Kapcsolódó zónák Kedvencelte 4 Várólistára tette 49 Kiemelt értékelések LoneWolf 2016. július 23., 18:49 Valamiért mindig is Barbara Gordon – vagyis Batgirl – volt a kedvenc hőssegédem, ezért is érdekelt nagyon a 'Gyilkos Tréfa', nem beszélve arról, hogy egy legendás történetről van szó. (És végre Damien a közelben sincs. ) A grafika, a hangulat és a történetvezetés a régi, Bruce Timm-féle DC rajzfilmeket idézi, így a minőségre nem lehet panaszunk. (Mark Hamill és Kevin Conroy jelenléte már csak hab a tortán. ) Kezdésnek, amolyan kiegészítőként Batgirl karaktere remek kis plusz bemutatást kapott spoiler Ami a fő sztorit illeti, Joker szép hátteret kapott, mégsem érzem úgy, hogy őt el tudnám fogadni így. Hiába a szomorú múltja, annyi rosszat tett, hogy szerintem így is képtelenség őt sajnálni. Batman: Gyilkos tréfa · Film · Snitt. Most őszintén: Hitler tetteit jobban elnéznénk, ha mondjuk a szeme láttára ölték volna meg a várandós feleségét? Egy gyilkosnak megbocsátod, hogy megöl, csupán azért, mert neki pocsék élete volt?
Mindezek ellenére azért a '80-as években sem maradtunk Pókember, X-men, Fantasztikus Négyes, Tarzan és Hulk nélkül, mivel a svéd, dán, majd később a holland és német Marvel-sorozat ok füzeteit költséghatékonysági okból idehaza nyomtatták, és az élelmes dolgozók által a nyomdákból kilopott példányok az iskolapadok alatt cseréltek gazdát. Batman gyilkos tréfa. Az iskolák képregénylázban égtek, mifelénk például Hulk volt a sztár, mindenki tátott szájjal lapozgatta a brutális izomzatú, megvadult zöld óriás tombolásait, még úgy is, hogy egy szót sem értettünk az Ø betűkkel, vagy dupla magánhangzókkal teletűzdelt szövegekből. Ne feledjük, abban az időben nem volt internet, de még videó és számítógép is csak elvétve akadt az országban, és a világ a maival összevetve kifejezetten ingerszegény volt, így még egy újságból kivágott Star Wars kép is hatalmas kincsnek számított. A Batman mozifilm és a filmképregény után, a rendszerváltást követően azonnal megérkező nyugati kulturális áradat hullámain lavírozva több más képregény sorozat mellett (pl.
Sokkal szívesebben néztem volna még pár módszert arról, hogy Jóker miket művel Gordon felügyelővel, mert abból meg túl keveset éreztem ahhoz, hogy azt mondhassa mindent megtett azért, hogy a felügyelő megőrüljön. sgtGiggsy 2017. július 23., 11:40 Baj van, mikor a DC egy legendás történet egy az egybeni vászonra ültetésével még egy rajzfilmet sem képes tisztességesen megcsinálni. Jó, az egy az egybeni vászonra ültetés kicsit sántít, mert hozzátettek az eredeti sztorihoz, de a film nem (csak) amiatt nem működik. Az animáció mintha valahogy rosszabb lenne (érzésre mindenképp) mint a korábbi filmekben, nem is igazán illik a hangulathoz, és valahogy a sztori filmben egyszerűen nem adja vissza az adaptálni kívánt képregény szellemiségét. Nehéz lenne megfogalmazni, hogy mi a gond vele, de egyszerűen nem működik a Killing Joke rajzfilmként. Mr_Catharsis91 2019. április 6., 16:52 Alapvetően tetszett. A rajztechnika teljesen rendben volt. Batman: A Gyilkos Tréfa. Nem volt nagyon anime-szagú, amit én nem minden esetben preferálok.
Utóbbiakhoz el is megy ez a minimális erőfeszítéssel és kreativitással felskiccelt egyenvilág, de a Gyilkos tréfa a maga gondolatiságával, pszichológiájával és őrületábrázolásával nagyon messze van azoktól a hagyományos szuperhőstörténetektől, amelyekre ez a stílustalan stílus még anélkül ráhúzható, hogy a tartalom és a forma ne álljon ordító ellentétben egymással. Arról nem is beszélve, hogy Brian Bolland mesterien pontos és elegáns rajzai, illetve John Higgins beteges, rémálomszerű színei után (Bolland 2008-as újraszínezését most hagyjuk) ez csak egy nagyon lusta imitáció: nagyjából olyan, mintha egy elsőéves művtöris zsírkrétával újrarajzolná a Mona Lisát. Batman: Gyilkos tréfa: Kritika - KongFan blogja. Márpedig az összehasonlítás abszolút elkerülhetetlen, mert a Gyilkos tréfa nem egy laza adaptáció, ellenkezőleg, mondatról-mondatra, beállításról-beállításra követi a forrásművet – úgy, ahogy a Sin City tette, csak Rodrigueznek volt annyi esze, hogy a képi világot is átemelje a vászonra. Gyorsan pontosítok: a film ott követi szorosan a forrásművet, ahol konkrétan azon alapul.
