Keményen, kitartóan mind a mai napig: nem lettem hűtlen szeretett hivatásomhoz. Ma is boldogan mondom: a szakmám az életem. 1961-ben nősültem, feleségem Bencs Margit cukrász. 1964-ben született fiunk, Lajos, Egerben fogorvos. Két drága unokánk van: Kristóf és Lili. Sikeres pályafutásomat családomnak, elsősorban feleségemnek köszönhetem, aki jóban-rosszban mellettem van. Hobbim a zenehallgatás, lemezek gyűjtése és a kortárs képzőművészet. Mindkét hobbim segíti a munkámat: a zene szeretete karbantartja/megörvendezteti a szívemet-lelkemet, a képzőművészet szeretete pedig a vizuális látásomat segíti a munkámban. Marcipán múzeum eger. Már több, mint húsz éve cukrászati artisztikával foglalkozom. Ez alatt az idő alatt a moszkvai Eszterházy cukrászda belső dekorációját készítettük el két segítőtársammal: Herczeg István grafikusművésszel és Sebők Sándor cukorcsiszoló mesterrel, akik a mai napig is segítik az álmaim megvalósítását. Majd elkészült Egerben – három év alatt – a Kopcsik Marcipánia, amely 2005. július 7-én nyílt meg.
"Édesanyám irányított a cukrászszakma felé, mivel beteges srác voltam. 1955 szeptemberében kezdtem tanulmányaimat Schmida Pál jó hírű cukrászmester parányi műhelyében. Ott kezdődött el az a szerelem, ami a mai napig is tart. Közel hatvan éve vagyok cukrász, ebből negyven évet töltöttem a "süteményes" cukrászatban. 1960-tól részt vettem jelentős hazai és nemzetközi szakmai versenyeken, ahol a munkáimat a zsűri minden alkalommal első díjjal és aranyéremmel jutalmazta. Ám mint sokunknak, az én életemnek is volt olyan szakasza, amikor elfordult tőlem a szerencse. 1995-ben arra kényszerültem, hogy elhagyjam munkahelyemet, félbehagyjam, amit tizennégy éves koromtól szenvedélyesen szerettem. Ez akkor megrázó volt számomra. Nem tudtam, mit kezdjek magammal, hogy keveredjek ki ebből a szerencsétlen helyzetből. 3300 Eger Harangöntő Utca 4 - Libri Eger Agria Park - Hotel Eger és Park. A jó Isten azonban erőt adott nekem, és a szakmám szeretete is segített. Cukrászati anyagokat vásároltam: marcipánt, porcukrot és tojást. Elkezdtem dolgozni csak úgy magamnak, semmilyen jövőképem, perspektívám nem volt.
1988-ban családi okok miatt Egerbe költöztem. Itt a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat cukrászüzemét vezettem, majd a Marcipán Cukrászda, később a Kopcsik cukrászda vezetője lettem. Pályafutásom során mindvégig támogattam és segítettem újabb és újabb cukrásznemzedékek szakképzését, nevelését. 1996-ban a berlini olimpián tíz munkával indultam és tíz aranyérmet nyertem. Ilyen még nem fordult elő az olimpiák történetében. 1997-ben Karlsruhe-ban négy aranyéremmel díjazták munkáimat. 1997-ben Heves megye bemutatkozott Hollandiában, és a rendezvény keretein belül szakmai kiállítást és bemutatót rendeztek munkáimból. 1997. augusztus 20-án átvettem a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. Az 1997-ben kiadott Oscar díjasok című könyv társszerzője voltam. 1998. Marcipan múzeum eger. augusztus 20-án Heves megyéért kitüntető díjat kaptam. Az 1998-as luxemburgi Gasztronómiai Világbajnokságon hat arany-, három ezüst- és három bronzéremmel jutalmazott a zsűri. 1998 novemberében Díszoklevelet kaptam Eger Megyei Jogú Város polgármesterétől, majd 1999. augusztus 20-án a Díszpolgári címet.
