Támadók: Hahn János (FC DAC), Holender Filip (FK Partizán Belgrád), Nikolics Nemanja (MOL Fehérvár FC), Sallai Roland (SC Freiburg), Sallói Dániel (Sporting Kansas City), Schön Szabolcs (FC Dallas), Varga Roland (al-Ittihad Kalba). Kecskés a Budapesten rendezett, angolok elleni selejtezőn végig a pályán volt. Mint az ismert, a 0-0-ás félidő után 4-0-ra győztek az Eb-döntősök.
Kérjük, légy türelemmel... Jelmagyarázat Licitálható termék Azonnal megvehető Én ajánlatom Ingyenes szállítás Apróhirdetés Ingyen elvihető Oszd meg velünk véleményed! x Köszönjük, hogy a javaslatodat megírtad nekünk!
Az általad keresett termékből a Vaterán 10 db van!
Jöjjön József Attila Bukj föl az árból verse. Ijessz meg engem, Istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. Én, akit föltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom. Gyulékony vagyok, s mint a nap, oly lángot lobbantottam – vedd el! Ordíts reám, hogy nem szabad! Csapj a kezemre menyköveddel. És verje bosszúd, vagy kegyed belém: a bűntelenség vétek! Hisz hogy ily ártatlan legyek, az a pokolnál jobban éget. Vad, habzó nyálú tengerek falatjaként forgok, ha fekszem, s egyedül. Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem. Meghalni lélekzetemet fojtom vissza, ha nem versz bottal és úgy nézek farkasszemet, emberarcú, a hiányoddal! Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Bukj föl az árból írásról? Írd meg kommentbe! The post József Attila: Bukj föl az árból appeared first on.
BUKJ FÖL AZ ÁRBÓL – József Attila Ijessz meg engem, Istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. Én, akit föltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom. Gyulékony vagyok, s mint a nap, oly lángot lobbantottam – vedd el! Ordíts reám, hogy nem szabad! Csapj a kezemre menyköveddel. És verje bosszúd, vagy kegyed belém: a bűntelenség vétek! Hisz hogy ily ártatlan legyek, az a pokolnál jobban éget. Vad, habzó nyálú tengerek falatjaként forgok, ha fekszem, s egyedül. Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem. Meghalni lélekzetemet fojtom vissza, ha nem versz bottal és úgy nézek farkasszemet, emberarcú, a hiányoddal! 1937. márc.
Na ez a szövés-fonás van éppen megbukóban. De nem a gyerek a hibás. Az teszi a dolgát: ott lóg, ahol tud. Mi, a társadalom, pedig szintén tesszük a dolgunkat. Visszahúzunk ott, ahol tudunk. A felsőoktatás is úton-útfélen nyírta a rendszert, mert elvették tőle a válogatás jogát, illetve a fejkvótákból származó bevétel is erősen apadt volna. Aztán sikerült egy olyan bonyolult számítási rendszert létrehozni, amellyel ki lehet sakkozni, hogy ne kelljen emelt szintűzni. Aztán: miért higgyen nekünk egy diák, hogy érdemes tudni, amikor hat általánossal havi nyolcvanat lehet keresni feketén. Miért tanuljon tovább, amikor apu sem fejezte be a fősulit, hanem vállalkozni kezdett, és most már az interneten is fönt van, igaz, a legnagyobb APEH-adósok között. Miért szeressen könyvtárba járni, ha kiröhögik, mert még könyvet olvas. Ebben a közegben kellene értékteremtő, a közvetlen anyagi örömöktől független távlati szemléletet átadni, hitelesen, meggyőzően. Ez várna a tanárokra, és az, hogy őszintén mondják: a nehezebb, de szebb utat – értsd tanulás, minőségi tudás – válaszd, később hasznod lesz belőle.
Az "ár" és a "semmi sodra" metaforák az életválságot érzékeltetik. A beszélő fél, hogy valami a mélybe, a semmibe rántja, és a semmi lehúzza, örvényszerűen magához ragadja. A semmi a létező másik oldala, a valami ellentéte. Ha van valami, akkor van semmi is. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
Mosolygunk, ugye?