"Ezt a közönséggel együtt kell, nem? " Ki ne emlékezne Király Linda Himnusz-éneklésére? A roppant kínos fellépés, amikor a zsidó énekesnő teljesen elfelejtette a szöveget, már sok éves. Most mégis maga Király Linda provokál minket, hogy vegyük elő az ügyet... Hát legyen! Király linda himnusz baki. (Még mielőtt valaki felteszi a kérdést, hogy jó-jó, de attól, mert nem tudja elénekelni a Himnuszt, miért lesz zsidó? Nos, senkit nem zsidóztunk le ilyen alapon eddig sem, viszont ők nem is titkolják fajtájukat. Linda testvére, Király Viktor például héberül tetováltatta magára családtagjai nevét, fénykép és részletek itt. ) Pár hónapja ismét lehoztuk cikkünkben a videót, azonban ez láthatóan feldühítette a magyar Himnusz koronázatlan királynőjét, Lindácskát, és több fronton támadásba lendült. Youtuberól törölték a videót: Király "valaki segítsen nekem" Linda igyekezetét mutatja, hogy rengeteg megosztóról eltávolították már a videót, így például az indavideóról is. De mindez semmi! A zsidaja biztosra ment, ezért bepanaszolt minket szolgáltatónknál is amiatt, mert lehoztunk egy egyszerű youtube-os videót.
Király Linda apja mindent megtesz, hogy eltüntesse az internetről az énekesnő kultikus szégyenfoltját, ám egy orosz videómegosztó még az ő számításait is keresztülhúzta. Mint arról korábban beszámoltunk, Király Linda apja és egyben menedzsere, Király Tamás ipari cenzúrakampányba kezdett annak érdekében, hogy az elképzelhető összes helyről töröltessen egy, a lányának kétes hírnevet szerző felvételt. Az ugyanis tény, hogy az interneten fellelhető magyar nyelvű videók egyik legkínosabb egy percét jelenti Király Linda Himnusz-előadása. Az énekesnő pár sor után egy egész sportcsarnok előtt sül bele a Himnuszba, majd a bajból még nagyobbat csinálva azt mondja: "Én ezt így nem tudom, hát ezt közönséggel együtt kell, nem? Kult: Itt még megnézheti Király Linda letiltott videóját | hvg.hu. Hát magyarok vagyunk, nem? " Király Linda Himnusz-adaptációját azonban nehezen engedi el az internet népe: a szemfülességének köszönhetően kiderült, hogy a videó az utóbbi napokban még az orosz Rutube videómegosztóra is felkerült.
A videó pedig letölthető ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT. Egy fél tucat linket pedig elraktunk még ezen felül tartalékba. Ismét olvasóink segítségét kérjük a harcban: mutassuk meg, hogy nem lehet cenzúrázni az internetet! Kérjük, hogy a legkülönfélébb külföldi megosztókra (nem kell hozzá a nyelvet beszélni, Google translate segíthet) töltsék fel ezt a videót, a linket pedig küldjék el a keres(kukac) címre! Cikkünket frissíteni fogjuk ezekkel. Végre kiderült: ezért bakizott Király Linda a Himnusz éneklése közben!. Nem pusztán szerkesztőségünk, hanem Linda is epekedve várja az újabb és újabb linkeket! :-) Köszönjük. Íme a zsidó levele Egy kedves barátunk lefordította magyarra a lényeget (ékezetek nélkül, de olvasható) Kiraly Linda anyaganak engedely nelkuli hasznalataval kapcsolatos felszolitas Kedves Uram, Holgyem! En, Kiraly Linda, alabbi cimen elo lakos, "hazugsag buntetese terhe mellett eskuszom", hogy egy szerzoi joggal felruhazott, erdekeim serelmere elkovetett szabalytalansagot fedeztem fel, ahogy azt az alabbi jegyzokonyv reszletesen kifejti. Biztos vagyok abban, hogy az alabbi jegyzokonyvben panaszolt anyag hasznalatat sem en, sem a kepviseloim, sem a torveny nem engedelyezte.
