Szakorvosok szerint az oxigénnel dúsított víznek köszönhetően a gyomorba jutó oxigén a tüdőn keresztüli megszokott felszívódáshoz képest sokkal gyorsabban lép tovább a vérkeringésbe. Ennek előnye különösen a sportolók, időskori agyérelmeszesedésben szenvedők, a nehéz fizikai munkát végzők, illetve a szellemi foglalkozást űzők esetében jelentkezik, de szerepe nem elhanyagolható az egészség megőrzésében sem. Kedvező hatását úgy fejti ki, hogy rövid idő alatt megszünteti a vér és az előbbiekben említett létfontosságú szervek oxigénhiányát, ezáltal csökkenti, oldja a fizikai és szellemi fáradtságot, kedvezően befolyásolja a keringési és emésztési zavarokat. A kedvező élettani hatások akkor lépnek fel, ha rendszeresen, lehetőleg naponta iszunk megfelelő mennyiségű oxigénnel dúsított vizet, amelynek semmilyen káros mellékhatása nincs, nem doppingszer, és mennyiségi korlátozás nélkül fogyasztható. Egy liter friss esővíz, vagy forrásvíz átlagosan 8-15 mg, az ivóvizünk már csak 3-5 mg oxigént tartalmaz.
A dolog nagyon egyszerű: a spában tökéletesen nyugodt környezetben belefekszünk egy kád oxigénnel dúsított vízbe 50 percre, és más emberként jövünk ki belőle. Nem túlzás, tényleg ezt éreztük a fürdő után. Az alábbi képen láthatóhoz hasonló kabinokban/szobákban történik a projekt, melyek közül egy kivétellel mindegyik egyszemélyes (ahogy a fotó is mutatja, mi a párosban voltunk). Ez szerintem azért pozitív, mert itt tényleg maximálisan tudsz relaxálni, teljes nyugalomban, ha a szótárban találni kellene az "énidőre" egy kifejezést, az a kaqun fürdő lehetne. Közben zenét hallgathatsz, TV-t nézhetsz, vagy csak 100 százalékos csendben pihenhetsz közel egy órán keresztül.
Ez a módosult, rendezett vízszerkezet egyrészt közel azonos az egészséges emberi szervezetben található víz szerkezetével, másrészt a mágneses térben az oxigénből legalább másfélszer többet képes a víz magában tartani, mint más elnyeletési eljárások esetében. A mágneses téren belüli oxigénnel dúsított ivóvíz alapú ital oxigéntartalma az egyéb eljárásokhoz képest másfélszeres mérhető oldott oxigén mennyiséget mutat, azaz 44-60 mg /liter oxigén található a palackozott vizeinkben. A palack működéséhez szükséges túlnyomást is tiszta oxigénnel biztosítjuk, úgy, hogy emellett a vízben elnyeletett, oldott oxigén mennyisége eléri a 150 mg/liter! Amennyiben közvetlenül a palackból a szájba engedve fogyasztja, az ital oldott oxigéntartalma min. 150 mg/liter. Ha a palackból pohárba engedi és így fogyasztja, az oldott oxigén tartalom csökken, de még így is 70-100 mg / liter között van. Fogyasztása során az első kortytól kezdve azonnal érezhető, tapasztalható a nagy oxigéntartalom rendkívüli hatása.
Persze a gyomor nem éppen ideális helye a légnemű anyagok szervezetbe juttatásának, még szerencsére, hiszen akkor nagy bajban lennének, akik szénsavas üdítőitalt vagy ásványvizet isznak. Az hogy az oxigénnek milyen kedvező egészségügyi hatásai lehetnek, az itt most közömbös, hiszen az oxigénhez a légzésen át bőségesen hozzá juthatunk. Nem véletlenül hangsúlyozzák sokan, hogy tanuljunk meg rendesen lélegezni, néhány mély lélegzettel messze többet tehetünk magunkért, mintha a vízből akarnánk kivonni azt. Mindezek után elképzelni nem tudom mi értelme az oxigénes víz fogyasztásának, de aki szereti az ablakon kidobni a pénzét, az írjon és megadom a számlaszámomat. De hogy a végén valami jót is írjak az oxigénes vízzel kapcsolatban, sok más táplálékkiegészítővel szemben, ártani legalább biztosan nem árt. TZS
A nőnek? Mit tudom én. Mint gálicos kádban a víz? Csak akarok valamit ajándékozni annak a szerencsétlen párának, mondjuk, a szemed színét, meg egy ritka szót, hogy ne legyen olyan undorítóan elesett, magam pedig legyek valamivel megérthetőbb. "Akkor adj vissza" - mondtam -, "értsd meg, nincs huszasom. " "Hülye vagy" - mondta - "ha vissza tudnék adni ötvenből, nem kéne a huszasod" - mondta logikusan. Vállat vontam. ("ha ilyen büszke vagy"), zsebre gyűrtem az ötvenest, megtaláltam a zakóm, és botorkáltam fel a lépcsőn. Hogy elérjek a napsütötte sávig, hol drapp ruhám, fehér ingem világít, csorba lépcsőkön föl a tisztaságig, oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg, komoran feloldoz, közömbösen fenyeget, émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek, nyári hajnal, kilencszázhatvanegy. *Hülyeség. Mint gálicos kádban a víz? Csak akarok valamit ajándékozni annak a szerencsétlen párának, mondjuk a szemed színét, meg egy ritka szót, hogy ne legyen olyan undorítóan elesett, magam pedig legyek valamivel megérthetőbb.
