2019. jún 21. 3:40 Horváth Ádám és Csűrös Karola 53 esztendőn át éltek szeretetben /Fotó: Isza Ferenc Budapest — Évekig küzdött a betegségével a Szomszédok című telenovella atyja, Horváth Ádám (†89). A Kossuth-, Erkel- és Balázs Béla-díjas rendező, érdemes és kiváló művész szenvedéséről felesége, Csűrös Karola (82) színésznő a tragédia másnapján nyílt meg, először mesélt arról, hogy min mentek keresztül, s hogyan győzte le a gyilkos kór szeretett férjét. – Most nagyon nehéz, de legalább nem vagyok egyedül. Eltemették Horváth Ádám rendezőt. A menyem és a két unokám mindenben támogatnak, ami nagyon sokat jelent – mondta a Blikknek megtört, mégis kedves hangon a sorozat egykori Etusa, aki 53 évig volt a rendező felesége. A rendező az elmúlt néhány évben szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. Kollégáitól, barátaitól is türelmet kért, hosszú ideig próbálta legyőzni a betegségét, amelyről sem ő, sem Karola nem akart beszélni korábban. – Ádám a Kék Golyó utcai Országos Onkológiai Intézetben hunyt el. Tüdőrákja volt, agyi áttéttel, amely miatt már hallucinált is.
Úgy fogunk rá emlékezni, hogy amit hátrahagyott, amit megalkotott, amit nagyon sokféle módon a szakma is elismert, az itt marad velünk, abból lehet továbbra is tanulni. A legnagyobbak is elmennek, és most azt hiszem, elment az egyik legnagyobb – mondta Bujtás János. A Szomszédok szereplői is emlékeztek A Szomszédok egykori szereplői közül is többen megemlékeztek Horváth Ádámról. Ivancsics Ilona a halálhírt posztolta a Facebookon, Ábel Anita két képpel, köztük egy régi forgatási fotóval emlékezett: Németh Kristóf egy Horváth Ádámmal közös fényképét osztotta meg. "Tanár úr! Direktor úr! Ádám... Kult: Elhunyt Horváth Ádám rendező | hvg.hu. Így emlékszem Rád, Isten Veled! " – írta mellé. Mádai Vivient ugyan nem láttuk a Szomszédokban, a színművészeti egyetemen azonban tanította őt Horváth Ádám. Sokszor eszébe jutott, hogy beköszön az órájára, de mindig halogatta – erről írt a bejegyzésében:
1963-ban ő készítette az első televíziós portréfilmet Székely Mihályról, s ő volt az első színes adás rendezője is 1969. április 5-én. 1983-tól a Magyar Televízió főrendezője és egyetemi tanár, 1990-ben a tévé elnökségének tagja, 1994-95-ben az MTV elnöke volt. 1993-tól a főiskolán a szerkesztő-műsorvezető-riporter szak vezetője, 1994-től nyolc évig rektorhelyettes, 2005-től emeritus professzor volt. A több mint negyven televíziós év alatt háromezernél is több műsort rendezett, s szinte minden műfajban dolgozott. Talán a legismertebb és legnépszerűbb munkája az első magyar teleregény, a Szomszédok, amelynél először hat adásra kérték fel, végül háromszázharminckét rész készült 1999-ig, majd a 2004-ben indult sokban hasonló új sorozata, az Életképek. Főbb rendezései közé tartozik még a Háry János, a Psalmus Hungaricus, A fából faragott királyfi, Verdi Rigolettója. Nevéhez fűződik számtalan komolyzenei műsor és koncert, valamint 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének televíziós rendezése.
Munkásságáért 1970-ben Balázs Béla-, 1985-ben Erkel Ferenc-díjat kapott. 1978-ban érdemes művész, 1990-ben kiváló művész lett, rendezői életművéért 1991-ben megkapta a tévékritikusok díját. 2002-ben a XIII. kerület díszpolgárává, 2004-ben a Magyar Televízió örökös tagjává választották. 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki több évtizedes nagysikerű rendezői munkássága elismeréseként. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website. Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *. és a *. nincsenek blokkolva.
Aztán 325-ben Nagy Konstantin még ennél is tovább megy, és összehívja a nikaiai (niceai) zsinatot, ahol összegyűlnek a keresztény felekezetek püspökei, hogy közösen megalkossanak egy egységes hitrendszert. A császárok nemcsak a pogánynak bélyegzett római vallást tiltották be, hanem a keresztény hitegység megőrzése felett is gyámkodtak: az eretneknek nyilvánított ariánusokat kiközösítették az egyházból. A császároknak és az egyháznak azonban nem volt hatalma a birodalmon kívül élő népek fölött, akik vagy ariánusok maradtak (gótok, vandálok, burgundok, longobardok), vagy saját törzsi isteneiket imádták (frankok, bajorok). Akármint tettek is, az egyház pogányoknak tekintette őket, és megtérítésükre misszionáriusokat küldött. A birodalom bukása után a nyugati irányú térítés feladata a támogató nélkül maradt római egyházra hárult, de a missziós tevékenységben élen jártak a távoli Írország szerzetesei is, akik önként vállalt zarándoklataik során megtérítették Britannia, Gallia és Germánia számos népét.
A misszionáriusoknak sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Kezdetben nem ismerték a pogányok nyelvét, ezért tolmácsot vettek maguk mellé. Krisztus képével és a feszülettel, litániákat énekelve mentek a nép közé. Nehéz volt azonban olyan elvont fogalmakat megmagyarázniuk, mint például a bűn, a kegyelem, a pokol, a Szentháromság. A harcias germán törzsek nehezen fogadtak el olyan istent, aki a keresztfán halt meg. A térítők munkáját az is akadályozta, hogy a törzsek - érthető módon - ragaszkodtak ősi szokásaikhoz és isteneikhez. A hittérítés sok áldozatot követelt, a térítő papokat gyakran szolgának adták el, megsebesítették vagy megölték. Ennek ellenére a hittérítők tevékenysége viszonylag gyors eredményt hozott: az ariánus és pogány népek vezető rétege katolikus hitre tért. Európa fejedelmei, királyai és népei a 8-10. századra már mind keresztényekké lettek, és e vallás latin vagy görög nyelvű liturgiáját követték. A vezető rétegek megkeresztelkedése után, immár az ő segítségükkel, akár erőszakos eszközökkel is folytatódott a néptömegek térítése, ami még hosszú ideig elhúzódott.