Wind River - Gyilkos nyomon kritika | Popcorn Project Kihagyás Home » Kritika » Wind River – Gyilkos nyomon kritika Wind River – Gyilkos nyomon kritika Taylor Sheridan eddig színészként volt ismert és remek filmek forgatókönyvéért volt felelős ( Sicario, Hell or High Water). Most azonban rendezőként is helyt akart állni, és teljes kontrollt gyakorolni a készülő mű felett. Nem minden író lesz jó rendező, de egy lehetőség jár neki. Ugyan már rendezett egy horrorfilmet, de az visszhang nélkül marad, és ott hozott anyagból dolgozott. A Wind River viszont igazi lehetőség a bizonyításra. Wyoming kemény hely, főleg télen. Lander egy kisváros a hegyek lábánál. Itt dolgozik Cory Lambert ( Jeremy Renner) vadászként. Vigyáz a helyi gazdák állatait, kilövi a ragadozókat. Egyik nap az erdőben egy fiatal női hullát talál, és a nyomok alapján nem természetes halált halt. Az FBI kiküldi a legközelebb lévő ügynökét, Jane Banner-t ( Elizabeth Olsen). Ugyanis az holttest a helyi indián rezervátum területén van, így ott a helyi seriff nem illetékes.
Taylor Sheridan fiatalabb korában sok időt töltött rezervátumokban, ott jó pár indián barátra tett szert, akik jó pár ilyen rémtörténetet meséltek neki. Elhatározta, hogy egyszer majd ír egy thrillert, ami hasonló környezetben játszódik, és a végeredményt most láthatjuk Wind River – Gyilkos nyomon címmel (az alcímet különösen köszönjük). Azért persze közben történt egy s más Sheridan karrierjében, többek között az, hogy megírta a Sicario – A bérgyilkos és A préri urai forgatókönyvét; utóbbiért még egy Oscar-jelölést is begyűjthetett. A két szóban forgó alkotás egy laza trilógia első két részét képezi, és a Sheridan által konkrétan határvonal-trilógiának nevezett sorozat harmadik darabja lett a Wind River (amúgy lassacskán le is lehet számolni a trilógiázással, ugyanis a művész már a Sicario folytatásán dolgozik, Soldado címmel). A Wind River egy létező indián rezervátum Wyomingban, egy meglehetősen hideg és Isten háta mögötti helyen. Itt él a történet főszereplője, Cory Lambert ( Jeremy Renner), aki amolyan Old Shatterhand-szerű fehér vadászként megbecsült tagja a helyi őslakos közösségnek.
A gyilkos nyomába pedig a gyorsan odaszalajtott szövetségi nyomozó, Jane Banner (Elizabeth Olsen) mellett a holttestet felfedező vadőr, Cory Lambert (Jeremy Renner) ered, aki részben helyismeretével próbálja segíteni az idegenül mozgó Bannert, részben saját múltjának próbál igazságot szolgáltatni. Nem egy hóangyal... Mint a Sicarióban sodró akcióthrillert vagy A préri uraiban összetett rablófilmet, úgy a Wind Riverben sem érdemes csavaros detektívtörténetet keresni. Sőt, Sheridan a krimik szokásainak fityiszt mutató közvetlenséggel, titkolózás nélkül tárja elénk a megfejtés lépéseit, majd magát a rejtély megoldását is. Sokkal inkább egy westernről van szó, amely az amerikai határvidékre kalauzol el minket, ahová az igazságszolgáltatás keze már nem feltétlenül ér el, szereplőinknek pedig saját morális iránytűjük útmutatása szerint kell rendet vágniuk. Ez a mű is tehát elsősorban sajátos közegéről, annak brutális farkastörvényeiről és a túlélés lehetőségeiről szól, a szkript fókusza pedig elsősorban azon van, hogy a nyomozás mentén haladva ezeket a gondolatokat alaposan körüljárja, kevés, de annál jobban előkészített és megrágott fordulóponttal.
