De sok nézeteltérést megoldott az egyéb birodalmi hódításukkal kapcsolatban. Végül létrehozták a "hármas" antantot, a hármas megegyezést Nagy-Britannia, azaz a Brit Birodalom – és itt bekarikáztam az Egyesült Királyságot –, Franciaország és Oroszország között. A másik oldalon pedig a hármas szövetség állt: Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország. Habár az első világháborúba lépve Olaszország hivatalosan tagja volt a hármas szövetségnek, és voltak megállapodások Olaszország és Németország között is, hogy szövetségre lépnek, azért nem taglalom ezt a szövetséget, mert már a háború elején Olaszország elkerült Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia oldaláról. Átállt a hármas antant oldalára. Ezzel jó háttérismereteket kaptál ahhoz, hogy lásd, egy délkelet-európai csatározásnak tűnő esemény hogyan vált egész Európára és végül az egész világra kiterjedő háborúvá.
A feltételek nagyjából elfogadhatóak lettek volna, azonban a monarchia akart nyomozni a merénylet ügyében. Ezt a szerbek elutasították 1914 július 28-án az Osztrák - Magyar monarchia hadat üzent Szerbiának Sorozatos hadbalépések indulnak meg. – aug. 1 Németország Oroszországnak, – aug. 3 Németország Franciaországnak, – aug. 4 Anglia Németországnak, – aug. 5 a monarchia Oroszországnak, – aug. 6 Szerbia Németországnak, – aug. 12 Anglia és Franciaország a monarchiának, – aug. 23 Japán Németországnak üzen hadat Az első évből kimarad néhány ország ( Románia, Olaszország), ők kedvezőbb alkalomra várnak. Később az Antant mellet fognak belépni Tisza István miniszterelnök nem ellenezte a háborút, azonban tartott attól, hogy Románia megtámadja Erdélyt. A németek eltökéltsége miatt végül július közepén ő is vállalta a háborút. Erőviszonyok: Az antant népessége és gazdasági ereje lényegesen nagyobb volt, haditechnikailag is jobban állt. Németország ipari nyersanyagokból (vasérc, kőolaj, gyapot), valamint élelmiszerekből (gabona, hús) behozatalra szorult.
Az első világháború előzményei by Tej Esember
A központi hatalmak egy tömbben helyezkedtek el, azonban veszélyt jelentett a többfrontos háború. A németek egyfrontos háborút szeretnének (Schliffen- terv). Először Franciaország felé támadnak, abban bíznak, hogy az oroszok nehezen tudnak mozgósítani, és így nyerhetnek. Villámháborúra vannak felkészülve. Az antant szeretné kivédeni az első támadást és mozgósítani a nagy tömegű hadsereget. A katonák lelkesednek, a közvélemény is a háború mellett van, rövid háborúra számít. Csak néhány író és költő van kezdettől fogva ellene. A kiábrándulás csak néhány hónappal később indul meg, amikor hazajönnek az első sebesültek, és a hírek az elesettekről. Előjönnek a háború árnyoldalai is. n alapul, elveti a katolikus hagyományokat. Hirdette a predesztinációt, azaz eleve elrendelés tanát: Isten mindenkit eleve elrendelt üdvösségre vagy kárhozatra, s ez független a jó és rossz cselekedetektől Ezért elvetik az aszkézist, a böjtöt, és a tisztító tűzről szóló katolikus tanítást. Minden munkát egyenértékűnek nyilvánítanak, melyeket Isten dicsőségére kell végezni.
A siker a kiválasztottság jele Olcsó egyház, nincs fényűzés, a templomokat nem díszítik, a puritán egyház jobban megfelelt a polgárság érdekeinek Anabaptisták (újrakeresztelők) Legjelentősebb alakja Münzer Tamás. A Bibliát szó szerint értelmezik Elvetik a gyermekek megkeresztelését, vagyonközösséget hirdetnek. A mennyországot a Földön kell megvalósítani Nagy szerepük van a német parasztháború kirobbanásában. Követői alapították az baptista egyházat. Antitrinitárius, unitárius egyház Tagadja a Szentháromságot, Jézus Krisztus istenségét, az eredendő bűnt és a predesztinációt. Fő hirdetője Servet Mihály, akit Kálvin kivégeztet. Fő menedékük Erdélyben lett Anglikán egyház VIII. Henrik alapítja a pápával való ellentétei (politikai, válás) miatt Az angol egyház függetlenedik Feje az angol király Elutasítják a pápát A katolikus egyházszervezetet megtartva sok protestáns tant vesznek át. Az ellenreformáció Katolikus mozgalom a reformáció visszaszorítására. Megújulása a tridenti zsinattal kezdődik (1545-63): betiltották a búcsúcédulák árusítását, papnevelő intézeteket állítottak fel, újjászervezték az inkvizíciót, kiadták az In–dexet (tiltott könyvek jegyzéke), megújították az egyházfegyelmet, a püspököknek egyházmegyéikben kellett tartózkodniuk, vigyázni papjaik erkölcseire Nagy szerepe volt az 1540-ben alapult jezsuita rendnek Az ismét megerősödő katolikus egyház ugyanazokkal a szellemi fegyverekkel lépett porondra (iskolák, könyvek, nyomdák), amelyekkel korábban a reformáció.