Illata visszafogott, némi csonthéjas gyümölcs érződik, nem akar direkt behízelgő lenni. Kóstolva közepes test, élénk savak, a cukor egyáltalán nem érződik, vagyis jó döntés volt benne hagyni, valószínűleg enélkül túl szikár lett volna a végeredmény. Az ízképben mediterrán citrusok, őszibarack, pici egres, a lecsengése közepes, a citrusok vezetik. Jól iható tétel, akár magában, akár ételekhez. 85/100 pont Apró közbevetés, nem tudom magamban tartani. A bor neve engem kísértetiesen emlékeztet Petri György "Hogy elérjek a napsütötte sávig" című versére, pontosabban csak a címére, a vers egészen másról szól, érdemes elolvasni! Orange wine Pet-Nat Közepes arany szín, de mindez szűretlen, dzsúzos kivitelben. Illatában széna, kamilla, dinnyehéj és zöldpaprika. Kóstolva jelentkezik először a buborék, vicces, de petnat ide vagy oda, még a nyitáskor sem volt szinte semmi felhabzása. Kóstolva rendkívül szikár, élénk savú, lehengerlően citrusos, de az egyensúly a savak felé billen el. A lecsengésben a citrom mellett újra némi széna.
– Tóth Krisztina: A FELEJTÉS SZERTARTÁSAI "Tóth Krisztina verse felébreszti bennem a késztetést, hogy a már hegesedő sebet kapargassam, hogy elővegyem az agyamban tárolt negatívokat, és közel hajolva visszarántsam magam az elalvásból. Hogy engedjek a szomjúságnak, mert ahogy írja, az örök várakozásban valahogy ott van a megnyugvás is: "legalább menedéknek így meg- / maradsz, mikorra itt az este". És talán, amikor megengedem az emléknek, hogy maradjon, amíg akar, talán éppen akkor kezd elhalványulni. " Tóth Krisztina A FELEJTÉS SZERTARTÁSAI I. Nem akartam fölkelni többet, de szomjas voltam és muszáj lett. – Gondoltam, csönd lesz végre, hallgatom a vízhangot túl a köntörfalon, hogy mondja jó, az én házamba tartasz az ágy fejével, vissza, gondolás, majd siklasz szépen és itt lesz az este, nincs pisilés meg szomjúság, se más, – aztán kimentem mégis, jött a víz is, de nem volt akkor már semmi sodra. Csak forrnánk eltűnésig: még a gáz is ellobbant nyomtalan. Tanúm a konyha. II. Másra akartam várni örökre, de te lettél, aki nem jön végül.
A lába köze szűk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik. "Várjál" - mondta, és belevájt ujjaival egy megkezdett margarinba, magába maszírozta, aztán még egy adagot. "ENNI is fog még ebből? " "Meg tudom mosni valahol magam? " - kérdeztem később. Egy csőcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merő lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna. "Ez is hozzátartozik" - mormoltam. Egy ötvenesem volt még. A fejét rázta: "Mondtam, hogy egy huszas, és ez nem az ára. Én akartam, a huszas meg egyszerűen kell. " "Akkor adj vissza" - mondtam -, "értsd meg, nincs huszasom. " Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár. Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren. Az lett volna a logikus, hogy ha akar valamit, ő fizet. De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere, akarom" - mondta -, "nagyon szeretnék. " Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam (hacsak nem kifejezetten ez volt a célom). No de hogy... Mentem; úgy éreztem: muszáj. Hiszen űzött voltam és zavaros, mint a fölkavart iszap akkoriban, és csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben" érezhettem némi álfölényt a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között.
Egy percig sem volt kétségem afelől, hogy nehéz hivatást választottam. Viszont meglepetésként ért az az előítélet és rosszindulat, ami nagy eséllyel gátat szab majd az én munkámnak is. Kérdezhetik sokan, hogy a nehézségek ellenére miért választottam mégis ezt az utat. Nos, íme, a válaszom: abban a hitben élem az életem, hogy a tudás megerősít minket. Az irodalom megtanít bennünket őszintén sírni, nevetni, szeretni, és soha, de soha fel nem adni. Egy magyarórának nem az a lényege, hogy mire gondolt a költő, hanem az, hogy az általa leírt sorok mit jelenthetnek számunkra. "Ezért minden: önkínzás, ének: / Szeretném, hogyha szeretnének, / S lennék valakié, / Lennék valakié" – írta Ady Endre több mint száz éve, és más-más okokból, de e sorok hallatán a teremben mindenkinek egyszerre dobban a szíve. Az irodalom egy csodálatos eszköze lehet az önmegvalósításnak, az érzéseink kifejezésének, a jogaink megvédésének. Szükségünk van az olvasásra, hogy ki tudjunk bújni a minket takaró kék fény mögül, vállalva ezzel érzéseinket – ezúttal filterek nélkül.