Kérdés Férjem közalkalmazottként dolgozik egy iskolában 1986. május 1-je óta. 1948. december 28-án született, 2007. december 31-ig 42 év szolgálati időt szerzett. 2009 januárjában kérte munkáltatójától a felmentését, mivel előrehozott öregségi nyugdíj at szeretne igénybe venni. A felmentést a munkáltató 2009. február 16-án közölte, a felmentés indoka: a közalkalmazott nyugdíjra való jogosultsága. A közalkalmazotti jogviszony 6 havi felmentési idővel 2009. augusztus 17-én szűnik meg, melynek a felét a férjemnek le kell dolgoznia. A munkáltató szerint nem jár számára végkielégítés. Amennyiben a férjem a nyugdíjazását 2009. augusztus 18-ától igényelné, járna-e részére végkielégítés, és ha igen, mennyi? Részlet a válaszból Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. április 6-án (16. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 289 […] időre vonatkozó feltételeivel egyaránt rendelkezik, hiszen a 60. Jogviszony megszüntetése nyugdíjazás miatt. életévét már betöltötte, és több mint 40 év szolgálati időt szerzett. Ahhoz azonban, hogy ténylegesen is jogosulttá váljon az előrehozott öregségi nyugdíj ra, szükség van a fennálló közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére.
A Tny-törvény szerint nyugellátás folyósítására legkorábban az arra jogosító életkor betöltésének napjától kerülhet sor. Így a kérdésben felvetett esetben a munkavállaló, aki 1950-ben született, legkorábban 2007. 08. 09-étől lesz jogosult nyugellátására, mégpedig előrehozott öregségi nyugdíjra. Így csak és kizárólag ezen naptári nap után kerülhet majd sor nyugdíjazás jogcímén való felmentésére is. Helytelen lenne az a jogértelmezés, mely szerint mire a nyugellátásra jogosultságot szerez, addigra a felmentési idejének le kell telnie, jogviszonyának meg kell szűnnie. Ebben az esetben ugyanis úgy mentené fel a munkáltató nyugdíjazás jogcímén a munkavállalót, hogy az ténylegesen még nem részesül nyugellátásban. Köztisztviselők esetében a Ktv. Felmentési idő nyugdíjazás miatt közalkalmazotti munkaviszonyban - Adózóna.hu. igen pontosan meghatározza, hogy az érintettek mikor jogosultak a jubileumi jutalomra mint munkáltatói juttatásra. A köztisztviselő 25, 30, 35, illetve 40 évi közszolgálati jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jutalom a vonatkozó közszolgálati jogviszonyban […]
Ha a munkáltató és a munkavállaló is aláírja ezt a felmondást, akkor az közös akaratuk következtében történik meg, mindkét fél számára elfogadható és korábban valószínűleg korábban már részletesen átbeszélt indokok miatt. Felmondólevél nyugdíjazás miatt shuffle. Természetesen az aláírt, közös megegyezésen alapuló felmondó dokumentum később egyik fél által sem támadható meg jogilag. A felmondás közös megegyezéssel határozott és határozatlan idejű munkaszerződés esetén is alkalmazható 2020-ban is, ráadásul a felmondási védelem időtartama alatt is érvényes ez a munkaviszony megszüntetési mód. Ezen felmondás időpontja megválasztható úgy is, hogy azonnali hatályú legyen, vagy meghatározható benne egy későbbi időpont is. Talán az egyik legfontosabb kitétel, mely a közös megegyezéssel történő felmondásra vonatkozik 2020-ban is, hogy a felmondás szövegéből világosan és egyértelműen ki kell tűnnie annak a ténynek, hogy a munkaviszony megszüntetése a munkavállaló és a munkáltató közös, egymással megegyező akaratával és beleegyezésével történik.
