Valóság-e, amit annak érzékelünk? Kiemelhet-e a káprázatból a gondolkozás, vagy az összpontosított koncentráció, a szertartásosan végzett cselekvés? Van-e véglegesnek tekinthető eredménye a kutatásoknak, a felfedezéseknek, a tudományos elméleteknek? Lehet-e ezekkel kezdeni valamit? Mi van kívül és mi van belül? Ki a végső megfigyelő? Létezik-e, hogy a szemünk előtt elterülő látvány hirtelen belezuhan az egyetlen és legerősebb energiába? A művészet eredendően magában hordozza és megteremti a folyamatos metafizikai jelenlétet. Madácsy István Fekete lyuk című kiállításán minden egyszerre igaz és hamis. Képein minden ott van és nincs semmi. Dolgok, amelyek vagy nincsenek, vagy nem láthatóak. Szimbolikussá emelt formák. Szertartásos munkával létrehozott, ezüstösen rezgő, kozmikus hátterek, valamint merev, kemény, statikus motívumok a végtelenül szenzitív térben. Kiderülhet, hogy amit olyan nagy meggyőződéssel figyelünk, az valójában nincs is, hanem pontosan ez a nézés, az éber figyelem tartja csak össze és teremti meg.
Az időnként élesen társadalomkritikus sorozatot az intézmény vezetősége hamarosan beszüntette. 1987-ben a Balkan Tourist és a 2 Műsor tagjai fellépőként megismerkedhettek a zürichi Rote Fabrik nevű alternatív kultúrcentrummal, melynek mintájára néhány hónappal később, kiegészülve baráti társaságukkal, Nagy Gyula támogatásával, önkéntes munkával létrehoztak a Ganz-MÁVAG Vasas Ifjúsági Klubban egy alternatív zenei központot. Ez volt a Fekete Lyuk, a szubkultúrák első állandó szórakozóhelye Budapesten. Noha elsősorban az értelmiségi avantgárd megnyilvánulásait felvonultató helynek indult, híre gyorsan elterjedt, mivel a fiatalok körében a haldokló budapesti klubélet közepette komoly igény mutatkozott egy új szórakozóhelyre. A mindenkori hatalom a kezdetektől fogva ellenzéki fészekként könyvelte el a helyet, a pártsajtó pedig ennek megfelelően kezelte a jelenséget. Erkölcsi fertő – a Fekete Lyuk lett a pokol tornáca! Noha folyamatosan propagálták a hely rossz hírét, a hatalmi kontroll könnyebben érvényesülhetett, ha a renitens elemek elemek egy helyen szem előtt lehettek.
A Kiscelli Múzeum nem ismeretlen az elektronikus zene rajongóinak körében sem. Több bulit is szerveztek már az ódon épület falai között, most pedig egy fantasztikus kiállítás helyszíneként szolgál. Középpontjában az egykori kultikus szórakozóhely, a Fekete Lyuk áll, ami a 80-as évek végén meghatározó közösségi térként a budapesti underground művészet és zenei szcéna inkubátora volt, számos művész életében és ismert zenekar karrierjében jelentett fontos állomást. Az új, most megnyíló 400nm-es sziklapincében a fotók, plakátok, relikviák mellett jórészt magángyűjteményekből származó, a kor szubkulturális divatjának megfelelő ruhák, illetve számos, ma is működő zenekar tagjaival, egykori dj-kel, filmrendezőkkel, törzsvendégekkel forgatott videóanyag látható. A legendás Kontroll Csoportból alaklult Balkán (Fu) Tourist zenekar tagjai Nagy Gyula népművelő közbenjárásával megszervezték a Déja vu Revü programsorozatot a Vörösmarty Művelődési Ház kamaratermében, a Golgota utcában. Az avantgárd produkcióban olyan művészek léptek fel, mint Müller Péter, vagy éppen Király Tamás, akinek az első magyarországi technobuli megszervezését is köszönhetjük.
A kiállítás főkurátora Balla Loránd, koordinátora Rostás Péter, társkurátora Szatmári Judit Anna, a látványtervért és kivitelezésért Szepessy András felelt. Külső tanácsadóként Nagy Gyula, a klub egykori vezetője is részt vett a munkában, de tragikus módon ő nem láthatta meg a kész művet: tavaly év végén meghalt. A kiállítás arról tanúskodik, hogy nemcsak a szakértelem, hanem a téma iránti elkötelezettség (egyszerűbben: a szeretet) is a csapat rendelkezésére állt. Ha valaki megfordult annak idején a Fekete Lyukban, akkor igazi időutazás részese lehet, ha pedig nem, de legalább utólag szeretne belekóstolni az évtizedekkel ezelőtti hangulatba, fogalmat alkothat arról, mitől vált legendássá egy külső-józsefvárosi pinceklub. Infó Kiscelli Múzeum Fekete Lyuk. A pokol tornáca Underground Budapest '88-'94 Június 23-ig
A koncerteket szinte kivétel nélkül teltház jellemezte. A koncertek után diszkó volt, ami inkább jelentette a kőkemény acid partykat. Néhányan közülük a rendszerváltás után a LyukanAk köszönhetően vált országosan ismertté, mások pedig innen indították külföldi karrierjüket. A zenekaroknak próbatermeket alakítottak ki, egyszerre akár nyolc együttes is próbálhatott a klubban. A Lyuk nagytermében próbált a Beatrice, a kisebb szobákban pedig többek között a Vágtázó Halottkémek, Perfect Name, Sex Action és Sing-Sing. Innen közvetítette Nagy Feró a híres rádióműsorát, a Garázst. Az itt működtetett stúdió pedig az együttesek albumainak kiadásaival foglalkozott. A klub vezetősége megelőlegezte a zenekaroknak a kiadás költségeit, az eladott kazattákból pedig visszatérítették a felvétel költségeit. 1990 tavaszán itt lelt otthonra Ruszt József színháztársulata, a Független Színpad. A klub alagsorában játszódott Dér András néhány törzsvendég életét bemutató, Árnyékszázad című filmje, Mész András és Bereményi Géza Mateo című, a rendszerváltás hangulatát megörökítő játékfilmje, valamint Dettre Gábor "A holnap érdeklődés hiányában elmarad" című dokumentumfilmje, ami a gruftik világáról szól.
