Sokszor volt nekem is, hogy könny hullott a szememből, Mit magamnak hittem, ki folyt a kezemből, Csalódásban, fájdalomban, mit is várhatnék, Isten, vagy ördög előtt, tiszta szívvel állhatnék! Nem voltam nagymenő, ki szinte mindent megtehet, Vagy gazdag család sarja, aki egy lapra feltehet, Bármit, mert neki semmi sem számít, Kis koromtól kezdve csak a bűn, ami csábít! Szólj rám, ha egyszer véletlen, Össze futnánk, egy másik Életben!
Refr. : Kicsikét szűk a világ nekem Keresem benne még a helyem Nem látom tisztán a holnapot Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok Félig telt poharak az asztalon Ha úgy tartja kedvem néha beleiszom Szólj rám ha egyszer véletlen, Összefutnánk egy másik életben. Volt amikor azt hittem nincs ami megállít De tudom ha esik a magam fajta megázik Megbecsülöm már hiszen hamar elillan a gyönyör Hiába mászok ki mindig jön ugyan az a gödör. Majka belehalok szoveg . Felismertem már és meg is bántam a hibáim Hiszem hogy odafenn meghallgatják az imáim. Úszom az árral és hiába látom, messze a part, Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt. Nem tudom mi lesz majd ha megunom az egészet De még ezt itt hagyom nektek mielőtt lelépek Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett És hitt bennem engem már csak ez éltet Eddig sem adtam fel a hitem, ez után sem fogom Akkor sem ha becsúszik az élettől egy-két pofon Míg a szívemben bármi lesz ha sírni lesz is okom Mindig ott lesz velem a papír, a toll, a mikrofon. Refr. 1x Emlékszem egész mást akartam ezelőtt tíz évvel Akkor még azt hittem bárkivel elbánok fél kézzel Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni hogy ami meg fog jönni az nem a többi ember Hanem az én központú rendszer Amit pont azért hoztam létre Hogy ne kerüljek trébe És nézd meg, hogy mit adott most az Isten.
Kicsikét szűk a világ nekem, Keresem benne még a helyem, Nem látom tisztán a holnapot, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok! Félig telt poharak az asztalon, Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom, Szólj rám, ha egyszer véletlen Összefutnánk egy másik Életben! BLR: Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít, De tudom, ha esik, a magamfajta megázik, Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör, Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör! Felismertem már, és meg is bántam a hibáim, Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim, Úszom az árral és hiába látom: messze a part, Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt! Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet, De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek, Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett, És hitt bennem, engem már csak ez éltet! Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom, Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon, Míg a szívemben bármi lesz, ha sírni lesz is okom, Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!
– Kaffkás gimnáziumi osztálytársammal, barátommal, Szepessy Ákossal a 80-as években, tizenöt évesen kezdtünk el lomizni, és azóta is járjuk a lomtalanításos köreinket. A 2010. augusztus 20-án elindított honlap a kettőnk gyűjteményét mutatta be. Huszonöt év alatt összeguberált, ócskapiacokon vett és rokonoktól szerzett fotókat; mintegy ötezer képet. Az eredeti célunk az volt, ami a mai napig is: olyan formában teszünk közzé archív fotókat, hogy bárki szabadon és ingyenesen felhasználhassa őket. Szabadidő magazin - Minden múlt a múltam. Igazából ez az én misszióm volt, Ákost ez kevésbé érdekelte, ő inkább művészi szempontból tekintett a gyűjteményre. Én kezdettől fontosnak tartottam, hogy ne csak megmutassunk bizonyos dolgokat, amelyekre rácsodálkozhatnak a nézők, hanem a gimnáziumi magyardolgozattól az egyetemi diplomamunkán át bármilyen publikációig minden fórumon felhasználhatóak legyenek ezek a fotók. Kezdetben felmerültek tematikus gyűjtői szempontok? – Nem, legfeljebb néhány személyes jellegű fókuszpontunk volt. A 90-es években, a digitalizálás előtti világban két terület különösen érdekelt.
1952 |# 01904 (Fotó/Forrás: Fortepan) A Fortepan archívum (amely nevét az egykori váci Forte gyár legnépszerűbb, amatőr fotósok által is kedvelt negatívfilmjéről kapta) két legfontosabb tulajdonsága, hogy szabad és közös. Közös, mert a mi képeinkből áll és a mi világunkról szól. Közös, mert önkéntesek munkáján alapul. Közös, mert bárki segíthet az egyes helyszínek, személyek azonosításában. Szabad, mert szabadon elérhető bárki számára, bármilyen korlátozás nélkül, s a képek jogdíj nélkül felhasználhatók. A kiállításon szereplő képekhez mindegyikéhez tartozik, tartozott egy történet. Szerencsés esetben ez a történet visszaidézhető, a legtöbb esetben azonban már nem ismertek a fotókon szereplő konkrét személyek, az egyes képek keletkezéstörténete − így a látogató képzeletére van bízva, hogy milyen történetet lát a fénykép mögé. Minden múlt a múltam tv. A ma is ismert háttértörténetek bepillantást nyújtanak többek között a Kádár-kori BRFK-helyszínelő fotóin látható nyomorba, a régi húszforintos bankjegy hátulján lévő alakhoz modellt álló világbajnok öttusázónk kalandos történetébe, vagy éppen egy leégett fotóarchívum megmentésébe.
A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és mindennap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket. Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, támogassatok bennünket! Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk számotokra!
A Fortepan digitális fotóarchívum anyagából nyílik szerdán kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A mintegy 350 fotót felvonultató kiállítás a közös történetünk száz évéről mesél az átlagember nézőpontján keresztül. Fő vezérfonala a kronologikus történeti sorrendtől eltérve a gyerekkortól az időskorig követi végig az emberi élet állomásait. Miklós Lajos járműgyártó üzemének irodája, 1940. Forrás: Magyar Nemzeti Galéria A kiállításra érkező látogatót egy egészfalas mozgó képvetítés fogadja, amelyen percenként más-más évtizedből származó portréfotó-válogatás jelenik meg, hangsúlyozva ezzel is, hogy a tárlat főszereplője az egyszerű magánember. „Minden múlt a múltam” - Magyar Kurír - Új Ember. A földszinten a Fortepan munkáját ismerhetjük meg. A Tamási Miklós és Szepessy Ákos által 2010-ben alapított, ma már több mint 110 ezer fényképet tartalmazó gyűjtemény nevét a Forte gyár amatőr fotósoknak gyártott, népszerű negatív filmjeiről kapta. Murányi utca, 1957. Forrás: MNG Az emberi élet stációin a gyerekkortól kezdve a fiatalságon át, egészen az időskorig 200 olyan privát fotó vezeti végig a látogatót, amelyeken átsejlik a történelem.