forrás: A kötelező olvasmányok nem aratnak osztatlan sikert a diákok körében, sokkal inkább osztatlan elégedetlenséget okoznak. De vajon tényleg reformra szorul ezen könyvek listája, vagy egyszerűen lehetetlen mindenki igényét és ízlését kielégíteni ebben a témában? Második osztályos koromban első kötelező olvasmányom, és talán az első önállóan, úgy "igazából" elolvasott regényem a Két Lotti volt. HAON - Dermesztő sziklák és egy még dermesztőbb csontkápolna: Prágán túl is van élet Csehországban. A történetet nem kell senkinek sem bemutatni, a kis ikerlányok meséje nagy klasszikus. Nekem pedig örökre belopta magát a szívembe. Annál is inkább, kitűnően tudtam azonosulni a szereplőkkel, ugyanis nekem is van egy egypetéjű ikertestvérem. Tehát ezzel a több, mint kellemes olvasmányélménnyel indult az én saját "pályafutásom" ezen a téren. De bizony nem minden kisdiák számára megy ez ilyen zökkenőmentesen, és tapasztalataim szerint az egyre idősödőbb tanulóknak sem. – Mert mindig is voltak (és lesznek is) az osztályban olvasni szeretők, az olvasásban örömüket lelök, de akárhogy nézzük, a kötelező olvasmányok hallatára jobbára gondterhes sóhaj a reakció.
Mészöly tökéletesen érzi, hogy hol van a legnagyobb gond: az 1900-as és 2020-as évek gyerekei között látszólag áthághatatlan kulturális és időbeli szakadék húzódik! Ahogy Nemecsek, Boka és Áts Feri sem értené a mi világunkat, úgy a mai srácok sem értik, miért rágtak ablakból kiszedett gittet az akkori gyerekek, miért volt számukra akkora kincs néhány üveggolyó, és miért nem vitték a kis Nemecseket kórházba a szülei, amikor olyan nagyon beteg lett. Pál utcai fiúk mondanivalója pdf. Mészöly Ágnes nem a történetet meséli újra, hanem a fent említett kulturális és időbeli szakadék felé igyekszik átjárható hidat építeni. Megmutatja, milyen volt a Füvészkert, hogyan és mivel közlekedtek, mit ettek és viseltek az akkori gyerekek, milyen volt a suli, milyenek a tanárok, miféle lakásokban laktak, mivel világítottak az utcákon, és egyáltalán – milyen volt az akkori fiatal Budapest. Olvashatunk a regényből készült színdarabokról, filmekről, és arról, hogyan született a musical, mi lett Molnár Ferenc sorsa, és mikor bukkant fel Budapesten az ál-Nemecsek, aki számos gyerek fagyipénzét csalta ki.
És talán éppen ez tette alkalmassá arra, hogy jó legyen áldozatnak. Elkezdett beszélni, s a fiúk összedugták fejüket. Úgy volt - mondta -, hogy ebéd után kimentünk a Múziumba, a Weisz meg én meg Richter meg a Kolnay meg a Barabás. Előbb métát akartunk játszani az Eszterházy utcában, de a labda a reálistáké volt, és azok nem engedték. Akkor azt mondja Barabás: "Menjünk be a Múziumba, és golyózzunk a falnál! " És akkor mind bementünk a Múziumba, és golyózni kezdtünk a falnál. Azt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is. És akkor egyszerre csak azt kiáltja a Richter: "Vége van, jönnek a Pásztorok! " És a sarkon jöttek is a Pásztorok, zsebre volt dugva a kezük, és lehajtották a fejüket, és olyan lassan jöttek, hogy mi mindnyájan nagyon megijedtünk. Hát hiába is voltunk mi öten, ők ketten olyan erősek, hogy tízet is elvernek.
Petőfi Sándor: Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Petőfi Sándor: Szeptember végén - Magyar versek. Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! A Szeptember végén Petőfi Sándor 1847 szeptemberében írt elégiája feleségéhez, Szendrey Júliához.. Petőfi és Júlia 1847. szeptember 8-án házasodtak össze, és ezután Koltóra mentek nászútra, ahol a Teleki-kastélyban töltötték a mézesheteket.