A légkör oxigénjét használó hajtóművel repülő szerkezetek (tehát nem rakéta-gépek) közül a leggyorsabb a legendás felderítő, az SR-71-es volt, a rekordja, amit a Nemzetközi Repülőszövetség is hitelesített, 3530 kilométer/óra, az izgalmas, hogy a Mach 3 körüli értékeket ez a gép folyamatosan tudta tartani. És akkor most jönnek tehát a légcsavaros kategóriák: a leggyorsabb, valaha is épült propeller-meghajtású gép mai változatában most is repül. Az oroszok hatalmas, nyilazott szárnyú (ez is erősen utal az elérhető sebességtartományra) légcsavaros-gázturbinás stratégiai bombázója, a Tu-95-ös képes kevéssel 800 kilométeres óránkénti sebesség fölött is haladni, de a rekordot ennek utasszállító változata, a Tu-114-es állította fel még 1960-ban, az értéke pedig az elképesztő 870 kilométer/óra volt. Ennél gyorsabban vízszintesen propeller-meghajtással, hitelesített mérések mellett huzamosabban máig nem repült gép, ez is az FAI által érvényesnek elismert világrekord. A világháború előtt a légcsavaros vadászgépekből átalakított rekord-gépek leggyorsabbja a Me-209-es volt, 755 kilométeres óránkénti sebességgel, a háború vége felé és utána az akkori idők legmodernebb vadászgépeivel zuhanásban állítólag többször túllépték a hangsebességet –ezeknek a próbálkozásoknak is volt áldozata.
A normál, vízszintes repülés közben pedig a sarlósfecskék képesek a legnagyobb sebesség elérésére, 169 kilométer/órára. Érdekesség, hogy a közönséges galamboknak sincs okuk szégyenkezni ezen a területen, a repülési sebességük eléri 150 kilométer/órát. A vándorsólyom a leggyorsabb állat a Földön (Fotó: MTI/Kovács Attila) A leggyorsabb állatoknak természetesen sok olyan tulajdonsága van, amik lehetővé teszik a hihetetlenül nagy sebességüket, azonban a gyors összehúzódású izomrostok szerepe kiemelhető ezek közül. Az emberek ezeket például sprinteléskor, ugráskor, a hirtelen mozdulatok megtételénél használják. Ellentétben a lassú összehúzódású izomrostokkal, amiket a hosszabban tartó igénybevételkor használunk, a gyorsaknak nincs szükségük oxigénre a mozgáshoz. Anaerob módon, gyorsan égetik el az üzemanyagukként szolgáló adenozin-trifoszfátot, azaz az ATP-t. Bár a nagyobb állatok lassabban gyorsulnak, elméletileg nagyobb maximális sebességet kellene elérniük, mivel több gyors összehúzódású izomrostjuk van.
A vándorsólyom, a világ egyik leggyakoribb ragadozó madara rendelkezik a leggyorsabb látással az állatvilágban, egy tanulmány szerint közel 130 képkockát képes regisztrálni másodpercenként. Ezzel összehasonlítva a kutatók, köztük a svédországi Lund Egyetem munkatársai szerint az ember legfeljebb 50-60 szempillantást lát másodpercenként. Hozzátették, hogy egy moziban 25 kép/másodperc sebesség elegendő ahhoz, hogy az ember filmként, és ne állóképek sorozataként érzékelje azt. A Journal of Experimental Biology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a vándorsólyom rendelkezik a leggyorsabb látással, 129 Hz-et (másodpercenkénti pislogást) regisztrál nagy fényintenzitású környezetben. A kerecsensólyom ugyanilyen körülmények között 102 Hz-et, a Harris-sólyom pedig 77 Hz-et lát – állapította meg a tanulmány. Ez az első alkalom, hogy a tudósok a ragadozómadarak látási sebességét vizsgálták, kiszámítva, milyen gyorsan érzékelik a vizuális benyomásokat. "Ez az első alkalom. Kollégámmal, Simon Potierrel megvizsgáltuk a vándorsólymot, a kerecsensólymot és a Harris-sólymot, és megmértük, milyen gyorsan tudnak villogni a fénnyel, hogy ezek a fajok még regisztrálják a villogást" – mondta a tanulmány társszerzője, Almut Kelber a Lundi Egyetemről.
Ez egy nyíltvízi, ami azt jelenti, hogy úszik messze offshore helyett sekély vizekbe. Nagy távolságokat képes lefedni, de kitartása relatív. Súlya akár 100 kilogramm is lehet, közel 3 méter. ismersz egy gyorsabb halat? Valami hozzá, reakció? Csak csináld alább!