Állatok karácsonya mes amis Állatok karácsonya mise au point A 10 oldalas lapozó, ami valójában egy A/4 oldalnyi szöveg, nyolc év alatt született. Mindennap többször meséltünk, a férjem éppúgy, ahogy én. A könyv, a napi rendszeres mesélés, sokezer! felolvasott történet, mondóka, állathangutánzó, és a Népmesekincstár mesepedagógia esszenciája, de egy gyönyörű korszak a mesehallgató, mondókázó kisgyerekkor lezárása is egyben. A mindig új történetre éhes mesehallgató kisfiúból, szenvedélyesen olvasó kiskamasz lett. A könyv már kapható a könyvesboltokban, vagy megrendelhető: Egyenesen a fa tetejére ugrott. A hópelyhek lassan újra szállingózni kezdtek, s mint egy híres tánckar, úgy keringőztek a fa körül, gyémántként szikrázva a sugarak ragyogásában. A kis csillag lehunyta a szemét. Még azzal sem gondolt, hogyan jut vissza az égre. Aranyfénye beborította a tisztást, és átmelegítette az állatok szívét. Tekerjük körbe vele, hogy mindenütt díszítse! Ezt az ágat késő ősszel találtam az ösvényen.
Mindezzel persze a hófelhők mit sem törődtek. Vidáman és könnyedén repkedtek a szél szárnyán, s ahogy egyre többen gyűltek össze, lelassulva, elnehezedve szürkéskékké változtatták az eget. Miklós nap előestéjén leesett az első hó. Ez idő tájt a Télapó már nagyon készülődött. Rossz kedve volt, mert semmi nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Késett a posta, és nem érkezett meg hozzá minden levél. Elromlott a szán, és nem volt biztos, hogy lesz hozzá megfelelő alkatrész. Az egyik rénszarvas pedig, akit Poro*-nak hívtak, gyomorrontást kapott, mert megdézsmálta a csomagolásra váró csokimikulásokat. Télapó nagyon aggódott, hogy nem tud elindulni időben. Fel-alá járkált a szobájában, amikor egy manó kopogtatott az ajtaján. - Elkészült a szán! – kiáltotta izgatottan. – A rénszarvas is sokkal jobban van. És sikerült elérnünk Zuzut, a leggyorsabb postagalambot. Már csak egy levél érkezésére várunk, a többit most dolgozzák fel a manóim. Télapó megkönnyebbülten sóhajtott. Ezek szerint mégis minden rendben.
- De mi lesz, ha mégis elolvad? – merengett Bee. - Ezt csak úgy tudhatjuk meg, ha kipróbáljuk. Különben is, lett híd a tó fölött, hinta a réten, új tábla az erdei iskolában, biztosan ez a kérésünk is teljesül! – lelkendezett Tási. Ezzel mindannyian egyetértettek. Együtt mentek a Pamacs háza előtti tisztásra, és egy szép, formás hóembert készítettek. Drazsé hozta hozzá a répa orrot, Kajla vizes tálkája lett a kalapja, Tási a sálját kötötte a nyakába, Bee pedig a seprűjét adta a kezébe. - Hát ti mit csináltok itt? – kukkantott ki Pamacs, résnyire nyitott ajtaján. - Hóembert építettünk – vakkantott Kajla. - Bevihetjük? – kérdezte vidáman Tási. - Mármint hozzám? – döbbent meg Pamacs. - Igen. Tudjuk, hogy nem szereted, ha vizes lesz a lábad, ezért itt csináltuk. És bevisszük hozzád. Hogy te is láthasd. És nem fog elolvadni, hiszen ezt kértük a Télapótól. Mivel ma van a napja, bizonyosan teljesül! – lelkendezett Tási. Pamacs hitte is meg nem is, de mire felocsúdott, már ott állt a szobája közepén a gondosan elkészített és felöltöztetett hóember.