Így is történt. Nem állítható, hogy az elmúlt mintegy hatvan évet nyomtalanul vészelte át az alkotás, némely részlete mára ódonnak és nehézkesnek hathat, de az összhatást tekintve ez a film bizony a valaha készült legjobb ilyen jellegű mozi. Kultikus szerepe vitathatatlan, kötelező és felejthetetlen darabja nemcsak a katonai vonatkozású alkotásoknak, de a globális filmtörténelemnek is. Tisztelet. Híd a Kwai folyón (The Bridge on the River Kwai) − 1957 Gyártó: Columbia Pictures Rendező: David Lean Forgatókönyvíró: Michael Wilson, Carl Foreman Operatőr: Jack Hildyard Zene: Sir Malcolm Arnold Vágó: George Hively, Peter Taylor Szereplők: William Holden, Alec Guinness, Jack Hawkins, Sessue Hayakawa (Saito ezredes) Filmpremier: 1957. október 2. (Anglia) Magyarországi bemutató: 1988. augusztus 18.
A japán hadsereg 1942 -től 61 000 angol, holland, ausztrál, amerikai, új-zélandi és kanadai hadifoglyot, valamint körülbelül 200 000 munkást dolgoztatott Indiából, Kínából, Indonéziából, Malajziából, Burmából és Thaiföldről egy 415 km hosszú vasútvonal megépítésén Thaiföld és Burma között, hogy vonaton biztosítsanak utánpótlást a japán hadsereg számára Burmában (ma Mianmar), valamint egy India elleni, későbbre tervezett támadáshoz. 1942 júniusában kezdtek el hadifoglyokat és munkásokat küldeni Burmába és Thaiföldre a vasútépítéshez. 1943 végére elkészült a "Halálvasút". A terepviszonyok, a trópusi időjárás, a betegségek és az őrök kegyetlensége miatt 16 000 hadifogoly és mintegy 100 000 ázsiai munkás vesztette életét a vasútépítésen. A hídon kívül megtekintettük még a halálvasút legdurvább szakaszát: Wangpói állványhíd: Ez az emeletes "viadukt" a Kis-Kwai folyó partja mentén épült, igen nehéz terepviszonyok mellett, egy sziklarézsűre támaszkodva. A peremet ki kellett faragni a szikla felületéből, hogy alapot adjanak a híd és töltés építéséhez.
Az átvágás az egész vasút egyik leghírhedtebb szakaszának bizonyult. Ez a vasút egyik legmélyebb és leghosszabb bevágása. Ausztrál és brit hadifoglyok három teljes hónapon át dolgoztak rajta. Több százan közülük nem élték meg a vájat elkészültét. Mivel az alagútnak csak két kicsiny bejárata lett volna, csak meglehetősen kis számú fogoly dolgozhatott volna rajta egy időben. Ezért a japánok úgy döntöttek, hogy a nehezebb, de a sok száz munkásnak köszönhetően gyorsabb megoldást választják, és felülről nyitott járatot vájnak a tömör sziklába. A japánok megengedhették maguknak az effajta hideg számításokat, mert munkaerőből kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkeztek. A foglyok azonban a vonal egész hosszán rendkívül alultápláltak voltak, és betegségek egész sora tizedelte őket. A következmények leírhatatlanok voltak. A japánok szó szerint addig dolgoztatták az embert, amíg a kimerültségtől el nem ájult és a földre nem zuhant. Thaiföld és Burma dzsungeleinek mélyén a világtól elzárt hadifoglyok mit sem tudtak a háború fejleményeiről.
Amikor a japán hadsereg 1942-ben lerohanta a Maláj-félszigetet és Burmát, az ott állomásozó európai gyarmati erők megszégyenítő vereséget szenvedtek. A japánok előrenyomulása azonban túl gyorsnak bizonyult, és a Burma területén húzódó frontvonal kapcsolattartása a hátországgal komoly nehézségekbe ütközött. A tengeri utánpótlás lassú - és a szövetséges tengeralattjárók miatt - igen veszélyes is volt. Japán nem tehetett mást, mint hogy vasútvonalat épít Thaiföld és Burma érintetlen dzsungelein keresztül. A terv a második világháború legmerészebb mérnöki elképzelése volt. De miként tudták megvalósítani? Ahhoz, hogy ez a lenyűgöző mérnöki teljesítmény, mely talán a második világháború legnagyobb mérnöki teljesítménye volt, megvalósulhasson, hogy ez a vasútvonal ilyen nehéz terepen ilyen rövid idő alatt megépülhessen, és a háború végéig, a japánok vereségéig zavartalanul működhessen... sok tízezer emberi életet kellett feláldozni. Hogy e vasútvonal megépülhessen, közel százezer embernek kellett meghalnia.