Így volt itt egy közös ellenségük: Oroszország Tehát ők – hadd használjak valami más színt – megvédik egymást. Ettől a Német Birodalom egy kicsit jobb helyzetben érzi magát Európában abban az esetben, ha háborúba keveredne. 1892-ben – el tudod képzelni, ha játszottál már Rizikó vagy Diplomácia társasjátékot, ami egyébként pont az I. világháborún alapul. Ha látod, hogy azok, akik háborúznának veled, szövetségre lépnek te is keresel barátokat, szövetségeseket, arra az esetre, ha téged megtámadnának. Tehát 1892-ben alakult egy francia-orosz szövetség, a francia-orosz katonai egyezmény. Ez tehát egy szövetség... jelöljük lilával. Létrejön egy szövetség Francia- és Oroszország között. És végül az 1900-as évek elején, 1904-től 1907-ig több megállapodás jött létre, (az antant lényegében megállapodást jelent) megállapodás a Brit Birodalom és Franciaország, a Brit Birodalom és az Orosz Birodalom között arról, hogy jó kapcsolatot fognak tartani egymással. Ezek nem amolyan formális kötődések, hogy ha valakit megtámadnak, akkor a szövetségesek is hadba szállnak.
Nos, ezekről a szövetségekről lehet vitatkozni, hogy tényleg ezek voltak-e a közvetlen okai annak, hogy az egyik hatalom háborút indítson a másik ellen, vagy ezek csak ürügyként szolgáltak, amolyan jogi kifogásként ahhoz, hogy "ó, muszáj háborút hirdetnem. " De valójában háborúzni akartak, több különböző okból: hogy kordában tartsák mások birodalmát, mutogassák haderejüket, több területet szerezzenek, ki tudja, hogy még miért? Szükségtelen mondanom, hogy 1839 volt a jogi alap arra, hogy a Brit Birodalom Belgium védelmére keljen. Lépjünk előre 40 évet, 1879-ig. Létrejön az újszülött Német Birodalom a francia-porosz háborút követően, 1871-ben. Az új Német Birodalom – lényegében Poroszország kiterjesztése, alapjában véve egy német királyság – túl van egy háborún Franciaország ellen megszerzett a franciáktól néhány értékes területet. Attól tartanak, hogy a franciák vissza akarják szerezni a területeket, félnek az oroszoktól, és van néhány kapcsolatuk Ausztriával, pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchiával, akikkel 1879-ben aláírtak egy kettős megállapodást, hogy egy orosz támadás esetén megvédik egymást.
Amiket meg lehet, és meg is kell gyógyítani. Szmerka Dániel
Péterfy erre a fiktív kiadványra tett meglehetősen kidolgozatlan hivatkozással igyekszik alátámasztani azokat a narratológiai szempontból kifogásolható gondolatfutamokat, amelyekben Waldstein Péter kultúrtörténeti eszmefuttatásairól olvashatunk. A regény néhány fejezetét leszámítva az egyes szám első személyű narratíva csak látszat. Annál is inkább, mivel Karl nemcsak összeállítja a szereplők múltját, de még a gondolataikat és a köztük zajló párbeszédeket is kitalálja. PÉTERFY GERGELY - A golyó, amely megölte Puskint - Vatera.hu. Péterfy énelbeszélője omnipotens elbeszélővé avanzsál: néha eszébe jut, hogy ő ezeket a dolgokat nem tudhatná, ilyenkor rendszerint (apjától) származó értesüléseire hivatkozik, de a múlt feltárása során semmi nem korlátozza mindentudását. Rekonstruálja Olga és apja múltját és gondolatait, majd Kristóf születésekor belép a saját életidejébe. Érdekes, hogy ekkor kezdenek el fogyni az információi. Az énelbeszélő központi témája egyértelműen az Olga iránti vonzalom lenne – érthetetlen, hogy a narrátor érdeklődése mégis miért Waldstein Péter felé fordul, mondhatni, kultúrtörténeti eszmefuttatásainak szócsövévé válik.
A többiek vagy minden elszántságuk és erőfeszítésük ellenére (és azzal együtt), mely azt célozza, hogy saját életüket éljék, kudarcot vallanak, vagy épp a határozott és konkrét tetteket megelőzendő elkerülő mechanizmusokat működtetnek. Más szóval, lebeszélik magukat a cselekvésről, vagy elbizonytalanítják önmagukat saját érzéseiket, vágyaikat, igényeiket illetően.