— Lindsey Graham (@LindseyGrahamSC) March 4, 2022 A dél-karolinai szenátor szerint ilyen merénylő "nagy szolgálatot tenne az országnak – és a világnak". A befolyásos republikánus politikus azt írta, "könnyű mondani, nehéz megcsinálni". Graham szenátor általános felhívást intézett az orosz néphez is, hogy lázadjon fel az orosz elnök ellen, mivel szerinte Vlagyimir Putyin hatalmának megdöntése és Ukrajna orosz katonai megszállásának megállítása az egyetlen kiút, hogy Oroszországot ne sújtsák évtizedekig büntetőintézkedések és nemzetközi elszigeteltség. "Az egyetlen nép, amely megoldhatja ezt a problémát, az az orosz nép. Hacsak nem akarnak sötétségben élni életük végéig, elszigetelten a világ többi részétől és megalázó szegénységben (. ), fel kell nőniük a feladathoz" – tette hozzá a szenátor. Index - Kultúr - Halál Hitlerre!. "Elfogadhatatlannak" és "felháborítónak" minősítette Graham Twitter-bejegyzéseit Anatolij Antonov, Oroszország washingtoni nagykövete. Kijelentette: "az Egyesült Államokban minden mértéket meghalad az oroszellenesség, az országa elleni gyűlölet".
Stauffenbeg azonban mohó volt: úgy akarta meggyilkolni a Führert, hogy utána még ki is jut a merénylet színhelyéről, a kelet-poroszországi bunkerből, Berlinbe repül, és átveszi az ország irányítását. Sajnos ez a mohóság meghiúsította a merényletet: a Stauffenberg által egy táskában Hitler mellé tett bombát valaki odébb tette a gróf távozása után, így az úgy robbant fel a bunker helyett egy nyitott ablakokkal rendelkező faházban tartott haditanácson, hogy Hitler megmenekült, mások haltak meg. A robbanás erejének nagy része távozott az eleve nyitott ablakok mellett, a bunkerben jó eséllyel mindenki meghalt volna. Nos, a kissé sérült, de egyébként ereje teljében lévő Hitler megszólalt a rádióban, mindenki tudta, hogy a puccsnak ezzel vége, a puccsistákra persze szörnyű megtorlás várt, a háború folytatódott, amíg Berlin utolsó négyzetméterét is el nem foglalta a szovjet hadsereg, Hitler pedig öngyilkos lett. Jobban járt volna a világ És hogy mi lett volna, ha a merénylet sikerül? Hitler elleni merénylet e. Természetesen az ilyen kérdésekre számtalan válasz adható, feltételezéseket tenni nincs sok értelme: azonban az elgondolkoztató, hogy a szovjet hadsereg még alig lépett ki a szovjet területekről, vagyis Kelet-Európa sorsa akkor még nem volt lejátszva.
Vallomása, miszerint egykoron bizony "szerelem szövődött" közöttük, 1990 tavaszán, a Képes 7 című hetilapban jelent meg. De vajon mi lett e szerelem sorsa, és Kádár miként kötött ki végül Tamáska Mária mellett?
Amikor kiderült, hogy a Führer mégis életben maradt, egyre többen hagyták cserben az összeesküvőket. Az addig semleges Fromm rögtönítélő bíróság elé állította és a Wehrmacht-főparancsnokság udvarán még aznap este kivégeztette Stauffenberget, Olbrichtot és mindazokat, akik tudtak arról, hogy Fromm nem akadályozta meg a merényletet. Az őrjöngő Hitler valóságos hajtóvadászatot indított, s halállal büntette mindazokat, akikről feltételezhető volt, hogy tudtak az összeesküvésről. Sokan meg sem várták, hogy értük jöjjenek, és öngyilkosságot követtek el: így tett Henning von Tresckow tábornok a keleti fronton, Kluge az őt Berlinbe szállító repülőgépen. A rendkívül népszerű, háborús hős Rommelnek felajánlották az öngyilkosság lehetőségét, s állami temetést kapott. Hitler elleni merénylet 5. A perek sorozata 1944. augusztus 7-én kezdődött, a vádlottakat a statáriális bíróság a Gestapo által beterjesztett "bizonyítékok" alapján halálra ítélte. Többségüket meztelenül hentes kampóra akasztották, a kivégzést lefilmezték Hitler számára.