Ahogy jól tudjuk, háromnapi küzdelem után a perzsák végül egy hegyi ösvényen a görögök hátába kerültek – igen ám, de pontosan merre is haladt ez az állítólag egy áruló hoplita, Ephialtész által megmutatott kerülőút? A válaszadást nehezíti, hogy a közelben a tengerbe torkolló Aszóposz-folyó azóta több kilométer mélységben feltöltötte a területet, így a csata helyszíne nem is hasonlít az ókori források által megénekeltre. 300 spártai sírverse – Wikiforrás. Egyesek mindenesetre úgy gondolják, hogy a perzsák pont a folyó völgyében indultak útnak, mások szerint viszont a többezres sereg sok száz lábtörés nélkül nem úszhatta volna meg, ha a sötétben megpróbálja a köves, csúszós szurdokban előreverekedni magát – így ők más ösvényekre teszik a voksukat. Ellentmondó magyarázatok Hasonló homály fedi azt is, hogy Leónidasz tulajdonképpen miért vállalta katonáival együtt a biztos halált. A leggyakorlatiasabb magyarázat az, hogy a sereg többi részének elvonulását igyekezett a király ily módon biztosítani, de sok forrás a delphoi jósda egy próféciáját emlegeti fel.
Az orákulum állítólag azt jósolta Leónidasznak, hogy királya halála az ár, amit a város megmentéséért meg kell fizetni – ez viszont önmagában nehezen indokolja, hogy miért kellett 300 katonáját (és a minden bizonnyal velük lévő helótákat), illetve a szintén végsőkig maradó 400 thébait és 700 theszpiait is a biztos halálra ítélni. József Attila fordítása: 300 spártai sírverse (J.A.V&A 28.) - YouTube. Ha már itt tartunk: időgép nélkül arra sem fogunk bizonyos választ találni, hogy e két utóbbi polisz katonái büntetésből, vezeklésből vagy hősiességből maradtak a fővezér mellett, a források és a történészek ugyanis e kérdésben is megosztottak. Akár teljes győzelem? A legjobb esély talán arra mutatkozik, hogy sikerül majd beazonosítani a magaslatot, ahol a dráma utolsó felvonása – a maradék görögök perzsa nyílzápor általi lemészárlása – lezajlott. A helyszínen már az ókorban emlékművet emeltek, de az megsemmisült, a későbbi legjobb tippet pedig megcáfolta egy másik dombon végzett ásatás, amelyen találtak ugyan több száz korabeli perzsa nyílhegyet, viszont holttestet egyet sem.
A pajzsok nem fémből készültek. A Aspídes rétegelt lemezből készült, és néha vékony (0, 5 milliméteres) homlokzatú bronz volt; festették volna. A film spártai pajzsain bemutatott lambdát (Λ) a spárták csak körülbelül 60 évvel a termopulai csata után fogadták el. A filmben használt szögkardok teljesen kikapcsoltak voltak, inkább a középkori technológiára, mint az antikra épülve. Hoplítai kétféle kardot használt: xíphe és kopídes (egyes számú xíphos és kopís); a xíphos kétélű egyenes kard volt 18 és 23 hüvelyk között (bár a spártai xíphe csak kb. 12 volt), és a kopís kb. A 300-as film pontosan ábrázolja a spártaiak harcmodorát? | Vavavoom. 25 hüvelyk méretű, egyélű kard volt. Mindenesetre a görögök csak akkor használtak kardot, ha dárdájuk elveszett vagy eltört. Ami a páncélt illeti, a spártaiak bronzot viseltek volna izmos mellkasra kovácsolt mellvért vagy linothoraxnak nevezett vászonszövet-páncél. E páncél alatt vörös zubbonyokat viseltek. A történészek egyetértenek abban, hogy a spártaiak nem viselték volna harcba bíbor köpenyüket (sajnálom, hogy felrobbantotta a buborékot!
Innen származnak a spártai katonák emberfeletti erejéről, fájdalmat és félelmet nem ismerő, tucatnyi normál katonával felérő harci tudásáról szóló legendák, a tökéletes háborús gépezetként működő spártai társadalom leírása. És a mindent a harci hatékonyságnak alárendelő alapelv is, miszerint a saját gyerekeiket is feláldozták, ha azok nem tűntek jó alapanyagnak a katonai kiképzéshez. A történészek szerint a Tajgetosz legendájának alapja az, hogy a gyenge, beteg, vagy egyszerűen nem kívánt gyerekektől szokás volt megszabadulni az ókori Görögországban (főleg, mivel a városállamok nagy része túlnépesedéssel küzdött). A 300 spártai teljes film magyarul. Ez azonban nem csecsemőgyilkosságokat jelentett, hanem hogy ezeket a gyerekeket egyszerűen kitették a város falain kívülre, és a sorsukra hagyták őket. Általában rabszolgakereskedők szedték össze őket, ami mondjuk éppen csak egy fokkal jobb annál, mintha tényleg ledobták volna őket a szakadékba. 2007-ben aztán egy görög régészeti expedíció oszlatott el minden kérdést. Öt éven át kutattak a hegy körül, és összesen 46, a spártai korból származó emberi maradványt találtak.
- nyilatkozta Cartledge professzor. De persze egy ókori személy szexuális szokásainak ábrázolását sérelmezni nem lenne túl elegáns, sokkal jobban hangzik politikai üzenetre panaszkodni. Kádár Mónika