A mai napig háromszor átgondolom, hogy hol lépjek fel, és hol ne, mit énekeljek, és mit ne, de még azt is, hogy lemenjek-e a közértbe, vagy sem, mert mindig bevillan. Nincsen olyan nap, hogy valahogy elő ne kerülne. – De hát mások is elrontották már a Himnuszt, még magyar előadók is. Még sincs ez napi szinten a köztudatban. – Igen, tudom. Másoknak könnyebben megbocsátottak, vagy észre sem vették. Pedig itt születtek, ez az anyanyelvük, és még ismertebbek is, mint én. De végül is mindegy, én örülök, hogy másnak nem kell ezen átmennie ennyi éven keresztül. Az én helyzetemen nem változtat az, ahogyan másokat kezelnek. Vannak, akik szeretnek, a koncertjeimen őrjöngés van, néha magam is meglepődöm, hogy mennyien eljönnek meghallgatni engem, és olyan jólesik, de ennek ellenére bennem azóta folyamatosan van egy félelem és görcs... Pajzsmirigybeteg lettem, és hormonzavaraim vannak, ami két éve alakult ki. Azt mondják, hogy amikor védeni akarod magad, akkor alakul ki ez a betegség, és a ki nem mondott fájdalmak miatt.
Csupó Gábor nem esett a filmes nagyotmondás hibájába: a fantasztikum csak a gyerekek képzeleteként jelenik meg, ritkán tehát, olyankor viszont lenyűgöző módon. A puszta kivitelezés is nagyon szép (Weta, nem hiába), de a fantasztikus jelenetek és a film legnagyobb erénye mégis az átgondoltság. Szokatlan dolog okosnak mondani egy amerikai filmet - és meg is szólal a kisördög: rendezőnk bizony nem is amerikai... -, de a Híd Terabithia földjére határozottan és üdítő módon okos darab. Minden képzeletbeli lénynek és eseménynek oka van a valódi világban, minden cselekedetnek következménye. A valóság és a képzelet nemcsak szemkápráztató, de remekül ki is gondolt módon olvad egymásba: az óriásból fa lesz, átsütő napsugarakkal a szeme helyén, a szitakötőkből hadsereg, a randa nyolcadikosból rusnya troll. S eközben a felnőtt néző, szegény, ugyan végig meg tudja különböztetni a realitást a fantáziától, de aligha merne rá megesküdni, hogy a filmbeli gyerekek is ezt teszik. A gyerekek egyébként kiváló színésznek bizonyultak.
Valami nagyon hasonlót mutat meg a Híd Terabithia földjére is: az, ami első ránézésre egy gonosz hetedikesnek, egy soha el nem mosolyodó, rideg tanárnőnek, egy álmokat könyörtelenül porrá zúzó szülőnek tűnik, az a "szívünkkel" rápillantva egy sokkal összetettebb kép. És nem is biztos, hogy vele kell harcba szállni, őt legyőzni – sokszor legalább olyan fontos, hogy azzal a félelemmel küzdjünk meg, ami mostanáig nem engedte, hogy közelebb lépjünk hozzá. Mert ha közelebb lépünk, megláthatjuk a rettegett nagylány mögött az otthon elszenvedett bántalmazást; a tanárnő merev arca mögött a nem múló gyász fájdalmát, és a szúrós megjegyzések mögött a megélhetésért vívott szélmalomharcban kimerült, de aggódó és szerető apát. A félelem az, ami sokszor megakadályozza, hogy emlékezzünk: mindenki mögött van egy történet. Ha szeretnénk megérteni valakit (igen, ez önmagunkra is igaz), közelebb kell lépnünk nem csak hozzá, de a saját félelmünkhöz is; megengedni neki, hogy megmutassa az utat nem csak a másik, de saját magunk felé is.
