A levél névtelen volt, de János abbé felismerte írásáról a feladót, ezért ezt a rövid választ küldte neki: "Nagyon szeretett és igen tisztelt testvérem! Milyen sok okom van rá, hogy szeressem önt! Ön az egyetlen, aki igazat mondott nekem. És ha már volt annyira jó és szeretetre méltó, hogy szegény lelkemet a gondjaiba fogadta, kérem, segítsen nekem abban, hogy elnyerhessem a rég vágyott kegyelmet: nagyon szeretnék e helyről, amelyre tudatlanságomnál fogva teljesen alkalmatlan vagyok, elmenni valahová, és egy sarokban meghúzódva csak siratni életem bűneit. " A püspök, akihez eljutottak a plébános elleni áskálódások, megjelent Ars-ban. Vizsgálatot rendelt el, de semmit nem talált, ami miatt Jánost elmarasztalhatta volna. És akkor a püspök is beállt a sorba, és ugyanúgy várt sorára a gyóntatószék előtt, mint mások. Papságának pedig ezt kívánta: "Bárcsak egy morzsányi volna bennetek az arsi plébános ostobaságából! " Vianney Szent János emberszeretete és szociális érzéke legendás volt. Mindenét szétosztotta a szegények között, s amije volt, az ő javukra eladta.
VIANNEY SZENT JÁNOS IMÁJA A FÁJDALMAS ANYÁHOZ Istennek Szent Anyja! Isteni Fiad kínszenvedésekor és halálakor érzett mérhetetlen fájdalmadért és keserves könnyhullatásodért kérlek, ajánld fel a mi isteni Megváltónk sebekkel és vérrel borított Szent Testét fájdalmas könnyeiddel együtt a Mennyei Atyának a lelkek megmentéséért, és annak a kegyelemnek az elnyeréséért, amiért most Hozzád folyamodunk: Jézus, Mária, szeretlek Benneteket, mentsétek meg a lelkeket, különösen az Istennek szentelteket! Amen. Forrás ~ Internet
Benedek pápa írta, hogy az arsi plébános példája segítette minden papban azt a hajlamot, hogy törekedjék az életszentségre, amelytől lényegileg függ a szolgálat hatékonysága. " ( Ferdinando Filoni bíboros, a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusának Ars-ban tartott beszédéből. ) Augusztus 4-én az arsi plébánosra, a plébánosok védőszentjére emlékezünk. Vianney Szent János Lyon mellett született 1786-ban francia földműves szülők gyermekeként. Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, pap szeretett volna lenni, de a francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. Tizenegy évesen éjnek idején járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították. Első szentáldozáshoz egy pajtában járult. Az elemi iskola óráin csak néha vehetett részt, mivel szükség volt munkaerejére a mezőn. Ezért alig tudott írni és olvasni. Nem volt tehetséges, és amit tanult, hamar elfelejtette. Gyenge latintudása miatt a szemináriumban is nehezen végezte tanulmányait.
Az első komoly kísértés 1827-ben érte. Kilenc év munka után kimerültség környékezte. Sokat betegeskedett, állandó láz és migrénes fejfájások gyötörték. Elkeserítette, hogy képtelen kiirtani a bűnöket, amelyek megölik az emberek lelkét. Belefáradt az általa alapított árvaház és leányiskola fenntartásának napi küzdelmeibe. Legnehezebb volt elviselnie azok ellenkezését és rágalmait, akik rossz szemmel nézték munkáját. Úgy döntött: neki is, másoknak is jobb lesz, ha távozik. Engedélyt kért hát Devie püspöktől, hogy elvonulhasson egy trappista kolostorba, és teljesen az imádságnak és az engesztelésnek szentelhesse életét. A püspök nagyra becsülte és nem akarta elveszíteni, ezért cserét ajánlott. Az Arsnál ötször nagyobb Fareins-be helyezné, ahol a janzenista eretnekségbe esett híveket kellene visszatérítenie a szentség útjára. János atya, kissé csalódottan, hogy nem válthatja fel a lelkipásztori szolgálatot a szerzetesélettel, elfogadta az ajánlatot. Később azonban, átimádkozva a dolgot, mégis azt kérte, hadd maradjon Arsban.
Az évenként Arsba zarándokló emberek száma pedig megközelítette a százezret. Az arsi plébános pedig, bár súlyos kísértések és testi fájdalmak gyötörték, mégis mindig mindenkinek szeretettel állt szolgálatára. Az eucharisztikus Jézus volt életének középpontja. Hetvenhárom évesen halt meg, 1859. augusztus 4-én. Akik látták a holttestét, egyhangúan tanúsították, hogy az erőnek utolsó cseppje is eltávozott belőle. X. Pius pápa 1905-ben boldoggá, XI. Pius pápa 1925. május 31-én szentté avatta, 1929-ben pedig a plébánosok védőszentjévé nyilvánította. Épen maradt teste egykori plébániája templomának oltárán nyugszik. * * * A fiatal pap 1818 februárjában kelt útra arsi plébániája elfoglalására. A faluban mindössze hatvan család lakott. Gyalog érkezett, maga mögött húzva egy kis kézikocsit, rajta néhány bútordarab, melyekkel egy szobát is alig lehetett berendezni. Az új plébános eltökélte magában, hogy a háztartását maga fogja vezetni, ami abból állt, hogy krumplit főzött, és egy hétig azt ette.
