Ám északi győzelmei révén szerzett baltikumi területgyarapodások bőségesen kárpótolták Péter, a déli kikötők elvesztéséért. A háború vége 1719 nyarán jött el, amikor az orosz seregek Stockholm közelében partra szálltak, ez arra kényszeríttette I. Frederika királynőt, hogy béketárgyalásokat kezdjen. (Később 1720 -ban és 1721 -ben is partra szálltak jelentős orosz seregek. ) A svéd hadsereg teljes mértékben felbomlott, így 1721. augusztus 30-án megkötötte Oroszország és Svédország a nagy északi háborút lezáró nystadi békét. A békében Oroszország megszerezte Svédországtól a Finn öböl mindkét partját, vagyis az egész Ingermannlandot, és egész Észtországot. Nagy Északi Háború. Ezzel az Orosz Birodalom kulcsfontosságú kikötőkhöz, gabonakereskedelmi pozíciókhoz jutott. Oroszország a "birodalom" megnevezést innentől használta hivatalosan, és Péter is felvette a "minden oroszok cárja" címet. Harmat Árpád Péter Felhasznált irodalom: Hajnal István: Az újkor története. Akadémiai Kiadó, Bp., 1988 Hahner Péter: A régi rend alkonya.
Balaton északi Balaton északi part szállás Balaton térkép részletes északi part Csatái Északi A szászok kénytelenek voltak békét kötni a svédekkel, felmondva szövetségüket Oroszországgal. Időközben I. Péter jelentős sikereket ért el a Finn-öböl környékén. Az északi parton elfoglalta Nöteborgot (finn: Pähkinasaari) a déli parton Dorpatot (észt: Tartu) és Narvát. Hozzákezdett Oroszország új fővárosa, Szentpétervár felépítéséhez. A poltavai ütközet [ szerkesztés] Lengyelország teljes elfoglalása és a Szászországgal kötött béke után XII. Károly az oroszok ellen indult. 1708 januárjában ismét elfoglalta Grodnót, átkelt a Berezinán, tovább haladt Oroszország belsejébe. Nagy északi háború – Wikipédia. Elfoglalta Mogiljovot és Szmolenszket, majd élelmiszer-tartalékainak feltöltése végett Ukrajna felé vette az irányt, így jutott el Poltaváig. Itt 1709. június 27-én került sor a nagy északi háború és XII. Károly sorsát meghatározó döntő ütközetre. A poltavai csatában I. Péter megsemmisítő vereséget mért a svédekre. Az oroszok közel 20 000 svéd katonát ejtettek fogságba, és a svéd király is csak nagy nehézségek árán kelt át a Dnyeperen, hogy az Oszmán Birodalomba meneküljön.
Közben Szászország mellett más német államok is a svédek ellen fordultak. Poroszország elfoglalta Pomerániát, a hannoveri fejedelem Brémát és Verdent. A svédek 1712-ben tettek még egy utolsó kísérletet az európai birtokok visszaszerzésére, de ezt a dánok megakadályozták. XII. Károly visszatérése Svédországba 1714-ben XII. Károly inkognitóban átlovagolt fél Európán, és visszatért a svéd kézben lévő Stralsund várába. (Egy éjszakát Pesten töltött; a Váci utca elején emléktábla örökíti meg ezt a nevezetes eseményt. ) Stralsund várát a szövetségesek azonnal ostrom alá vették, így a királynak csak egy évvel később, 1715 decemberében sikerült visszatérnie Svédországba. 1716 nyarán kiverte a dánokat Dél-Svédországból, majd 1716-ban megtámadta a dán uralom alatt lévő Norvégiát. Elfoglalta Krisztiániát (ma: Oslo), majd november 30-án Fredrikshald (ma: Halden) ostrománál elesett. Halála után a svéd seregek kivonultak Norvégiából. Béketárgyalások I. (Nagy) Péter orosz cár 1719 nyarán az orosz seregek Stockholm közelében partra szálltak, ami béketárgyalásokra kényszeríttette Ulrika Eleonóra királynőt.
Öt évet töltött itt a király, míg végül visszatért Svédországba. Szökésekor kisebb csatába bonyolódott a törökökkel Bendernél. A háború hivatalosan csak 1721-ben, a nystadi békével ért véget, de a poltavai vereség után már nem volt kétséges, hogy a háborút a felemelkedő Orosz Birodalom nyeri meg, amely megkezdi további terjeszkedését. A svédek bukása [ szerkesztés] Svédország nagyhatalmi pozícióját, a 17. században vívta ki II. Gusztáv Adolf, mely a háború elvesztésével Poltavánál áldozott le: az addig gyenge oroszok Európa legjobbnak tartott seregét verték meg. A poltavaival némi párhuzamot mutat a több mint száz évvel korábbi kircholmi csata, amelyben a IX. Károly svéd király vezette, hasonló létszámú, de képzettebb, felszereltebb svéd seregre mért katasztrofális vereséget egy, az orosznál kisebb és gyengébben felszerelt lengyel haderő. Az a vereség mégsem volt olyan megrendítő, mint a poltavai, amelyben a lőszer- és élelmiszerhiánnyal küzdő, kimerült és demoralizált svéd katonáknak esélyük sem volt a túlerőben lévő oroszok ellen.