De állítom, hogy ha világpolitikai léptékben gondolkozunk, akkor jobb, hogy Stauffenberg 1944 júliusában Hitler meggyilkolására tett kísérlete kudarcba fulladt. Mindezt úgy mondom, hogy semmi kétségem afelől, hogy Stauffenberg bátor ember volt, és a nácizmus pedig olyan gyűlöletes politikai rendszer, amely bőven kimerített minden ellene felhozott vádat. Stauffenberg számára az jelentette a problémát, hogy a nácizmus egyúttal hatásos politikai hitvallás volt, amelynek a németek szinte egész nemzedékét sikerült elcsábítania és uralma alá hajtania. Hitler nadrágja a robbantás után Forrás: Bundesarchiv A csábítás kulcseleme – és a nácik alapmítosza – volt a "hátba döfés" elmélete, miszerint Németországot az első világháború végén elárulta valami sötét zsidó és szocialista ármány, amely miatt összeomlott a Kaiser [vagyis II. Hitler elleni merénylet: örülnünk kellene, hogy nem sikerült? | 24.hu. Vilmos német császár] uralma. Ez a "hátba döfés" a németekben az örökös áldozatszerep érzését keltette, azt, hogy ők örökké a "láthatatlan erők" és a gonosz összeesküvések játékszerei.
A homár rendezője most sem fogta vissza magát. Yorgos Lanthimos rendezői munkássága eddig sem a visszafogott vagy épp tradicionális eszközökről volt híres, aki ugyan Lars von Trierrel ellentétben nem explicit ábrázolásmóddal, hanem rendre mélyen fekvő, egészen elvont ideákkal hat a nézőre. UDVARI INTRIKÁK: A kedvenc kritika - YouTube. A kedvenc a 18. századi Angliába repít el minket, egész konkrétan Anna brit királynő (Olivia Colman) udvarába. A fényűzés jellemezte világot egy olyan őszintére kiforgatott és olykor kifejezetten nyers formában tálalja nekünk Lanthimos, hogy az könnyen megfeküdheti az ember gyomrát - és pont ebben rejlik A kedvenc sava-borsa. A törékeny és érzelmileg labilis királynő (a továbbiakban csak Anne) éppen hogy csak felült a trónra, szinte azonnal az udvarba csöppen egy korábban nemesi vonatkozású cseléd, Abigail (Emma Stone). A fiatal lány az önzetlenül kedves, mindenkire odafigyelő lány archetípusával tör egyre feljebb a hierarchiában, ám ahogy egyre inkább kibontakozik a cselekmény, úgy válik világossá: ahogy valamennyi embert, úgy Abigailt is jóval több vezéreli, mint a színtiszta jólelkűség.
A vipera mérge lassan öl Yorgos Lanthimos neve hallatán a finomabb lelkű nézőnek máris összeszorulhat a gyomra a görög származású rendező egészen egyedi, kényelmetlenül bizarr stílusa miatt. Korábbi alkotásai, A homár, a Kutyafog és az Egy szent szarvas meggyilkolása súlyos mondanivalóját nehezen tolerálható képi világgal ötvözte, amelynek köszönhetően azok maradandó, nyomasztó élményekké, még évekkel később is könnyen felidézhetőekké váltak. A Kedvenc Kritika - Lefújja A Rizsport - Jorgosz Lanthimosz: The Favourite / A Kedvenc // Kritika // Filmtett - Erdélyi Filmes Portál. Meglepő módon azonban legújabb nagyjátékfilmje, A kedvenc közönségbarát alkotás, emellett jóval szórakoztatóbb is, mint elődei. A korábbi mozikkal való kapcsolatot az állatmotívumok intenzív használata jelenti. A történet a kora XVIII. századba, a spanyol örökösödési háború alatti Angliába kalauzol minket, ahol Stuart Anna (Olivia Colman) az uralkodó. Döntéseire komoly befolyást gyakorolnak kegyeltjei, az arisztokrata párt, a whigek élén Sidney Godolphin (James Smith) és a Marlborough házaspár, elsősorban Lady Sarah (Rachel Weisz), akihez különös, indulatokban és érzelmekben gazdag, testiséggel fűtött kapcsolat fűzi.
Újonc viszont Emma Stone, aki azt a csípős nyelvű karaktert hozza, amelyet a hollywoodi filmjeiben már láttunk tőle. Ám míg ott általában egy bolondos, de alapvetően tiszta szívű lányt alakít, itt ennek a fordítottját. A homár és az Egy szent szarvas meggyilkolásá nak rendezője, Yorgos Lanthimos ezúttal az angol történelemből merített ihletet, s A kedvenc cel bebizonyította: képtelen hibázni. Korunk leghíresebb görög rendezője, Yorgos Lanthimos harmadik angol nyelvű filmjében szakított A homár és az Egy szent szarvas meggyilkolása hagyományaival, azaz: A kedvenc ( The Favourite) története nem egy különálló, általa teremtett világban játszódik. A kedvenc (2018) - kritika • Hessteg. Ennek következtében nem Lanthimos és eddigi társa, Efthymis Filippou írták a forgatókönyvet, hanem az eddig sorozatokon dolgozó Tony McNamara és az újonc Deborah Davis. A sztorit pedig Lanthimos szerzői stilizációin kívül – mint például a fel-felbukkanó halszemoptika – teljes mértékben a történelemkönyvek lapjairól szerezték. A Stuart-ház utolsó uralkodója, Anna királynő élete hihetetlenül érdekes és filmvászonért kiált, így Lanthimos történelem tanárnak állt, hogy elmesélje Anglia múltjának ezt a rendkívül magával ragadó szegletét, ami töri órán bizonyára sokunknak kimaradt.
