 1861. március 9-én volt a Nemzeti Színházban, hatalmas várakozás előzte meg. A bemutató a magyar operát vitte sikerre, nagy hatással volt a kortársakra, és a Verdi-operák korabeli olaszországi előadásaira emlékeztető élményt nyújtott a magyar közönségnek. A szerk. Részlet Tallián Tibor: Nemzeti színház, nemzeti opera című tanulmányából: "Az 1861-ben bemutatott Bánk bán a nemzeti opera paradigmáját valósítja meg. Egyéni és politikai sors sors mint egyazon nemzeti végzet kettős arca tekint a nézőre a nagyszabású drámai alapanyagból; a drámai személyek emberi jelleme és nemzeti-drámai funkciója tökéletesen fedi és kölcsönösen felerősíti egymást.
Ám végső soron a zenének köszönhető, hogy a Bánk bán színpadát eleven és magyar figurák népesítik be. Erkelnek Verdi és Meyerbeer alapos megismerése közben szerzett zenedramaturgiai tapasztalatai és áradó egyéni invenciója a nagy operatragédia légkörét teremti meg. itt ér zenitjére Erkel egyre érlelődő képessége a magyar dalstílus zenedrámai kiaknázására. Operáiban magától értetődő természetességgel, hasonlíthatatlan romantikus ihletettséggel csendülnek fel a könnyes örömnek, a mosolyba játszó bánatnak, a vágyakozásnak és visszavágyásnak megragadó tónusai, s a hazatérés élményével ajándékoznak meg egy közös érzelmi otthonba, ami az operán kívül talán soha nem létezett. A nemes magyar hang megteremti az operai alakok nemzeti jellemét, és ezáltal mintegy megteremti azoknak a tízezreknek a nemzeti éthoszát is, a hősök hangját magukba fogadják: »Hazám, hazám, te mindenem... « Nemzeti művészet az, ami nemzetet teremt. " ••••• Katona József drámájának útja Erkel Ferenc operájának megszületéséig és az opera utóéletének néhány pillanata évszámokban 1814 – Döbrentei Gábor által szerkesztett Erdélyi Múzeum című folyóirat drámapályázata; 1815. július 30.
Értékelés: 9 szavazatból Erkel egyenes vonalú operakoncepciójának csúcspontja a Bánk bán. A hagyományos nemzetközi opera dramaturgiai és a verbunkos zene összevegyítését ebben a műben tudta megoldani a legmagasabb művészi színvonalon. Ami a Bánk bánt a korábbi Erkel-operák fölé emeli, az a zeneszerző minden eddiginél sokkal hatásosabb drámai kifejező ereje és a szereplők zenei jellemzése. A keserű bordal dacos hangja kitűnően érzékelteti a békétlenek nekibúsult, de elszánt hangját. Ottó szólama végig lángol, izzik féktelen érzelemkitöréseitől. Melinda szólama, az Ottóval énekel kettőse kivételével, a patetikus, lassú verbunkos típusát képviseli. Azonban az örülési jelenet egésze nem annyira a hiteles ábrázolást, mint inkább az énekesnő koloratúr tudásának a megcsillogtatását szolgálja. Bánk első felvonásbeli románca még a korabeli olasz és francia operák köznyelvén szól, csak a második felvonásban uralkodik el szólamában a magyaros hangvétel. Erkel Ferenc 1844-ben, a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázaton aratott győzelme után kezdett el foglalkozni Katona József sokat támadott drámájával, mint lehetséges operatémával.
A történelem hosszúra nyújtotta a komponálás idejét: előbb a szabadságharc, majd az azt követő diktatúra cenzúrája miatt egészen 1861. március 9-ig kellett várnia a közönségnek, mire a mű teljes egészében megszólalhatott az akkori Nemzeti Színházban. Az Opera új produkciójának különlegessége, hogy a nívós kiegészítések és átdolgozások hatására vagy ellenére a sikerét mindig őrző Bánk újra a Palló Imre alakjára/hangjára komponált baritonváltozatban készült el, mely verzió elkészítését annak idején Kodály Zoltán is támogatta. Vidnyánszky Attila, a Magyar Állami Operaház egykori főrendezője, a Nemzeti Színház mai igazgatója tíz év után tért vissza a mű megrendezésére.