Elengedhetetlen munkamenet (session-id) "sütik": Ezek használata elengedhetetlen a weboldalon történő navigáláshoz, a weboldal funkcióinak működéséhez. Ezek elfogadása nélkül a honlap, illetve annak egyes részei nem, vagy hibásan jelenhetnek meg. Analitikai vagy teljesítményfigyelő "sütik": Ezek segítenek abban, hogy megkülönböztessük a weboldal látogatóit, és adatokat gyűjtsünk arról, hogy a látogatók hogyan viselkednek a weboldalon. Ezekkel a "sütikkel" biztosítjuk például, hogy a weboldal az Ön által kért esetekben megjegyezze a bejelentkezést. Ezek nem gyűjtenek Önt azonosítani képes információkat, az adatokat összesítve és névtelenül tárolják. ( pl: Google Analitika) Funkcionális "sütik": E sütik feladata a felhasználói élmény javítása. Észlelik, és tárolják például, hogy milyen eszközzel nyitotta meg a honlapot, vagy az Ön által korábban megadott, és tárolni kért adatait: például automatikus bejelentkezés, a választott nyelv, a szövegméretben, betűtípusban vagy a honlap egyéb testre szabható elemében Ön által végrehajtott felhasználói változtatások.
A fájdalmas melankóliára olyan trackek jó példák, mint a panaszos kórus első felbukkanásától emlékezetes, szinte szakrális jellegű "Tell Me What That Is", vagy a "First Body", ahol remekül összedolgozik a háttérben a guitaret és a zongora. Nehéz választani, de a szomorúság olyan darabokból árad leginkább, mint a "Breakdown", a "Bad News", a "Corey' Story", a "See You Tomorrow", a "Memory Time" vagy a "Survive or Surrender". "Távol szerető pillantásodtól, egyedül futok a szélben" – mormogja Cave a "First Journey"-ban, a pár sorból álló, az adott jelenetekben is igen hatásos versikét pedig a "Second Journey"-beli második feltűnéskor már szinte csak suttogja. A kórus és a vokál a legmarkánsabban a költői sorok harmadik, egyben utolsó felbukkanásakor, a "Three Seasons in Wyoming"-ban jelennek meg. Míg e tételek csak a kifejezetten ide írt költemény elhangzása miatt lógnak ki társaik közül, az elektromos gitáros hangolást idéző "Meth House" már stílusában is, aminek oka a teljes nihil megteremtése, mivel akkor szól, amikor a főszereplők a seriffel ellátogatnak a heroinista gyanúsítottakhoz.
Szeretem az olyan filmeket, amikről semmit nem tudok, se a színészek neve nem mond semmit, se a rendezőé. Voltaképpen az lenne jó, minden filmet ilyen előzetes prekoncepciók, elvárások nélkül tudnék nézni. Alapvetően nem szeretem a thrillereket. Van néhány kivétel, de inkább nem. Valahogy nem érdekel, hogy kaszabol egy patologikus, pszichopata barom. No, ez nem úgy thriller. Máshogy. Finomabban. Gyomorszájon vágón. Hétköznapian. Wyoming. Kurva hideg. Magány. Elszigeteltség. Halál. S mégis van valami összetartás, mély, férfias összetartás az emberek között. Még akkor is, ha nők. Vagy akarsz élni, vagy meghalsz. Lehet, még akkor is meghalsz. Utálom a rasszizmusról szóló filmeket. Rasszok vannak, a rasszizmus, bizonyos szintig természetes. A történelemben nylván sokkal többször átlépték ezt a bizonyos határt, mint nem. Mára, a szélsőséges liberalizmus korában már hányingert csináltak a rasszizmusból, a másság ájult tiszteletéről. Ha akarom, erről is szól a film. Mert a meghalt lány spoiler: indián.
Valamint azt, hogy a lányt halála előtt megerőszakolták. Ugyanakkor a halottkém nem igazolhatja az esetet gyilkosságként. Cory kideríti, hogy a lány barátját Mattnek hívják és a közeli olaj fúrótoronynál biztonsági őrként dolgozik. A következő napon egy férfi holttestet találnak az erdőben, melyet a ragadozók már megcsonkítottak. Kiderül, hogy Matt Rayburn holtteste az. Cory ezt követően mesél Jane-nek arról, hogy a lánya hogyan halt meg három évvel korábban. A lányának holttestét a hóban találták meg egy házibuli után, míg ő és felesége a városban voltak. A történet annyira megrázza a fiatal Jane-t, hogy el kell vonulnia a mosdóba, hogy össze bírja szedni magát. Jane több hivatalos személy kíséretében felkeresi az olajlelőhely személyzetének otthont adó lakókocsi parkot. Ott találkoznak a biztonsági őrök egy csoportjával, akik azt állítják, hogy napok óta nem látták Mattet. Egyszer csak elkezdik észre venni a helyi közbiztonsági szerv tagjai, hogy az olajlelőhely biztonsági szolgálata körbe vette őket.
