FANSHOP A film összbevétele 39 947 322 dollár volt (). Oszd meg az értékelést! A számokban Tények, érdekességek: 70 834 Színész adatlapok: 628 777 További hírességek adatlapjai: 306 351 Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások. Méhek élete télen is lakható faházak. A '60-as évek Amerikájában járunk, amikor aláírták a polgárjogi nyilatkozatot a feketék hátrányos megkülönböztetése ellen, amikor fellőtték az első rakétát a holdra és persze amikor a csúcspontján burjánzott a rasszizmus. A 14 éves Lily Owens félárva. Legalábbis hivatalosan, de gyakorlatilag csak magára és a házvezetőnőre számíthat. Édesapja, T. Ray nem sokat törődik egy szem gyermekével, kivéve akkor ha büntetni lehet őt valamiért. Lily édesanyja, Deborah egy szörnyű balesetben halt meg amikor a kislány még csak 3 éves volt.
Az, hogy viszonylag gyenge látásuk ellenére mégis mindig ugyanabba kaptárba térnek vissza, egy speciális illatanyagnak köszönhető. Az anya petelerakáson kívüli feladata még az, hogy olyan feromont, illatanyagot bocsájtson ki magából, amit a család érez és minden tagja ilyen illatú, a kaptár is ilyen illatú belülről. A méhek legnagyobb ajándéka a méz Ezt magas cukortartalmú nektárból készítik, melyet mézgyomrukban tárolnak. Ehhez hozzáadják saját garatváladékukat, majd a különleges elegyet egyenletesen elterítik a hatszögletű viaszsejtekben. A mézet éjszaka, szárnyaik lebegtetésével sűrítik be. Ez az ún. ventilláció. Persze a méhek a mézen kívül más hasznos anyagokat is előállítanak. Pl. a propoliszt, ami az emberek számára természetes antibiotikum. A méz a természet különleges ajándéka. Színe, illata és aromája attól függ, hogy milyen növényről gyűjtötték a méz alapanyagát. Őskori barlangrajzok tanúsága szerint a méhek és a méz már több évezrede megjelentek az ember életében. Méhek élete télen vers. A mézet ma is szívesen fogyasztják számtalan jótékony hatása miatt.
túlságosan nagy méhcsaládnál fellép a víz probléma, mivel túlságosan felmelegítik a fürtöt, így a méhek vízhiányban fognak szenvedni, valamint a fürt belsejét hűteni kellene a külső részen pedig túl magas lenne a hőmérséklet. A téli fürt nagyságát a méhésznek kell eldöntenie, nálunk általában a minél erősebb annál jobb alapon történik, hiszen tavaszra jelentős mennyiségű méh hullik el, és nem biztos, hogy télen annyi fiasítás lesz, hogy tavaszra pótolni tudja a kieső méheket. Egy méh télen naponta 1-1, 5 mg mézet fogyaszt. Méhek Élete Télen. Ha beindul a fiasítás télen, akkor megnő a fogyasztás, minél kisebb a fürt, annál kisebb lehet a fiasítás nagysága is, így a mézfogyasztás is csökken. Annak ellenére, hogy van valamennyi fiasítás és vizet is igényelnek a méhek, semmiképpen se adjunk nekik cukorszirupot. A méhek trópusi állatok, így télen is trópusi körülményeket teremtenek maguknak, a téli fürt belsejében 34 ˚C fok hőmérsékletet tartanak fenn, a középen található méheknek semmilyen feladatuk nincs, pihenhetnek, így nyújtva ki élettartamukat.
CM KRITIKA - X-Men: Sötét Főnix (2019) - YouTube
Hiányzik belőlük a találékonyság és sokszor tényleg ügyetlen, amit igyekeznek a sötétben készült felvételekkel palástolni. A Sötét Főnix et hirtelen, spontánnak ható megoldások jellemzik, amik üresen dramatizálják a narratívát. Komolyabb diskurzust a másságról, az elfogadásról, különbözőségről meg az ezekkel kapcsolatban felmerülő etikai és egyéb jellegű kérdésekről ne várjunk. Hiába az X-Men a Marvel képregények egyik, ha nem a legnagyobb társadalmi tükre ebben a témában, a film ezzel nem foglalkozik komolyabban. Mint ahogy az előzőek sem, pedig már az is örömteli lenne, ha legalább annyira foglalkozna a kérdéskörrel, mint amennyire a Fekete Párduc foglalkozott az elnyomással, a radikalizmus kérdésével, meg a fejlett államok felelősségével a világ felé. De hogy mindenkit megnyugtassak, nem csak a mutáns barátainkkal kezd semmit a film, hanem a gonoszaival is. A D'Barikról semmit nem tudunk meg, azért vannak a filmben, hogy legyenek benne úgynevezett gonoszok. Nincsenek megmutatva, annyit érzékelünk belőlük, hogy erősek és úgy viselkednek, mint ahogy a Terminator 2 -ben a T-1000-es modell viselkedett annyi különbséggel, hogy nem olvadnak bele a falakba és nem alakul a kezük karddá.
