Persze tudat alatt,... A tanári szakma állandó nyomást jelent, különösen középiskolai szinten. Az ember minden hét... A boldogtalanságot abban az iskolában tanuljuk meg, amelyikben a tanítómester neve: Szenvedés. Az egyenlőtlen társadalmak iskolája egyenlőtlen. Legtöbbünk elé olyatén célokat tűznek ki, mint az iskolák elvégzése és a rendes munkahely... Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! Az ember legégetőbb szükséglete az, hogy valaki megfogja... és megmondja neki... hogy minden (az... Amikor megérkeztünk ide, azt gondoltuk, kudarcot vallottunk. Nem végeztük el küldetésünket a... A börtöniskola nemcsak tanít, de egyben kapcsolatépítő tréning is. Iskolai idézetek gyerekeknek filmek. A tehetségesebbje profiként... A szegények ládájából kerültek ki akkori ruháim. Ezek olyan viseltes ruhák voltak, melyeket a... Amikor elsős voltam, nagyon szerettem iskolába járni. Pedig sokan ijesztgettek, hogy majd... Még a gazdag, szabad és fejlett oktatási rendszerrel rendelkező országokban is, ahol pedig a... Az élet iskola nélkül olyan, akár a hamu.
Rossz, aki ágál, vagy számára túl lassú, vagy túl gyors a futószalag sebessége. Ezeket, mint lelki betegeket, pszichológushoz, pszichiáterhez, nevelési tanácsadóba kell küldeni. Az emberek életéből csak az nő ki, aminek magját a múltban valahol elvetették. Amit nem tudok megépíteni, azt nem tudom megérteni sem. Szexshopban tartott előadást a gyereknek az iskola igazgatója. A tehetségnek része az az önerő, ami minden retorzió ellenére képes megmutatni magát. Ezt az ideát erősíti az a sok mostoha sorsú alkotó, aki az elemekkel is képes volt szembeszállni, hogy érvényre jusson. Ugyanakkor nem látjuk azokat, akiket elbuktattak a körülmények. Ráadásul nem a kimagasló adottságúakról kell csak beszélni, hanem az átlagosakról, akiknek szintén meg kéne kapniuk a képességeiknek megfelelő tudást. Róluk már végképp megfeledkezik a rendszer, és sajnos legtöbbször benne ragadnak a körülményeik zárványában. Ezért megvetem azt a társadalmi gondolkodást, irtózom attól az oktatáspolitikától, amelyiknek nem az az elsődleges, hogy mindenki az adottságainak legmegfelelőbb életutat kaphassa meg.
A rossz legalább olyan hatékonyan tanítható, mint a jó. Az oktatás hatalmas erő, de rosszra és jóra egyaránt felhasználható. Tanulás az, ha rájövünk arra, amit már tudunk. Cselekvés az, ha megmutatjuk, hogy tudjuk. Tanítás az, ha másokat emlékeztetünk arra, hogy ők is éppolyan jól tudják. Mindannyian tanulunk, cselekszünk és tanítunk. Amit csak hall a gyermek, könnyen elfelejti. Iskolai idézetek gyerekeknek szamolni. Amit lát is, már inkább megjegyzi. De amiben Ő maga és tevékenyen részt vesz, az bizonyosan bevésődik az emlékezetébe. Az iskolázatlan ember talán el tud lopni valamit egy tehervagonról, de az, aki egyetemre is járt, el tud lopni egy egész vasutat. Az indusztriális pedagógia futószalagként működik. A futószalagra hatéves korában, amikor szalagérett, ráállítják a gyereket, és minden tanórán rászerelnek egy kis többlettudást irodalomból, fizikából, matematikából stb. Tizennyolc év múlva, mint diplomás álértelmiségi, lelép a futószalagról. Jogász, orvos, mérnök lett belőle. Jó gyerek az, aki megadóan hagyja, hogy a tudáselemeket fokozatosan rászereljék.
Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt. Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz még nem tette be a lábát. És akkor a költő megírta a Szundi két apródja című verset. Julius Ceasart a márciusi Idusok ölték meg. Egyiptom őslakói a múmiák. A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer megölni. A kutatók az őshazában megtaláltak az ősmagyarok hátrahagyott részeit. A Bibliát Guttenberg találta fel. Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt. A XVIII. századi főurak palotakertjei tele voltak szépen nyírt szökőkutakkal. A baktériumokról: Van mikroszkopikus, ami kicsit nagyobb, mint ami mikroszkóppal látható. Villon fő műve az Ótestamentum. II. József, a vaskalapos király Mária és Terézia fia volt. A fecske egy költöző madár. Olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá. Iskolai Idézetek Gyerekeknek. Barbarossa seregében kitört a pestis, amely elől maga a császár is csak álruhában tudott menekülni. Ady Boncza Bertalant vette feleségül. Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.