Azonban volt még egy nagy tervem: Eger barokk város lévén úgy gondoltam, jó lenne elkészíteni egy barokk szobát, amelyben a parkettától a csillárig minden tárgy cukorból készül. 2008-ban, újabb hároméves munka után át is adtuk ezt a szobát. " Kopcsik Lajos mestercukrász Eger Város és szülővárosom, Sajószentpéter díszpolgára 1941-ben születtem Sajószentpéteren. Általános iskolai tanulmányaimat befejezve 1955-ben cukrásztanuló lettem Smida Pál mestercukrásznál, akitől azonban bevonták az iparengedélyt, így 1956-ban jelentkeztem a Borsodi Vendéglátó Vállalathoz, ahol Csányi László lett a mesterem. Tanulmányaimat 1959-ben kitüntetéssel végeztem, akkor kaptam meg a Belkereskedelem Kiváló Tanulója címet. 1962-től üzemvezető-helyettes, majd 1964-től vezető lettem a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzeménél Kazincbarcikán. 1963-ban sikeres mestervizsgát tettem, 1977-ben vendéglátó-ipari szakérettségit szereztem. Marcipán múzeum égéries. 1960-tól részt vettem minden jelentős megyei és országos szakmai versenyen, ahol a munkáimat a zsűri minden alkalommal első díjjal jutalmazta.
Felnőttnek kell néznünk a magyar társadalmat, nemcsak a mieinket, hanem a bizonytalanokat és a másképp gondolkodókat is. És nyugalom, nyugalom. Ma még legyen rossz kedvünk, de holnaptól újra csatasorba rendeződünk. Újra mozgásba lendül a gépezet. A majdani államtitkár tudta, hogy idő kérdése, és minden másképp lesz. Itt leszünk, itt maradunk, és nem engedjük, hogy tolvajok, külföldi ügynökök martaléka legyen Magyarország. Szentesi Zöldi László – Köszönettel és barátsággal! Forrás: Tovább a cikkre »
< Szemben ezzel a magamutogató paprikajancsival, én kitűnően főzök, munkából tartom el magam, tehát a családomnak nap mint nap tisztességes ételeket teremtek elő. Erre nem vagyok büszke, szerintem ez a normális – fogalmazott a publicista. Szentesi Zöldi László hozzátette: Magyarországon még az is kiadósan és változatosan ehet, akit nem vet fel a pénz. Mulatságos, hogy egy ellenzéki pártelnök vacsoracsatát vív velem, az egyszerű publicistával – világított rá az abszurd, ám nem egyedi esetre Szentesi Zöldi László. Nem ez lenne a dolgod, Parizeres Peti, de hát, ennyit tudsz – írta Szentesi Zöldi László az egyre frusztráltabb Jakabnak, aki újabban melósokkal megy ölre és újságírókkal kötözködik. Forrás: Facebook; Fotó: MTI/Demokrata 10 hozzászólás
De az igazán rossz hír nem ez számukra. Hanem az, hogy minden jel szerint megérett az idő, kész az elhatározás, és az egész bagázst hamarosan kitakarítják nagyjából azzal az empátiával, ahogyan a lóistállóban a málladozó végterméktől megszabadul a gondos ápoló. Kemény szavak? Kétségtelenül. De a magyargyűlölet is kemény ám. Esztétikával azonban semmire nem megyünk ellenünk. Ha azonban végre kimozdítjuk örökös tanszéki állásaikból, nyugdíjazzuk őket, ha a helyükre fiatal, tehetséges szakembereket ültetünk, akik magyar szemmel nézik a világot, és egymás szopkodása helyett dolgoznak, nos, akkor a "babiloni fogságra vetett magyar szellem" (Németh László) végre kiszabadul, a blöffparádé pedig elmúlik, mint a kanyaró. »
A francia, holland, belga, olasz bajnokságban további ezrek. Az esélyegyenlőtlenség nyugati társadalmában egy huszonöt éves játékos, aki ügyes persze, de mégsem Cristiano Ronaldo, olyan körülmények között él, amelyeket azért érdemes megtekintenünk. Igen, tessék csak megnézni, hogy kicsesztek a gonosz fehérek Benjamin Mendyvel, milyen ócska barlangban kénytelen gyakorolni a Manchester City sztárja: Hogy fokozódó nyugtalanságomat statisztikákkal is élesztgessem, megnéztem a világ legjobban fizetett sportolóinak listáját. És abban azt találtam, hogy 2020-ban az első tízből hat fekete. Meg kell a szívnek szakadni, de tényleg. Szegény feketék. Szegény futballisták, szegény rapperek, szegény politikusok, szegény elnyomottak. Pokol az élet a fehérek paradicsomában, nem vitás. Hulljon térdre minden a teremtésben, fű, fa, virág is! Mindezek figyelembevételével talán nem elhamarkodott azt a kijelentést tennem, hogy mostantól a fehérorosz bajnokságot nézem. Igaz, ott állva marad a tufa fehér gólszerző, viszont nem is érti meg a nagy fájdalmakat, ezért bocsássunk meg neki szelíd fejcsóválással.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.