A Bábel azután már a leszámolás, s egyben a búcsúzás verse is. Maga Sziveri János 1985-ben A fiatal vajdasági magyar írók helyzete – Avagy adalékok a hatalom természetrajzához című írásában – melyben a politikai leszámolás történetét írta meg –, így fogalmazott: a hatalomnak lényege az elnyomás. "A hatalom természetéből eredően nyom el. Elnyom, ha általad veszélyeztetve érzi létét, vélt igazságait. A hatalom éppen ezért nem tűri sem az ellene, sem az intézményei ellen irányuló bírálatot. Szeptember végén verselése. " Majd így folytatta: "A hatalom képviselői saját pókhálójuk foglyai, és elviselhetetlen számukra mások szabadságának látványa. " A politikum, és a politikummal vívott küzdelem kegyetlensége mutatkozik meg A szélherceg című kötetben is, melynek Szerkesztői jegyzetében olvasható: összeállítói remélik sikerült megmutatni, hogy "Sziveri költészete a múlt század második felének legjelentősebb irodalmi teljesítményei, ennélfogva a magyar nemzeti kultúra legfontosabb szövegegyüttesei közé tartozik".
Érdekes, ahogy a záróképben kifordítja a dolgokat: nem az élő siratja a halottat, hanem fordítva, a halott kesereg azon, hogy az érzelmek elmúlnak, és az őt túlélő felesége elfelejti őt és újra szerelmes lesz. Ezt az utolsó versszakot túlságosan tragikusnak tartják a tudósok, túldramatizált, túljátszott, majdnem érzelgős, már-már giccsesnek mondható. Ráadásul Szendrey Júlia nem adott okot rá, hogy a költő kételkedjen a hűségében. Szeptember végén vers la. A halott férje emlékéhez hűtlenné váló özvegy képe teljesen a fantázia szüleménye, illetve ürügy arra, hogy Petőfi a saját szerelmének nagyságát érzékeltesse. Az ő szerelme végtelen és örök: annyira szereti Júliát, hogy szerelmének a halál sem vethet véget, még a síron túl is szeretni fogja, még akkor is, ha Júlia elfelejti őt és hűtlen lesz az emlékéhez. Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3
A tragikus sorsú költő, Sziveri János 2020-ban töltötte volna be hatvanhatodik életévét, megpróbáltatásai azonban harminchat éve korára kimerítették erejét, s 1990-ben fiatalon, öt verseskötetet és tragikus költői-lapszerkesztői múltat hátrahagyva távozott az élők sorából. 1990. február 7-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben, s még ugyanabban az esztendőben megjelent utolsó, általa összeállított verseskötete, a Bábel is. Felesége, Utasi Erzsébet, aki a költő életének minden örömét, bánatát és keserűségét megosztotta vele, három évtizede gondosan ápolja a hagyatékot, három további kötetbe gyűjtve Sziveri János munkáit, de neki köszönhető, hogy 2022-ben a budapesti Kertész Imre Intézetben elkészült a költő fölöttébb gazdag szerzői honlapja is. 2020-ban ugyancsak az Intézet gondozásában Terék Anna és Melhardt Gergő szerkesztésében jelent meg Sziveri János válogatott verseinek gyűjteménye, A szélherceg című kötete. Szeptember vers Téma - Meglepetesvers.hu. Dérczy Péter szerint a cím, részben az 1989-ben megjelent Mi szél hozott?
Ugyanezt az ellentétet fedezi fel önmagában: ifjú szívében még ott a "viruló" kor, de sötét haja őszbe vegyül már. A párhuzam képeiben felvillannak mind a négy évszak motívumai, megsejtetve a rohanó, feltartóztathatatlan időt. A fenyegető elmúlás közvetlen látványa személyes élménnyé mélyül, s ennek hatása alakítja a költemény további érzelmi gondolati, lírai anyagát. Az általános mulandóság ébreszti fel benne a halál gondolatát, az özvegyen maradt Júlia képét, aki talán újra férjhez mehet. A népies költészet kelléktárából kölcsönzött színpadias jelenetezéssel láttatja az özvegyi fátylat eldobó asszonyt és a sírból kilépő halott önmagát. A hitvesi hűtlenségre nincs más szava, mint a halálon túli szerelemé, hiszen akkor is, a sírban is örökre szeretni fogja. E versében ifjú házasként, a földerengő ősz szomorúságában a szerelem kétségeit szólaltatja meg: "Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre / Könnyezve borítasz-e szemfödelet? Szeptember végén (egyértelműsítő lap) – Wikipédia. / S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, / Hogy elhagyod érte az én nevemet? "