A kedvenc kritika online A kedvenc kritika A kedvenc kritika full A királynő kegyenceként a perverzió munkaköri leírás | A kedvenc kritika 7 Sajátos törvények, bizarr rítusok és szadisztikus büntetések szervezik ezeket a kisvilágokat, amelyek kívülről nézve elviselhetetlenek, lakóik viszont nem is tudnának máshol vagy máshogyan élni. A pompa ellenére mérhetetlenül felszínesnek, egyúttal fenyegetőnek ábrázolt rokokó közegről, valamint az abban zajló különös és irracionális eseményekről eszünkbe juthat Peter Greenaway két klasszikus, nyolcvanas évekbeli filmje. Mérget vennék rá, hogy A rajzoló szerződése és A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője Lanthimoszra is ihlető erővel hatott. Az előbbihez hasonlóan A kedvenc ben is kiüresedik és lidérces, színpadszerű fantáziavilággá változik a reális kulissza. A szakács… -ot pedig a vizuális stílus idézi: a szereplők mozgásához, koreográfiájához alkalmazkodó, egyszerre elegáns és játékos kameramozgások folyton leleplezik a történet konstruált, ironikus jellegét, ahogy a halszemoptikás felvételek is.
Mindig találnak egy új folyosót, egy új cselédszobát, vagy ugyanazt mutatják meg gyertyalángnál és verőfényben, vagy telepakolják a tereket egymásra zsúfolt alvó emberekkel, vagy a szoba sarkában kefélő alakokkal, vagy nyulakkal. És ez borzasztóan látványos, én kétszer ennyi ideig tudnám elnézni, és azért csak ennyi ideig, mert alapvetően nem rajongok a kosztümös filmekért, de aki igen, az doktori disszertációt írhatna a látványvilágból. Lantimoszék még olyan pofátlanságokat is meglépnek, mint a halszemoptika használata, amitől az amúgy is extravagáns tér szó szerint meggörbül és fölénk tornyosul, vagy a szemünk előtt esik szét. És lubickolnak a színészek is. Olivia Colman zseniális, legalább öt szerepet játszik el ebben a két órában, és mindegyiket minden mélységével együtt: a hisztérikus idiótát, az esendő, megtört asszonyt, a szerelemtől vagy legalábbis az újszerű testi vágytól megfiatalodó nőt, a haldoklót, aki körül összezárult a világ, és persze a hatalmával tisztában lévő intrikust.
Ez – kiegészülve a korszakra jellemző, túlcsorduló barokk muzsikával – hozza azt az audiovizuális orgiát, ami miatt sokáig elnéznénk a filmet. Alapvetően nem lehet panasz a forgatókönyvre sem, ami azonban egyetlen helyen mégis megbicsaklik: érthetetlen, Lady Marlborough miért hallgatja el a királynő előtt, hogy megmérgezték. Ezzel meg tudná fordítani Fortuna kerekét, mégsem így tesz, pedig a következményekkel tisztában lehet. Zárásképpen muszáj kitérnem a férfi szereplőkre is, hiszen nem lenne fair a részemről, ha róluk nem írnék. Csakúgy, mint Colman, Stone és Weisz esetében, a férfi színészekről is csak a legjobbat tudom mondani. Mind zseniálisan formálják meg sokszor nevetség tárgyává tett karaktereiket. Jelenet A Filmből / Fotó: Fórum Hungary Közülük is kiemelkedik Lady Marlborough férfi riválisa, Robert Harley szerepében Nicholas Hoult, akit a teljesen más műfajú Eleven testek ben nyújtott alakítása miatt sok évvel ezelőtt már a szívembe zártam. Hoult olyan elképesztő iróniával ábrázolja a visszataszító jellemű ellenzéki politikust, hogy a spanyolfal adja a másikat.
Ezen kívül nem nagyon van az egésznek teteje; mintha a legnagyobb cél, a legfontosabb szándék épp ez a lubickolás lett volna ebben az elferdült fantáziavalóságban. De mivel tényleg ennyire jó érzés benne lubickolni, olyan nagyon nem tud zavarni ez sem. A filmet a Zürichi Filmfesztiválon láttuk, de 2019. január 17-től Magyarországon is látható lesz.