Míg a filmbéli főhős a szamurájok között, Cruise a szcientológiai egyház falain belül találta meg lelki békéjét. "Ez tette lehetővé, hogy képes legyek másokon segíteni úgy, ahogy mindig is szerettem volna" – mondja. Valójában azonban nem a vallás az igazán fontos számára, hanem "azok az alapvető emberi értékek, amelyeket felekezettől függetlenül mindenkinek követni kéne. De addig is a legfontosabb, hogy képesek legyünk segíteni embertársainkon. " Szerinte ez az üzenete Az utolsó szamurájnak is. Szilágyi G. Gábor az utolsó szamuráj szamuráj Tom Cruise Hans Zimmer Edward Zwick western szamurájfilm Bushido tvr-hét Szilágyi G. Gábor
Mennyire lehet hiteles az a film, amelyben Tom Cruise szamurájnak öltözik? Az összeállításunkból kiderül. Új-Zélandon kezdődött. A stáblistán ugyan nincs feltüntetve, de a film ötlete Vincent Ward író-rendezőtől származik, aki executive producerként közel négy évet dolgozott a projekten. Rendezőjelöltként Francis Ford Coppola és Peter Weir is képbe került, de végül Edward Zwick lett a befutó. A filmet nagyrészt Ward szülőföldjén, Új-Zélandon forgatták, de a stáb dolgozott Japánban és a Warner Bros. kaliforniai stúdiójában is. A magyar cím (is) félrevezető. A "Last Samurai" nem Tom Cruise karakterére, és nem is a Ken Watanabe által alakított Katsumotóra vonatkozik, a szó itt ugyanis többes számban használják. Az utolsó szamurájok alatt pedig Katsumoto klánját kell érteni. Újonc sztár. Japánban Ken Watanabe nagy sztárnak számít, de korábban nem csak, hogy amerikai filmben nem szerepelt, de angolul sem szólalt meg a vásznon. Első hollywoodi szerepéért rögtön Oscarra is jelölték. Hitelesség.
Ezt veti fel a film, ami elég akciódús, szép, és sajnos szépen mosolygós is. És ne féljünk végül Tom Cruise minden ruhában, koncepcióban látható lesz a film vásznon. Ne felejtsük el, hogy a Tom Cruise által megformált karakter író is egyben... Elég érdekes, és nálam elnyeri a jó film kitüntetést, ha nem csak a tv-t akarjuk bambulni. Jól komponált Ennio Moicone. Timothy Spall mellesleg véleményem szerint, nemcsak külleme karaktere okán, de főleg negatív karakterek megforomálásában erős.
színes, magyarul beszélő, amerikai-új-zélandi-japán történelmi kalandfilm, 154 perc A polgárháborúnak vége. Az egykori hős, Nathan Algren (Tom Cruise) nem találja a helyét a békés, egyre praktikusabb országban. A vakmerőség, az önfeláldozás, a hűség - az ő katonaerényei - itt már értéktelenné váltak. Ebből az állapotból egy sok pénzzel kecsegtető ajánlat mozdítja ki. Algrennek Japánba kell utaznia, ahol a fiatal, Amerika-barát császár modern hadseregébe kiképzőtisztnek szerződteti. Az új haderőnek a régi hagyományokat tisztelő és követő szamurájokkal kell leszámolnia. Az első csapást maga Algren vezeti. Az elkapkodott előkészületek miatt hiába a modern fegyverzet, a szamurájok diadalmaskodnak, és Algren fogságba esik. A szamurájok parancsnoka azonban nem végez az idegennel, hanem megpróbálja megismerni. Az amerikai pedig lassan megtapasztalja, hogy a szamurájok értékrendje sokkal közelebb áll hozzá. rendező: Edward Zwick író: John Logan forgatókönyvíró: Marshall Herskovitz, John Logan, Edward Zwick operatőr: John Toll díszlettervező: Gretchen Rau jelmeztervező: Ngila Dickson zene: Hans Zimmer producer: Edward Zwick látványtervező: Lilly Kilvert vágó: Steven Rosenblum szereplő(k): Tom Cruise (Nathan Algren) Ken Watanabe (Katsumoto) Timothy Spall (Simon) Billy Connolly (Zebulah Grant) Tony Goldwyn (Benjamin Bagly) Hiroyuki Sanada (Ujio) Koyuki (Taka) Sosuke Ikematsu (Higen) Shin Koyamada (Nobutada)
A főszerepben Tom Cruise mégsem ő kapja az Oszkárt, hanem a legjobb mellékszerepért Katsumoto - Vtanabe Ken nem is véletlenül, hiszen képes a dráma egyik fontos sajátságára, megtanít minket a halálra. Japán ketté szakad, a császár és a fundamentalisták, befektetők, nyugatias tőkések, és persze a pénzért mindenre képes nindzsák és orgyilkosok - szemben kattsumoto és serege áll, a szamurájok ősi útját a busihdot járó harcosok. Az indián törzsek felett végző, kiváló katona és hadvezér végül csatlakozik a japán felkelésbe a lőfegyver és winchester politika megnemesítése mellett a császár és Okunama seregeihez, ám túszul ejtik rabságba esik, és egy letűnő kor, utolsó dinasztiája és tündöklése (mit a filmben szereplő hajkut-japán vers inspiráló cseresznyevirág) rabságában folytatja tanulmányait, kigyógyul a nyugatias gondolkodás és önnön dekadenciája terheiből, és méltó harcossá képzi magát. Erre azért nyílik lehetősége, mert Katsumoto látja őt egy a több ellen harcban és végezni egyik bajnokával, és úgy ítéli van miről beszélniük hiszen mindkettőjük mestersége a háború.
A szamuráj kultúra varázsa változatlan maradt még 150 évvel a kialakulása után is. A szamuráj legendák a becsületről a fegyelemről, a megkérdőjelezhetetlen hűségről és az abszolút önfeláldozásról szólnak melyek olykor árulással, cselszövéssel és brutális erőszakkal vannak átszőve. Érméik, amelyeket hatalmuk napjaiban vertek, tanúi a harcosok e rendkívüli osztályának, és a ránk hagyott örökségének. Több mint 700 éven át nem a császár, hanem a sógun uralkodott Japánban: az "arisztokrata harcos osztály" vezetőjeként magasan képzett katonák millióit irányította, akik az nemzet történelmének korai szakaszában az ország politikai elitjévé váltak. A szamurájok pénzrendszere bronz, ezüst, elektrum (arany és ezüst ötvözete) és sokféle formában és méretben kibocsátott aranyérmék rendezetlen keverékéből állt. Elméletileg 16 shu egyenlő 4 bu-val, ami 1 ryo-t ér, a valóságban azonban az érmék súlyuk szerint kereskedtek velük. A három közül a legkisebb shu címletet gyakran ezüstbe verték. A Bu-érmék ezüstből vagy aranyből készültek.
Grimm testvérek- A suszter manói Vissza a Karácsonyi mesékhez
Grimm testvérek- A suszter manói Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt. Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs a: a mestermunka, amelyik különb lehetett volna. Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára. – Mintha csak nekem készítették volna! – mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál.
A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.
A suszter este ezeket is szépen kiszabta. "A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel – gondolta –, ráérek a dolgomtól. " De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter, a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott. Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle. Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének: – Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben? Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban.