Thúróczky János: A magyarok krónikája (XV. század) Antonio Binfini: Hunyadi Mátyás udvarában (Mátyás történetírója) – Egy folyóiratban mög is jelent, de sönki se figyē't fő' rá. – A sikertelenség miatt ē'keserödött, s ugyan továbbra is figyelömmel kísérte az irodalmi életöt, letöszi az ügyvédi vizsgát; Pestön kezd el dó'gozni; a darab sokáig áll. ■ Kisfaludy sikerei ā'ra ösztönözték, hogy ismét elővögye a Bánk bánt, s ennek köszönhetően '19-re mögjelent a véglegös formájában. Katona József Bánk bánja | zanza.tv. – Munkáját nagyban segítötték barátja, Bárány Boldizsár pozitív kritikáig. – A kész művet nem engedték kiadni, ā'ra hivatkozván, hogy a címszereplő ē'homályosítaná az urā'kodó alakját, ellenben írásban megjelenthetett. ■ Visszatér Kecskemétre, tisztviselőként kezd dó'gozni, majd végül főügyész lösz. – Tervei között volt, hogy mögírja Kecskemét történetit. – Tanulmányt ír "Mi az oka, hogy Magyarországon a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? " címmel. Véleménye szerint nyomtatásban is mög köllene jelenniük, továbbá a cenzúra a jó drámaírók ē' nem ismerése a kritika hiánya a színházak hiánya valamint az, hogy olyan darabokat írnak, ami ē'túlozza a magyarságot, és egy mást raknak így a darabokba az okai a címben foglaltaknak.
Éles ellentétek figyelhetők meg Tiborc panaszában (ne feledjük, Katona romantikus drámaszerző), pl. Gertrudis annyi léhűtővel veszi körül magát, mintha minden hajszálára egy őr kellene, miközben a parasztgazdák alig tudnak egy csőszt (aki a termésre vigyáz) heten felfogadni, olyan kevés a pénzük. Bank bán elemzés . A palotában annyit esznek, mintha minden tagocskájuknak külön gyomra lenne, ellenben a parasztok kéményéről elmennek a gólyák, mert a saját hulladékaikat is elfogyasztják. Aki százezreket rabol, az vígan él, mert arra nem derül fény, és bírálja azt, aki csak garasokat lopott, hogy élni, enni tudjon, stb. Amit Tiborc elmond, arról Bánk valószínűleg már tud, hiszen országjáró körútja során ő maga is látta, milyen szegénységben él a nép. Mégis fontos, hogy éppen most hallja a Gertrudis elleni panaszt, hiszen ő maga is súlyos sérelmet szenvedett el a királyné részéről: Tiborc panasza egybevág saját sérelmével. Bánk és Tiborc felváltva szólalnak meg, dialógusok mégsem valódi párbeszéd, mivel Bánk valójában nem Tiborchoz beszél, hanem önmagával vitatkozik (miközben Tiborc azt hiszi, vele beszél).
A panaszáradatot meg-megszakító rövid felkiáltásai azt a keserves belső küzdelmet tükrözik, amely Bánk lelkében dúl két énje között (nádor és nem-nádor). Ez a belső küzdelem valójában arról szól, hogy szabad-e, helyes-e, kell-e megölni a királynét. Bánkot kételyek gyötrik, feltámadnak azok a beidegződések, kötöttségek, amelyek hivatalából, neveltetéséből származnak. Az olyan közbeszólásai, mint " Oh, buzogj vér! csak buzogj ", " Te Isten! Bánk bán históriája – Wikipédia. ", " Tűrj békességgel! " egyszerre érthetők a Tiborc szavaira adott reakcióként és saját gondolataira való válaszként. Bánk egyik pillanatban ki szeretné ontani Gertrudis vérét, a következőben elborzad és visszariad ettől, és önmérsékletre, türelemre inti önmagát. Bár ez a belső küszködés köti le a figyelmét, azért Tiborc panaszait is hallja. A paraszt végül észreveszi, hogy a nagyúr nem is neki válaszol, de Bánk ekkor megnyugtatja, hogy hallja őt: " Beszélj, beszélj; igen jól hallom panaszod; de a magam panasza is beszél. " Tiborc panasza, a nép szenvedése adja tehát a végső lökést Bánknak a királyné meggyilkolásához.