Tíz idézet a szent arsi plébánostól. Ó mennyire szeretem reggel elsőként e szavakat kimondani: Ma mindent Isten dicsőségére fogok tenni és elszenvedni… semmit önmagamért vagy a világért, mindent azért, hogy Megváltómnak kedvében járjak! (Tanácsok) Fogadd el a keresztedet! Ha erős lélekkel hordozod, a mennyországba juttat. Lelkünknek is oly nagy gondját viseljük-e, mint a testünknek? (A torkosságról) Egy dolgot mindenki meg tud tenni, akár könnyű elmélkednie, akár nehéz: reggel elhatározni, hogy a nap folyamán gyakorolja valamelyik erényt, gyakran gondol Isten belső jelenlétére, és vele egységben éli az életét. (Az imádságról) Minden, amit Isten teremtett… aszerint válik a jó vagy a rossz eszközévé, hogy mire használjuk. (Szentbeszéd a lélek ellenségeiről) Minden este gondold át, amit a nap folyamán tettél, minden hónapban, amit a hónap folyamán, és minden évben, amit az év folyamán cselekedtél! Így sikerrel javítgathatod magad, és amikor eljön a halál, készen állsz majd és boldogan léphetsz be a mennyországba.
Milyen tanácsot adnátok egy embernek, aki sebekkel van borítva? Azt mondanátok neki, hogy menjen a kórházba, és mutassa meg baját az orvosnak. Az orvos gyógyszert ad neki, és segít rajta. De az ember veszi a kését, és nagy vágásokat ejt magán. Több baja lesz, mint volt. Így tesztek ti gyakran, amikor elhagyjátok a gyóntatószéket. Gyermekeim, vannak, akik rossz gyónást végeznek anélkül, hogy magukban számot adnának róla. Azt mondják: "Nem tudom, mi van velem"... – Gyötrődnek, de nem tudják, hogy miért... Nincs meg bennük az a buzgóság, amely egyenest a jó Isten felé vezetné őket. Ki tudja, micsoda nehézkesség, unalom, fáradtság van bennük. Gyermekeim, ez a visszamaradt bűnök, vagy gyakran bocsánatos bűnök miatt van, amelyekhez rendetlenül ragaszkodunk. Vannak aztán, akik mindent elmondanak ugyan, de nincs bánatuk, és így járulnak a szentáldozáshoz, Krisztus Urunk vérét így csúfolják meg. Bizonyos unottsággal mennek a szent asztalhoz. Azt mondjak: "De hiszen én jól meggyóntam minden bűnömet; nem tudom, mi bajom van. "
De nemcsak kiadvánnyal készülnek bemutatni a zarándokút múltbéli alapjait. A fehérvári zarándoklatokról előadássorozatot fogunk indítani, terveink szerint márciustól. Gyakorlatilag a középkortól egészen napjainkig áttekintjük a Székesfehérvárra irányuló, illetve az egész országban és Európában működő zarándoklatokat. És remélhetőleg egy teljes képet kapunk arról, hogy milyen szép egyházi hagyományba illeszkedik az a zarándokút, ami tavaly nyílt meg, A Magyar Szent Család nyomában elnevezéssel. A Magyar Szent Család nyomában zarándokút fejlesztése során, a Belváros szívében álló Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum udvarát is megújították, amely zenei, irodalmi, de családi rendezvények helyszínül szolgál. A beruházásnak köszönhetően az egykori ferences rendház épületének újrahasznosítására egy új funkciót találtak ki. Szent Ferenc szellemiségéhez kapcsolódóan megvalósítottak egy olyan kávézót és teázót, amelynek különös profilja a teremtésvédelem, vagyis a környezetvédelem. Milyen különlegességeket fogyaszthatunk, vásárolhatunk itt?
Mosonmagyaróvár – Rajka 0 18, 0 Paprét Bezenye 0 5:00' 11. Ami biztos, hogy évszázadokon keresztül a zarándokok egy-egy követ helyeztek el a keresztnél, szimbolikusan letéve ezzel lelki terhüket. "Uram, az igyekezetem szimbóluma a zarándokúton legyen ez a kő, amelyet a Megváltó keresztjének lábához teszek, amely cselekedetem egyszer majd, amikor az életem tetteit elbírálod, a mérlegnek azt a serpenyőjét fogja mélyebbre süllyeszteni, amelyben a jótettek lesznek. Legyen így! " Compostela A compostela egy dokumentum, amely igazolja a Szent Jakab út teljesítését, amelyet a santiagói zarándokhivatal állít ki azoknak, akik legalább 100 km-t megtettek gyalog vagy 200 kilométert kerékpáron. Éppen ezért a legtöbb zarándok Sarria-ból indul, mivel jó busz és vasúti összeköttetése van Spanyolországban. A zarándokhivatal a credential vizsgálatakor megnézni a szálláshelyek pecséteit és dátumait, majd megkérdezi, mi volt az indulásának oka, motivációja. A compostelát már a kora középkorban kiállították, a hagyomány a mai napig fennmaradt.