A fogalom a «humán tőke» (emberi tőke) mutatták be először az egyetemek és az újságírás megjelent neoklasszikus hullám közepén a huszadik század, hogy véglegesítse a 90-ik évében a 20. században. Teodor Shults és Geri Bekker - Nobel-díjasok, neves közgazdászok, tartják "atyák" a tudományos kutatás. A fejlesztés a gazdasági dimenzió elnyerte ezt a díjat, és a tudós orosz származású Simon Kuznets (1971). A jelenlegi szerkezete a tanítások érintő humán tőke befejezte megjelenése miatt közgazdászok, társadalomtudósok és történészek T. Schulz, H. Becker, E. Denison, R. Solow, J. Emberi take fogalma per. Kendrick, Kuznyecov, P. gyártók, eru, P. Lucas és sok más tudósok. Azt vizsgálták, ez a koncepció egészen mostanáig. Lényegét tekintve, az emberi tőke elmélet kínál koherens rendszert - egy háló logikusan megmagyarázni olyan jelenségeket, mint: - a folyamat beillesztése az oktatási készségek a gazdaságban; - növekedése a kereslet az oktatás és az egészségügy; - a függőség a dinamikája bérnövekedés életkor; - magyarázata bérkülönbségek nemek; - rendszeresség elfogadása generáció hiányzik az egyenlőség, a gazdaság szintjén.
A munkavállalók nem "adhatják el" emberi tőkét, mivel eladhatják otthonaikat vagy földjét. Ehelyett kölcsönösen előnyös szerződéseket kötnek a munkáltatókkal, hogy képességeiket bérek ellenében használják fel, ugyanúgy, ahogyan a gazdák értékesítik termésüket. Marx továbbá azzal érvelt, hogy ahhoz, hogy ez az emberi tőkeszerződés működjön, a munkáltatóknak nettó nyereséget kell elérniük. Más szavakkal: a munkavállalóknak a lehetséges munkaerő megtartásához egyszerűen meghaladó szintű munkát kell végezniük. Ha például a munkaerőköltségek meghaladják a bevételt, a humántőke-szerződés kudarcot vall. Ezen felül Marx elmagyarázta az emberi tőke és a rabszolgaság közötti különbséget. Emberi take fogalma 2. A szabad munkásokkal ellentétben a rabszolgák emberi tőkéje értékesíthető, bár ők nem maguk keresnek jövedelmet. Modern elmélet Manapság az emberi tőke elméletét gyakran tovább boncolják annak érdekében, hogy meghatározzák az "immateriális javaknak" nevezett összetevőket, például a kulturális tőkét, a társadalmi tőkét és az intellektuális tőkét.
Mark S. Granovetter amerikai gazdaságszociológus ezeknek a kapcsolatoknak az erősségét, azaz a társadalmi tőke jelenlétét kívánta kimutatni a hálózatelmélet eszközeivel az 1970-es években. [1] Bourdieu három tőkefajtát különböztetett meg: a gazdasági, a kulturális és a társadalmi tőkét. Ezen erőforrások birtoklását és továbbörökítését az úgynevezett szimbolikus tőke garantálja. Bourdieu elmélete szerint a tőkefajták birtoklása segíti az uralkodó osztályt hatalmának megtartásában a társadalmi élet különböző mezein. A Bourdieu szerint a társadalmi tőke az azon erőforrások összessége, mely a kapcsolatok tartós, többé-kevésbé intézményesült rendszeréhez, más szavakkal egy bizonyos csoporthoz tartozáshoz kötődik. Az egyén által birtokolt társadalmi tőke nagysága egyrészt azon kapcsolatok hálójának kiterjedtségétől függ, amelyeket ténylegesen mozgósítani tud, másrészt azon másféle tőke nagyságától, amelyet azok birtokolnak, akikkel kapcsolatban áll. Emberi Tőke Fogalma – Repocaris. A csoporthoz való tartozás az egyén számára hitelképességet kölcsönöz, mert az egyes csoporttagok által birtokolt tőke összessége mindannyiuk számára biztosítékul szolgál.
A társadalmi tőke az emberek közötti kapcsolatokban megbúvó erőforrás, mely a kapcsolatok mennyiségének, minőségének és struktúrájának függvénye. Az emberi kapcsolatokban áramló energia elősegítheti az egyén boldogulását, de egyúttal elősegítheti a kollektív cselekvést is és ezáltal egy egészséges és prosperáló társadalom fenntartását. A társadalmi tőke elméletei [ szerkesztés] A szociológusokat és antropológusokat már régóta foglalkoztatja a társadalmi hálózatok kérdése: miként szolgálnak a társadalmi kapcsolatok rendszerei a különböző feladatok elvégzésének eszközeiként, illetve hogyan biztosítanak rendet és adnak értelmet a társadalmi életnek. A fogalom karrierjét a nyolcvanas években kezdte Pierre Bourdieu francia szociológus munkája által, de igazán népszerűvé James Samuel Coleman, majd Robert D. Putnam olasz, de különösen amerikai társadalmi tőkéről szóló műveivel vált. Emberi Tőke Fogalma, Emberi Take Fogalma Train. A társadalmon belüli hálózat kimutatásának egyik legismertebb kísérlete Stanley Milgram amerikai pszichológus nevéhez fűződik, aki a kisvilág-tulajdonságot vizsgálva az 1960-as évek végén véletlenszerűen kiválasztott embereket igyekezett postai levéllel összekötni ( hat lépés távolság).