Az oldat, ami körülveszi, táplálja, ahogy tudja. Teremts körülményeket. Távol a sziromtól, szártól, levéltől lebegjen, boldoguljon. Nem vagyok tudatos versíró, egy ideadallamot, késztetést követek, aminek ismerem a fiziológiáját. Megyek a szöveg után, de tudattalanul írok – ugyanakkor nagyon is tudatosan elemzek, hiszen tanárként szövegekkel foglalkozom: egyfajta termékeny skizofréniában. Mit jelent önnek ez a verseskötet? G istván lászló. Ez a tizenharmadik kötetem, amelyet elolvasva olyasmit érzek, mintha a régi hangok regiszterei szervesebben összeérnének. Az első négy kötetem hermetikus, magába zárt, furcsa, dalszerű anyag, aztán vannak a reflexívebb, érvelő gondolatmenetet követő, körmondatos, nagy lélegzetvételű szövegek, de azoknak a képi anyaga talán kevésbé éles. Az úgy felejti nyitva talán szerencsés vegyülése a régebbi regisztereknek, mintha a költészet konyhájában összeértek volna a különböző alapanyagok. Természetes lett az, ami eddig kicsit fals módon volt diverz és sokféle, hiszen a köteteim hangvétele folyton változott.
Csak a gyász tudja, hogy mi a fehér. Szemedbe nézel, nem a tükrön át, szembe szem, egy az egybe; mert magát felejti a szem, ha szemet talált, s már a felejtésről annak beszél… Nem lát, de néz. Nem néz, de mint a szél – Záporban, ahol kifárad a szél, ahogy görbül, ahogy fúj, messze tartod a kezed, azt hiszed, találsz kihajlott régi ujjakat, de mind a tiéd, mind remeg (mint reggel, mikor az éj hajnalba kapaszkodik, hogy ne hagyd ott), a záporban mindig látsz szomjas arcot, és nincs semmi ok, hogy szomjas legyél. Záporokat tanítsál, Istenem, a földre esni, a halott vizet, ami azt hiszi, hogy megérkezett, hogy itt van, tanítsd, hogy halott legyen: kinyújtózni a száraz földeken, arcokon, ujjakon, csontok felett. Forgásuk lesz a vakoknak. Könyv: G. ISTVÁN LÁSZLÓ - VÁLASZTÓVÍZ. Forog bennük, hogy nézni vágynak (láthatatlan szenvedélyük forog, ahány alakban semmit se látnak), újabb alakot forgat bennük, amikor meghalok, hogy a fény felszárad a homlokomban, a mozdulatlan áradás, ahonnan égre kerülhetnek a csillagok. Eljönni az itthagyott arc helyére (forog a búcsú, forogva felejtik, hogy ránézhetnek, nem látnak semeddig), a hideg pontot otthagyni az éjbe - Kinek a vak szeme nézhet fel eddig, hogy egyszer forgásomat utolérje?
Hosszabb hallgatás előzte meg a kitörést, majd beköszöntött a pandémia, aminek következtében a teljes elszigeteltség állapotába kerültünk tavaly tavasszal. Ebben a helyzetben azon kezdtem gondolkodni, hogy a földet az éggel összekötő csatorna vagy fa, az axis mundi érvényes-e még vagy sem? S akkor olvastam egy nagyon érdekes részletet Martin Buber Haszid történeteiben: "Tudd meg, hogy halálom órája óta egyik világról a másikra vándorlok, s az a világ, amely tegnap még égként borult fölém, ma föld a talpam alatt, és a mai ég holnap megint föld lesz. G istván lászló moholy-nagy. " Ez a felcserélhetőség, körforgás, ha akarom, áldás, ha akarom, átok. Mindaz a földi sekélyesség, ami a jelenünkben körbevesz bennünket, ami árucikké teszi a cybertérben az érzelmi világunkat, minden mozdulatunkat, viselkedésünket, s így banalizálja, minden titkától megfosztja az életünket, égivé válik. Ám, ha átforgatom, ahogy Az ámen próbája című versben, hogy például – nyilván karamazovi módon – teljesen értelmetlenül, hosszú évek szenvedése után meghal egy tizenhárom éves gyerek, vagy egy farkas szétmarcangol egy kecskét, ami aztán hosszasan haldoklik, akkor mind a két történet azt mutatja, hogy nincs emberi magyarázat rájuk, és nem lehet kegyesen isteni magyarázatra apellálni, mert az is álszentség, nem valódi.