Persze indulásból sem könnyű annak a dolga, aki szeretne valamilyen szinten összefüggő és érdekes lezárást adni egy már sokszor lezárt sorozatnak (mégis mi kéne még történjen az Apokalipszis után? ) – éppen ezért a film maga is igyekszik "egyszerűsíteni" dolgokat, és szigorúan csak az első osztály ( X-Men: First Class) óta történteket emlegetik a szereplők, és még véletlenül sem kerül szóba az eddigi filmek húzómutánsa, Logan (ami talán a Sötét Főnix egyetlen viszonylagos erényének mondható). Másképp csúfos kudarcot vall a fentebb említett, és természetesen elsősorban az ázsiai filmpiac bekapcsolása miatt szükséges egyszerűsítéses módszer, ennyire gyáván sterilre csiszolt, élettelenül klipszerűen összerakott, pocsékul színészvezetett szuperhősfilm talán a (kosár)legenda Shaquille O'Neal címszereplésével készült Steel óta nem született. Szinte mindegyik mellék- és főszereplő úgy áll, mintha formális csoportképhez pózolnának éppen, a jelenetek közötti átkötések pedig néhol egészen nevetségesek, és nélkülöznek mindenféle életszagú részletet, senki nem eszik, iszik, vagy éppen utazik.
Egyre több olyan film készül el, aminek a minősége magabiztosan egyensúlyozik a "hiba rossznak mondani" és a "hát ez azért nem volt jó" között. Talán ez a "felejthető" terminusnak a definíciója. Ezekkel a filmekkel kritikaírói szempontból leginkább az a gond, hogy a kritikus nem tudja ajánlani és nem ajánlani az alkotást, holott az olvasó azért olvas, hogy megtudja, érdemes-e elcsesznie az ezernyolcszáz forintját és az egy óra ötvenhat percét ebben az esetben a Sötét Főnixre. Sajnos a legújabb X-Men film ilyen. Van, elkészült, megjelent, s mikor kijövünk a moziból, könnyedén megfoganhat bennünk a kérdés: "Hát elmegy, de ez mégis minek van? " Az 1980-ban megjelent Sötét Főnix történetének szabad adaptációja már másodszor teszi tiszteletét a mozivásznon. Az első alkalom, finoman szólva sem volt egy kiváló eresztés kritikai és nézői körökben, de legalább volt benne Hugh Jackman és az ő elbűvölő Farkasa. Forgatókönyvét pedig Zak Penn társaságában az a Simon Kinberg írta, aki most újra megpróbálkozott a Sötét Főnix eposzának elmesélésével, azonban itt már nemcsak írt, hanem lebonyolította első rendezését is.
Sokan úgy hitték, ez annak a jele, hogy a Fox utolsó X-Men mozija rossz lesz. Hiszen nagy a valószínűsége, hogy ezzel a szereplőgárdával most utoljára láttunk csapatfilmet. Tavaly vásárolta meg ugyanis a Disney a Foxot: szóval a mutánsokkal várhatóan legközelebb csak sok év múlva találkozunk majd, az MCU részeként, új színészekkel. Így a Sötét Főnix nem más, mint egy majd 20 évig tartó korszak lezárása. Más kérdés, hogy a forgatás idejében a Fox felvásárlása még a kanyarban sem volt, így semmi nem is utal arra, hogy ez most egy nagy egész utolsó darabkája. Ennek megfelelően, az utolsó képsorok folytatásra utalnak. Más kérdés, hogy ez már soha nem fog megvalósulni. Azért akad jó hírből is: a Sötét Főnix ugyanis sokkal jobb, mint amit a külföldi sajtó nagy része állít róla! A szakma eléggé beletörölte a lábát a filmbe, amit nem igazán értek. Az való igaz, hogy nincs ott a legeslegjobb X-Men mozik között (A kívülállók, Az elsők, Az eljövendő múlt napjai), ugyanakkor számomra csalódást sem okozott.
A film többi szegmensét nézve valóban érdektelen, néhol kifejezetten lassú és unalmas, mellőzi azt a fajta dinamizmust, amit egy szuperhős- látványfilmtől elvárnánk. Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy mint ahogy eddig a Fox által válogatott rendezők, koreográfusok, úgy Kinberg sem tud kreatíve mit kezdeni egy csapat szuperképességekkel rendelkező mutánssal. A fantáziadús képességek a parlagon hevernek, nincsenek kihasználva, csupán megforgatják a sablon, hatásvadász, már az előző X-Men ekben agyonhasznált akcióformulákban őket, amelyek a filmben néhol roppant butának és esetlennek érződnek. Természetesen harmadszorra is ellövik a Higanyszál olyan gyors, hogy az már vicces és menő poént, viszont már ez is egy elfáradt szekvencia. A Főnix valódi kemény erejét is csak a mozi végén láthatjuk és kb. ez a film csúcspontja, de még ennek a varázsa sem tart sokáig, mert túl későn jön és túl kevés. Persze ezek szórakoztatók lehetnek, de film látványvilága tipikusan "ha az előzőt megnézted, ezt is láttad" állagúak.
Azt gondolom, hogy korántsem: Jean Grey megváltásának története egyszerű, olykor meglepő és legfőképp: szórakoztató. Sok égbekiáltó hibája ellenére élvezhető, akciódús filmről beszélhetünk, ami megállja a helyét korábbi társai között. Talán az egyik nagy hiányossága a kiforratlan forgatókönyv (ami miatt jogos kritikákat kapott a film). Ez nem csak a sztori sekélyességében, de a dialógusok sutaságában is megmutatkozik. A létező összes közhelyes maszlagot sikerült ellőni a felelősségről, a csapatszellemről, a hovatartozásról és a családról. Némely esetben ezektől egyenesen a szék karfáját lehetett kaparni. A film főként olyan jelenetekből építkezik, amiket már korábban is láthattunk (a befejezés konkrétan a Sötét Lovag: Felemelkedés sajátos verziója). Nagyon kevés eredeti ötlettel rendelkezik, mégis képes volt minket meglepni, és egy-két igen epikus jelenetnek is a szemtanúi lehettünk. A történetvezetés hiányosságaiból sok alapvető problémát lehet eredeztetni, ezek közül a legfontosabb, hogy konkrétan az ellenségről nem tudunk meg semmit.