Dombóvári Út 1: Beszámoló: Animációs Rövidfilmek Japánból - Ekultura.Hu

Bal Here Fájdalom

7400 Kaposvár, Dombóvári út 1. +36 20 473 2443 hun / eng ger Főoldal Rólunk Termékeink Galéria Karrier GYIK Kapcsolat Webshop Főoldal / Kapcsolat Az Ön neve * E-mail címe * Telefonszám Üzenet * Comments Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni. *Kötelezően kitöltendő mező Név: Lamello Kft. Székhely és levelezési cím: 7400 Kaposvár Dombóvári út 1. Vállalkozói tevékenység megkezdése: 1993/03/01 Nyilvántartási szám: Cg. Dombóvári út 1.4. 14-09-300484 Adószám: 11223717-2-14 Telefonszáma: +36 20 473 2443 Email cím: Hívjon minket! Írjon nekünk! Látogasson meg minket! 7400 Kaposvár Dombóvári u. 1.

Dombóvári Út 1.3

2018. november 21-22. -én került megrendezésre a Békéscsabai Földmérő Napok. A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTTT), a Békés Megyei Kormányhivatal, és a Békés Megyei Mérnöki Kamara közös rendezvényén kollégánk, Stenzel Sándor is tartott előadást, "3D-technológiák alkalmazása az UVATERV Zrt. geodéziai megoldásaiban" címmel. Bővebben

Konvektoros fűtés. Jó tömegközlekedéssel, 15 percre tömegközlekedéssel a városközponttól. Hirdetés azonosító: 35558 Frissítve 5 hónappal ezelőtt, Megtekintések 158 / 25

Ugyanakkor a MondoConon viselt jelmezek sem magukat varrták meg. A mangák, továbbá az animék bizonyítottan kreativitásra sarkallják rajongóikat, mivel maguk is egyfajta saját, alternatív világot teremtenek jellegzetes rajzaikkal, történeteikkel és szereplőikkel. És ne felejtsük el a globálisan közkedvelt videómegosztó médiaplatformot sem, ugyanis rengeteg TikTok-os profil ilyen tartalmakat tesz közzé. Nem szükséges tovább bizonyítani, szembetűnő az animék hódolóinak önálló alkotásra való igénye, ugyanis megszállottan képesek pénzt és időt nem kímélve saját kezűleg készíteni anime stílusú ruhákat és jelmezeket. Vegyes műfajiság Számos animét egyenesen lehetetlen mindössze egy műfajhoz besorolni, hiszen a jellegzetességek összemosódása végett átmenetet képeznek a stílusok egymás között. Erre a legjobb példák azon japán animációs filmek, amelyek könnyed, vicces formában indulnak, majd mind a történet, mind a karakterek fokozatosan komplexebbé, bonyolultabbá, sőt akár drámaivá válnak. A felszínen látszólag egyszerű – a külső szemlélők számára akár gyerekesnek tűnő – történetek alkalomadtán komoly mondanivalót fogalmaznak meg, így az animéknek ezáltal nem csupán szórakoztató szerepük van, de okító, közösség- és értékteremtő funkciót is betölthetnek.

Japán Animációs Filmek

A rendezőtől megszokott módon zseniális vágásokkal, hosszú és többnézőpontú beállításokkal dolgozik, mely a karakterdráma mellett történelmi krimiként is megállja a helyét. A vihar kapujában végleg szakít a háború előtti nacionalista Japánban forgott, erősen propagandaszagú filmek stílusával, rendkívül egyedi és komplex alkotás, mely a világ viszonylagosságára hívja fel a figyelmet, és beindított egy páratlan filmes pályafutást, mely sokáig rímelt a japán filmgyártásra. Why Don't You Play in Hell? (Sion Sono; 2013) A Why Don't You Play in Hell? igazi vérpezsdítő alkotás a japán filmek között. Sion Sono, habár sokféle műfajban tevékeny, talán legjobb alkotása egy meglehetősen egyénien értelmezett japán Tarantino-film, mely kis túlzással komédiának, vagy szatírának is tekinthető. Humorában és történetvezetésében le sem tagadhatná az amerikai mester hatásait, olykor képtelen fordulataiban is ott ül Tarantino zsenije. A sztori egyébként rém egyszerű: egy átlagos, hétköznapi srác filmet készül rendezni, a helyi yakuza főnök pedig filmsztárt faragna a lányából, ami egy elfuserált Valami Amerika -koppintásnak is tűnhetne, ha nem viselné magán a japán filmek összetéveszthetetlen hangulatát, és persze a Tarantino-hoz hű nyers brutalitást.

Japán Animációs Filmer Le Travail

Honda Ishiró filmje kultuszt teremtett a kaiju-mitológiában, és bár kissé esetlen szörnyfilmnek tűnik mai szemmel, valójában tele van rejtett szimbólumokkal, Godzilla bőre például azért olyan egyenetlen és durva, mert ezzel utal a bombatámadás túlélőinek sugárzás okozta elváltozásaira. Ilyen szemmel is érdemes egyszer végignézni. Akira (Katsuhiro Otomo; 1988) Az animáció, a cyberpunk, a sci-fi, és a testhorror örökké emlékezetes keveréke Katsuhiro Otomo 1988-as filmje, mely Amerikában a VHS-korszak egyik legnagyobb nyertese volt. Az Akira minden ízében torkon ragadja, megcsócsálja és kiköpi azokat az elvárásokat, melyeket annak idején a nagyátlag támasztott egy-egy rajzfilmmel szemben. Az obszcenitás ábrázolása, a szókimondó szövegek, a fordulatos forgatókönyv, a tudományos, technológiai és szociológiai kérdések, melyeket boncolgat, a különös felépítés konkrét főszereplő és konkrét főgonosz nélkül, illetve a finálé már-már egy Carpenter, vagy Cronenberg-filmre hajazó testhorrorja olyan különleges, mégis koherens egészet alkotott, melynek színvonalát és egységét azóta is kevés rajzfilm múlta felül.

Legutóbb 2017 márciusában szervezett a budapesti Japán Alapítvány animációs rövidfilmfesztivált a Tokiói Művészeti Egyetemmel karöltve. Ebben az évben egyébként sohasem látott mennyiségben találkozhattak az érdeklődők kortárs japán művészek animációival, gondoljunk csak az év elején az Új Budapest Galériában nyílt A jövő kapuja. Egy új generáció művészete Japánban című időszaki kiállításra vagy az Uránia filmszínházban megrendezett téli 15. Anilogue Nemzetközi Filmfesztivál programjára. Bár ugyanez a tavalyi évről aligha mondható el, fontos megemlíteni, hogy a magyar mozikat sem kerülte ki az Oscar-díj jelöléssel is büszkélkedhető Mirai – Lány a jövőből című egészestés anime. Látva az ígéretes tendenciákat és a nagy érdeklődést, az alapítvány folytatni kívánta a magyar közönség beavatását a nagy múltú japán animáció világába, és márciusban előállt újabb két napos vetítéssorozatával, melynek keretében a Tokiói Művészeti Egyetem mesterszakán végző animátorok diplomamunkáit, valamint az egyetem egyik professzorának, Ito Yuicihnek néhány alkotását láthatta a nagyérdemű.