Egy tanár a transznemű Jazz Jennings "I am Jazz" ("Jazz vagyok") című könyvét olvasta fel az első osztályos diákoknak az egyik bellinghami általános iskolában. Ezt a könyv kifejezetten gyerekeknek írták, és arról szól, hogyan változott át fiúból lánnyá a főszereplő. A szülők azonban nem nézték jó szemmel, hogy ilyen művet olvassanak fel a gyerekeiknek, ezért az egyikük e-mailben fordult az érintett tanárhoz, Jennifer Millerhez, aki elmondta, hogy valóban felolvasta a könyvet a gyerekeknek, ami egyébként megtalálható az iskola könyvtárában, a méltányosságról és sokszínűségről szóló kollekcióban. Oktatás idézetek. Jennifer Miller szerint a tankerület népszerűsíteni akarja a befogadást. A szülők panaszaira és felháborodására azonban már nem válaszolt senki sem az iskolákból, valamint az iskolai testületből sem, ezért az egyik szülő név nélkül elküldte a levelezését a Young America's Foundation-nek is. A konzervatív hozta végül nyilvánosságra, hogy a bellinghami iskolai testület igazgatója Jenn Mason egy szexshopot veze t, ami még nagyobb felháborodást okozott.
Komor hallgatásba merült, tekintete elmerült a távolban. Akartam még mondani valamit, megmagyarázni, hogy milyen fiatal ő... de homályosan emlékeztem rá, hogy ilyenkor, mikor így néz, nem lehet őt zavarni. Egyszerre eszembe jutott a feleségem, és nyugtalankodni kezdtem. - Kérlek... - mondtam -, jöjj velem, bemutatlak a feleségemnek. Ó, ennek örülni fogsz. Nagyon szép asszony... értékes, nagyszerű nő... látod... vagyok valaki... Most rám nézett, és szemében végtelen gúny volt. - Meghódítottad - mondta. - Ugyan! Ó, milyen büszke vagy rá! Te mentél hozzá, és meghódítottad!... A várkastély leszállt a hegyről, és ostrommal bevette a völgyet!... A tölgy meghódította a folyondárt, és szerelmesen körülcsavarta... Miért nem jön ide a feleséged? Összehúztam a szemem. - Ostoba vagy - mondtam. - Gyerek vagy. Ezek fantazmagóriák. Nincs igazad. Nekem van igazam. Én felnőtt vagyok, és megismertem az életet. Találkozás egy fiatalemberrel [antikvár]. Mit tudsz te az életről! Téged mindenki kinevetne! Egészen mellém állt, a szemembe nézett. Most láttam meg sűrű és barna haját.
Kurátorok: AKNAI Katalin és PRIM Péter Grafikai terv: AKL Fanni, grafikus hallgató A kiállítás március 18-ig tekinthető meg, hétfőtől péntekig 14-től 18 óráig, a belépés ingyenes.
"Jókedvű voltam, sok mindent elfelejtettem (... )" kezdi Karinthy Frigyes a novellát, ahonnan a kiállítás címét is kölcsönöztük. A többit tudjuk. A beérkezett író összetalálkozik fiatalkori, pimasz Én-jével és szemére veti a felnőttkor összes kompromisszumát, az egykori, szép remények hétköznapi rutinná válását. De nem kell írónak lenni ahhoz, hogy afféle emlékezet- és fantáziafejlesztő gyakorlatként ívet húzzunk egykori és mai önmagunk életének bizonyos állapotai, karakteres elképzelései között. A Doktori Iskola Archívumában való kutakodás is ezt a pillanatot élesítette ki. Ki, mikor, mit gondolt a világról a múlt század 90-es éveiben fél lábbal az iskolában, de fél lábbal már a falakon kívül. Találkozás egy fiatalemberrel (Karinthy után – egyelőre még – szabadon) – Infovilág. És mivel nincs egyetlen, egységes narratíva, egy, az elmúlt harminc év munkáiból való válogatás is a történetnek csak egy részét adja ki. Ami kicsit mindig változik, alakul, attól függően, ki mondja a sztorit. A kiállítás a Művészeti Kar alapításának 25. évfordulóját ünneplő, az egész tanévet átívelő programsorozat része.