A képi világ se jó, ez a sztori lehetne nagyon komor, majdnem fekete-fehér, vagy – hasonlóan a képregényhez – nagyon, szinte túlzóan színes. Helyette a szokásos ábrázolásmód van, ami ide nagyon jellegtelen. Szóval kár érte, de a Conroy-Hamill páros menti a menthetőt, és sikerül a második felében úgy ahogy helyretenni a dolgokat… de képtelen az a nagyon erős, kegyetlen alkotás lenni, aminek lennie kellene. Kár érte. De nagyon. Kemiviki 2016. december 17., 22:50 Vegyük két részre a filmet. Az első rész Batgirl története, ami nem volt rossz, de engem felcseszett hogy hogy lehet ilyen hisztis, buta liba hozzáállása. Nem is értem hogy kaphatott ilyen lehetőséget, mikor simán megvezetik. spoiler A második rész, azaz Joker háttere érdekes volt, de mégsem ütött valamiért olyan nagyot. Valahogy súlytalannak éreztem. Túl sok gonoszságot tett ahhoz hogy bocsánatot nyerhessen a bűnei miatt, bármi is vezette erre az útra. A rajzolás, a karakterek kinézete nagyon jó lett. És csak eredeti nyelven ajánlanám, mert Hamill hangja annyira illik Jokerhez hogy az hihetetlen.
Egyszerűen érthetetlen. Mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy olvassa el az eredeti képregényt – ha pedig már olvasta, akkor olvassa el újra.
Jókai Mór – gyanítom sajnos – szitokszónak számít a tizenéves korosztály szemében, akik épp most ismerkednek a nagy magyar mesélő A kőszívű ember fiai című regényével, és a későbbiekben sem lesz ez könnyebb, látva a Nemzeti Alaptanterv 2020 eleji változásait, mely kikötötte, hogy Jókaitól bekerül a kötelező olvasmányok közé általános iskolában A nagyenyedi két fűzfa, míg gimnáziumban A huszti beteglátogatók című regénye is. Bevallom férfiasan, A kőszívű ember fiaival annak idején nekem is meggyűlt a bajom, éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam, az ugyanakkor kétségtelen, hogyha tisztában vagyok Jókai tudományos fantasztikus írásainak meglétével – lelkes Jules Verne fogyasztóként – talán a kötelező regényeihez is másként viszonyulok. Jókaival – mint az egyik első magyar sci-fi íróval – a Kuczka Péter-féle Kozmosz Fantasztikus Könyvek egyik kivénhedt, és agyonolvasott példányán keresztül találkoztam, mely az Óceánia címet viselte, a kaleidoszkópszerűen színes borító pedig hamar felhívta a figyelmem az aprócska kötetre.
Már ekkor többek számára feltűnt, hogy az író által megjövendölt társadalmi és technológiai jelenségek nem csupán szárnyukat bontogatják, de közülük több be is következett. Hogy csak néhányat említsünk: Jókai feltalál egy aerodromon nevű repülő szerkezetet, mely személyek és teher szállítására egyaránt alkalmas. Hány fia volt a Kőszívű embernek? – 197 éve született Jókai Mór. Fontos jóslat, hiszen a Wright-fivérek csak 1903-ban, Jókai halála előtt egy, míg a regény megjelenése után közel harminc évvel emelkedtek először a magasba, saját tervezésű repülőgépükkel. Az évszámot tekintve 1952 és 2000 között játszódó regényben megjelenik egy ichor nevű anyag, mely óriási politikai, és gazdasági befolyást biztosít birtoklójának. A mitológiából kölcsönzött kifejezés akár a kőolaj szimbolikája is lehet, melyért leginkább az 1960-as évek környékétől még ma is tartó ádáz és olykor láthatatlan harcok folynak a világban. A Sabina nevű részvénytársaságon keresztül pedig egy legálisan működő lánykereskedelemmel foglalkozó vállalat képét rajzolta fel, mely jóslat szerencsére legalizált formában nem vált valóra, ám manapság is a nemzetközi bűnözés egyik legszerteágazóbb és leginkább átláthatatlan, valamint hatósági szempontból kezelhetetlen szegmensét teszi ki.
Bár a sci-fi ekkor még kétségtelenül gyermekcipőben jár – ne feledjük, hogy még a sci-fi kifejezést is csupán 1851-ben használta először William Wilson angol esszéíró – már ekkor megjelenik, többek közt Jókai művészetében is, a teljes zsáner később, Hugo Gernsback munkásságával 1929 utáni felfutását is átszövő küldetése: a szórakoztatáson túl a lehetséges jövőképek, és azok hatásainak vizsgálata.