Ha van olyan, hogy Vissza a jövőbe, akkor miért ne lehetne olyan, hogy előre a múltba? Pont így tettem azon a szombati napon, amikor az egyik mobilszolgáltató néhány óra erejéig – országos felháborodást keltve – leállt, lehetetlenné téve a kapcsolattartást a külvilággal. Épp egy Balaton-parti településen andalogtam, egy kis utcácskában, figyeltem az udvarokban szótlanul szorgoskodó, vagy éppen pihenő lakókat, akik jól láthatóan hétvégéjük legjobb pillanatait élték. Minden adott volt az aktív vagy passzív relaxációhoz: friss levegő, napsütés, béke, csend. Velük együtt merültem a végtelen nyugalomba, megfeledkeztem a nagyváros durva zajáról. Könnyűvé vált jelen lenni, beolvadni a falusi közegbe, a tájba, s elképzelni, hogyan élhetnek itt az emberek. Fotó: Megpihent a szemem a házakon, melyek mellett elhaladtam, majd arra lettem figyelmes, hogy valójában a múlt falai között járkálok. Ezek a falak, ezek az otthonok, amelyekben ma is élnek, háromszázévesek. Előre a múltba. Háromszáz. Kimondani is sok. Rákóczi korszaka köszön rajtuk keresztül vissza.
A gondolkodásban pedig, szögeztük le a barátommal, óriási és magától értetődő segítség, ha kiemelkedően okos emberek – és az írók között akadnak ilyenek bőven – gondolatairól értesülünk. Ez az olvasás egyik előnye. Arra vonatkozóan, mire is képes a gondolat, a mi kultúránkban évezredek óta a hieroglifák, tekercsek vagy kódexek jeleit ismerő beavatottak, a könyvnyomtatás elterjedése óta pedig szinte mindenki számára elérhetően az írott szavak tanítanak. A nyelv maga a gondolkodás, hiszen alapvetően szavak és mondatok segítségével tudjuk megfogalmazni mindazt, amit a világban tapasztalunk. A zeneszerzők, képzőművészek, fotósok, táncosok és hűséges szemű kiskutyák persze nonverbális eszközöket is bevetnek, de ezek a kommunikációs formák talán nehezebben definiálható információkkal szolgálnak, mint egy informatika-tankönyv vagy a Micimackó. Swift, Madách, Örkény, Orwell le is írta, és még rengetegen, milyen lehet az a jövő, ahol nem gondolkodnak az emberek. Ezekben a sivár világokban a gondolat arisztokratáit elűzik, vagy a szellemi proletárrá alázott tömegbe olvasztják a természetes érveket eltorzító kötelező demagógia plusz némi hatásos diktatúra segítségével.
Aztán akadnak olyanok, akik "fontolva haladó" (Dessewffy Aurél) reformokkal szeretnék az idő kihívásaihoz igazítani azt, amit elődeiktől megörököltek; ők éppen a forradalom szeléből akarják kifogni a vitorlát, és inkább sok kis részletet megreformálnak annak érdekében, hogy a nagy egész ugyanaz maradhasson. Végezetül léteznek olyanok, akik kénytelenek belátni, hogy a régi világ mindenestől elveszett, nincs már mihez ragaszkodni, így hát számukra egyetlen megoldás van: újrateremteni a kezdetek ősi tisztaságát; ők megpróbálnak "olyan körülményeket teremteni, amik megőrzésre méltók" (Arthur Moeller van den Bruck). Ha a haladás ciklusa a végéhez ér, ideje visszatérni a kezdetekhez – vagyis konzervatív forradalmat indítani. Bármelyik országban éljünk is és bármely utat is járjuk, legyünk bár tradicionalisták, reformkonzervatívok, ellenforradalmárok vagy konzervatív forradalmárok, a kezdetekhez való visszatérésből mindannyian identitásunk megerősítését és kultúránk újjászületését reméljük. A haladás zsákutcájában járva nap minden nap tapasztalhatjuk, hogy bármilyen ütemben is haladjon az élet legkülönbözőbb területein a progresszió, civilizációnknak egyre kevésbé toldozásra-foltozásra van szüksége, hanem egy olyan gyökeres reformra, amely a kezdeteihez vezeti vissza.