Bánk és Gertrudis nagyjelenete A királyné szemére veti Bánknak, hogy titokban tért vissza az udvarba, mint egy tolvaj, és azt is, hogy Izidórát bezárta. Szerinte Bánk megsértette az illendőséget és a becsületet. Gertrudis meg akarja törni ellenfelét, de Bánk közli, hogy az ő becsülete " Melinda elbúcsúzásával elbúcsúza ", azaz őt már nem tarthatja vissza semmi. Erre Gertrudis elveszti a fölényét, sőt, megijed Bánktól. Érzi, hogy ő húzhatja a rövidebbet, ezért a csengőért nyúl, segítséget akar hívni, de Bánk nem engedi. Felelősségre vonja a királynét az ország állapotáért, Peturék sérelmeit és Tiborc panaszait egyesítve olvassa a fejére. Gertrudis csak sárgul, székébe rogy, de Bánk könyörtelenül felsorolja minden bűnét. Rátér saját személyes sérelmére is: " aki lábat ád a bujálkodónak ", vagyis a királyné adta a lovat Ottó alá, hogy csak udvaroljon Melindának. Bánk szerint Gertrudis lenézi Melindát, pedig arra se méltó, hogy Melinda cipőjét bekösse. Ezen a királyné nagyon megsértődik, és azzal védekezik, hogy nem ő becstelenítette meg Melindát, hanem Ottó.
Az elmúlt év során számtalanszor foglalkoztunk a rimaszombati futball akadémiával. Bizonyára sokan vannak olvasóink között, akik már unják a témát. Azt kérdezik, mi közük nekik ehhez? És tényleg. "Mi közünk van mindehhez? " – mondhatnánk akár mindannyian is, ám a dolog nem ilyen egyszerű. Az elmúlt év történései bebizonyították, hogy a rimaszombati Futball Akadémia "közügy" lett. Egy egyszerű, jóhiszemű nemzetközi egyezkedésből "gyanús" üzlet lett, megmételyezve nemzetiségi problémákkal. A gyerekeink méltó körülmények közötti nevelésének lehetőségéből mára a bizalmatlanság trianonja lett. Mindamellett, hogy a dolgok még tényszerűen nem dőltek el, már látni lehet, hogy Rimaszombatban nem lesz akadémia. Ennek egyik oka a szlovákság erős ellenállása, amely jellemzően tükröződik a városvezetés halogató, elodázó hozzáállásában. fotó: Mede Géza A másik oldalon oka a magyarság közömbössége. Példaként említsük meg a választások eredményét. Több is veszett Mohácsnál | Demokrata. A rimaszombati magyarság tulajdonképpen két magyar polgármester-jelöltre szavazhatott, Vas Vilmosra és Zagyi Róbertre.
Elõzményeinek és következményeinek értékelése sokszínû, hatalmas és komoly irodalmat, szakirodalmat, publikációs, de még internetes blogokat, hozzászólásokat is "termelt". Székely Bertalan: II. Több is veszett mohácsnál ki mondta. Lajos holttestének megtalálása Válaszutak A fenti elméletek és azok kombinációi közül szinte lehetetlen egy olyat választani, amely minden felvetõdõ kérdésre maradéktalanul választ ad, illetve semmilyen módon nem cáfolható. Ugyanakkor mégis mindenki választ a "lelke mélyén". Hiszen a mohácsi csata értékelésébõl következik sok minden más is: például, ha az actio radius és "szulejmáni" ajánlat-elmélet alapjait választjuk, abból következik, hogy az Oszmán Birodalom és vezetõje Nagy Szulejmán (1520-1566) egy racionálisan tervezõ, mindent kiszámoló "gépezet" volt, amely felmérte, hogy logisztikailag nem lehetséges az egész Magyar Királyságot elfoglalni. A szakaszos hódítás elvét elfogadva viszont egy kevésbé racionális, de a hagyományokat és a fokozatos hódítás hagyományát ismerõ és betartó birodalom képe bontakozik ki.
A Mohács körüli viták főként a következő kérdésfeltevések mentén indultak el: hogyan jutott a Magyar Királyság odáig, hogy ekkora vereséget szenvedjen el? Milyen felelősség terheli a magyar vezetést ezért az eredményért? Valóban a mohácsi csatában omlott össze a magyar állam vagy előbb, esetleg csak később? Lett volna-e esély megelőzni vagy elhárítani a mohácsi csatavesztést és annak következményeit? Hogyan magyarázható a törökök azon katonai magatartása, hogy "csak" 1541-ben és "csak" az ország középső területeit szállta meg? A csata első kézből Brodarics István, II. Lajos király kancellárja harcolt a mohácsi csatában és túlélte, majd meg is írta azt, amit ott tapasztalt "A magyaroknak a törökökkel Mohács mezején vívott ütközetének igaz leírása" (1527) címen. Bukás Mohács után Nemeskürty István akkor nagy vihart kavart könyvében (Önfia vágta sebét. Ez történt Mohács után: tudósítás a magyar történelem tizenöt esztendejéről: 1526–1541. Bp., 1966. ) azt fejtette ki, hogy a Magyar Királyság nem a mohácsi csatában bukott meg, hanem utána.