Végre, idősebb vagyok nálad... és én azóta sokat láttam... és sokat tapasztaltam... te gyerek vagy... mit tudod te... Egyszerre elcsuklott a hangom, lehorgasztottam a fejem, és egészen halkan és zavartan mosolyogtam, és halkan és zavartan felemeltem a kezem, és zavartan mosolyogva suttogtam: -... Hát mit tegyek?... hát azt nem lehetett, ahogy te gondoltad. Hidd el, kérlek, nem lehetett... én próbáltam... de igazán nem lehetett... Most felém fordult. Elgörbült szájjal, gyűlölettel nézett rám. - Hol a repülőgép? - kérdezte rekedten. Zavartan dadogtam: - Hát... mit tegyek... feltalálták... Farman... a Wright-testvérek... nem voltam ott... De hidd el, ők is elég jól csinálták... egész jó, aránylag... Egy perc irodalom: Novella - Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel. lehet vele repülni... - Látom - mondta gúnyosan. Aztán megint rám nézett. - Hol az Északi-sark? Lesütöttem a szemem: - Valami Peary elérte... Kérlek, hát nem volt időm... te tévedtél... nem lehet mindent... én akkor az egyetemre jártam... - Úgy - mondta. Aztán: - Hol a büszke és szabad Magyarország?
Végre, idősebb vagyok nálad... és én azóta sokat láttam... és sokat tapasztaltam... te gyerek vagy... mit tudod te... Egyszerre elcsuklott a hangom, lehorgasztottam a fejem, és egészen halkan és zavartan felemeltem a kezem, és zavartan mosolyogva suttogtam: -... Hát mit tegyek?... hát azt nem lehetett, ahogy te gondoltad. Hidd el, kérlek, nem lehetett... én próbáltam... de igazán nem lehetett... Most felém fordult. Elgörbült szájjal, gyűlölettel nézett rám. - Hol a repülőgép? - kérdezte rekedten. Zavartan dadogtam: - Hát... mit tegyek... feltalálták... Farman... a Wright-testvérek... nem voltam ott... De hidd el, ők is elég jól csinálták... egész jó, aránylag... lehet vele repülni... - Látom - mondta gúnyosan. Aztán megint rám nézett. - Hol az Északi-sark? Lesütöttem a szemem: - Valami Peary elérte... Kérlek, hát nem volt idő... te tévedtél... nem lehet mindent... én akkor az egyetemre jártam... - Úgy - mondta. Aztán: - Hol a büszke és szabad Magyarország? - Kérlek alássan... igazán furcsa vagy... dolgozunk rajta... én is... de az nem megy olyan hamar... az embernek élni is kell.
Jókedvű voltam, mindent elfelejtettem, körülményesen meggyújtottam a szivarom, és nekivágtunk az Andrássy útnak. Én szép és drága feleségem mosolygott rám a fátyol alól, én szép kedvesem, aki, íme, szeretett és megengedte, hogy szeressem. A fiatalemberrel a Duna-parton találkoztam, hat óra felé. Elment mellettünk, már alkonyodott akkor, nem vettem észre. Már húszlépésnyire lehetett, mikor hátulról megpillantottam. Egyszerre elhallgattam, és zavart nyugtalanság fogott el. A karcsú derék egy rakodóhajó hátteréből vált ki élesen, de mégis, azt hiszem, lépéseiről ismertem rá. Kicsit kopottak a ruhák. A kezében széles füzetet vitt. Tizennyolc vagy csak tizenhét éves talán... még haboztam, nem mertem elhinni... el akartam fordulni, de egyszerre éles nyilallás vonaglott át a szívemen, és utána oly heves dobogás fogta el, hogy meg kellett hogy álljak. Egy mozdulatát láttam meg, amint a kezét felemelte és maga elé tartotta: ó, jaj, rettenetes, ez volt a kéz, még a vágást is megismertem rajta, amit a tornateremben... A feleségem csodálkozva nézett, rám, és én hebegve mondtam: - Kérlek... várj rám... beszélnem kell ezzel a fiatalemberrel... És ott hagytam őt, és előresiettem.