Híd Terabithia földjére Szerző Katherine Paterson Eredeti cím Bridge to Terabithia Ország USA Nyelv angol Téma Amerikai irodalom Műfaj regény Díjak Newbery Medal (1978) Kiadás Kiadó HarperCollins Kiadás dátuma 1977. 10. 21 Magyar kiadó Beholder Magyar kiadás dátuma 2007 Fordító Novák Gábor Média típusa keményfedeles Oldalak száma 153 ISBN 0-690-01359-0, 978-0-690-01359-7 A Híd Terabithia földjére egy 1977-ben megjelent regény, melyet Katherine Paterson írt leginkább fia, David L. Paterson elbeszélései alapján. A mű 1978-ban elnyerte az egyik legnívósabb díjat, a Newbery medált. A közhiedelemmel ellentétben műfaját tekintve a könyv nem fantasy és nem ifjúsági regény. Nagyon mély jelentéstartalommal bír, melyet egy fiatal gyermek szülői segítség nélkül nem képes megérteni. Ennek ellenére több angol nyelvű országban kötelező olvasmány általános iskolában. Magyarországon először az 1980-as években adta ki a Móra Ferenc Könyvkiadó a Piknik könyvsorozat részeként, Híd a túlvilágra címen, Petrőczi Éva fordításában, Molnár Péter rajzaival.
Lehet, hogy (még) nem látjuk a módját annak, hogy győztesként kerüljünk ki a nagy csatából, de ha úgy igazán kitárjuk a szívünket, talán megláthatunk valakit úgy, ahogyan Leslie a csendben rajzolgató Jess-t, és Jess a film végén May Belle-t, a kishúgát. Valakit, akinek kezet nyújthatunk, és a hídon átvezethetjük egy olyan világba, ahol közelebb léphet a félelmeihez, és önmagához. Fotó: itt SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK! Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
Ide menekülnek az élet gondjai elől, ahol szabadok lehetnek, álmaik valóra válhatnak, ahol ünnepelt hősök és mindenki tiszteli őket. A fantázia világában vívott csaták révén szellemileg és lelkileg erősebbé válnak, ami a való életben is nagy hasznukra lesz. Ott ugyanis az iskola bajkeverői ellen kell felvenniük a küzdelmet, akiknek ők és a hozzájuk hasonló álmodozók állandó céltáblái. Telnek-múlnak a hónapok és a két gyermek barátsága elmélyül. Minden idejüket együtt töltik, hiszen nincs is más, akivel szívesebben lennének. Egy napon Leslie, amikor át akar lendülni a kötélen, az leszakad alatta és a lány meghal. Jess először ezt nem hiszi el, átfut a szomszédhoz ahol látja, hogy rendőrautók várakoznak a ház előtt. A részvétnyilvánításon több alkalommal is látni véli elhunyt barátját, zavartan és feszülten viselkedik a későbbiekben is, mikor folytatja mindennapi életét. Mint később kiderül, magát hibáztatja Leslie haláláért, amiért aznap nem hívta meg magukkal a múzeumba. Jess látja Leslie apját a költöztetőautóval, és utána rohanva megkérdezi, használhatja-e a kertjükben maradt léceket.
Az iskolai bántalmazás, a bizonytalan jövőkép, az érzelmileg nehezen hozzáférhető szülők mellett pedig Jess-nek a "való élet" lehető legnagyobb félelmével is szembe kell néznie: annak végességével – Leslie elvesztésével. Leslie, Jess és Terabithia – valóságos. Valóságos abban az értelemben is, hogy egyszer tényleg volt egy kislány, aki megmutatta egy visszahúzódó kisfiúnak, hogy a mese és a játék erejével felvértezve a világ nem is olyan ijesztő hely, mint amilyennek tűnik. Ezt a kislányt a valóságban ugyan nem Leslie Burke-nek hívták, hanem Lisa Hill-nek, kettejükben mégis nagyon sok a közös vonás. Lisa nyolcéves kora ellenére egy idős tanítómester bölcsességével és derűjével csalogatta ki a félénkség páncélja mögül kis barátját, és kalandozott vele mese és valóság határán – egészen addig a tragikus balesetig, ami a kislány életét követelte. Lisa emléke azonban nem merült feledésbe: a kisfiú, akivel annyi képzeletbeli tájat bebarangolt, Lisa halála után megosztotta kettejük mesevilágának történetét az édesanyjával – aki pedig aztán az egész világgal.