A Halotti beszéd nem személyekért, hanem személyiségekért szól, hiszen az emigráns mindenképpen személyiségváltásra kényszerül: vagy nyelvet és hazát cserél, vagy belezuhan emlékeibe, s egy álomvilágban él. Az írónak kivételes a szerepe, az anyanyelv őrző papjaként ő elmondhatja a halotti beszédet. utalás: allúzió; a szerző szándékos rájátszása más költői magatartásra vagy más költő ismert művére; az utalás kitágítja a mű értelmezhető világát az asszociációk segítségével
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? / Arany szava? … Rippli színe? Bartók vad szelleme? " Mindez akár teljesen el is tűnhet, mintha soha nem is létezett volna. Felhangzanak a Szózat sorai is, amely a magyar irodalom egyik jelképes alkotása, a nemzethez tartozás szimbóluma. De a válasz már lemondó, nyoma sincs már Vörösmarty reményeinek: a diktatúrák árnyékában, emigrációban élő ember nem hisz már semmiben. Márai ironikusan utal arra, hogy a kis országok mennyire ki vannak szolgáltatva a nagyhatalmi érdekeknek. "» Az nem lehet, hogy annyi szív… « Maradj nyugodt. Lehet. Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis. / Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet. " Vagyis a kis népek sorsát a nagyhatalmak döntik el, akik egyetlen tollvonással el tudják törölni a kis népek történelmét. Bármilyen heroikus nagy küzdelmet vívnak a kis nemzetek a fennmaradásukért, csak akkor lehetnek sikeresek, ha a nagyhatalmak érdeke is úgy kívánja. Mert csak az ő "üzeneteiknek" van olyan súlya, hogy megváltozzanak az események. Az nem lehet, hogy egy gazdag kultúrájú nép csak úgy eltűnjön a föld színéről, írta Vörösmarty.
Néha eszébe jut egy régi név, egy verssor, amely felidézi a hazáját, kultúráját, de ezek már csak "szellemhangok", amelyek egyre halványodnak. A saját közege, kultúrája még hívja, még szól hozzá a magyar kultúra Kosztolányi legszebbnek tartott magyar szavain (" pillangó ", " gyöngy ", " szív ") vagy Bartók zenéjén keresztül, de mindez már nagyon távoli (" A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát, / Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát. ") A költő utal a magyar kultúra jeles darabjaira, szimbólumaira, magyar művészek jelennek meg: festők, mint Rippl-Rónai József (akit a bennfentesek Ripplinek neveztek), zeneszerzők, mint Bartók, és költők-írók, mint Arany, Babits, Krúdy, Kosztolányi. Ezek a nevek a magyar nép művészetének egészét jelképezik. Ők mindannyian mi vagyunk, mert ők mind hozzátettek valamit a magyar kultúrához, amely a mi kultúránk. Amit ők adtak, az a mi életünk része, a mi kultúránk, a mi anyanyelvünk. Mit ér mindez? A jelek szerint szinte semmit. Mit ér egy nép ezer éves kultúrája, művészete, nyelve, ha mindezt ilyen könnyen el lehet felejteni, ha így magunk mögött lehet hagyni? "
Gondolatpárhuzama – stílusbeli emelkedettséget is jelent, a Szózat szavai természetesen felidézik az egész verset, gondolatait, hangulatát, hatását. A Márai-versben meglévő intertextualis elem, Tompa Mihály A gólyához című verséből átvett sorok. De a konkrét sorok mellett – sugárzik a korábbi kor, helyzet, a 48-as szabadságharc utáni történelmi időszak ("Testvért testvér, apát fiú elad…" Tompa), melyhez Márai természetesen kapcsolja a saját nemzedékének hasonló történelmi tragédiáit, az emigrációt, a haza elvesztését… Az idegenbe szakadt, hontalan költő még jobban dédelgeti anyanyelvének drága szavait, melyek sajnos "elporladnak" már, elhalványulnak, elfelejtődnek. Az anyanyelv megőrzésének gondolata Márai más műveiben, így naplójában is gyakran megfogalmazódik. "Arany szavára" gondol, a gyerekeknek külföldön is a szülők a Toldit olvassák. És fájdalmasan veszi észre, hogy a gyerek "okét" mond, az idegen nyelvi környezet visszaszorítja az önkéntelenül kimondott magyar szavakat is, az igen-t. Az öntudatos, a magyar értékekre büszke magyar emberekkel együtt – az idegennek szembeszegzi indulatos-fájdalmas költői kérdéseit: "Ki volt neki Ady?