Ha ezt tekintetbe vesszük, akkor ehhez képest nem rossz az, amit látunk a két párostól – Tóth Eszter és Mózes András, illetve Szabó Erika és Bán Bálint játssza ezeket a fiatalokat, az utóbbiaknak több poénlehetőség és szöveg jut, ők lehetnek a főnökök, bár "a főnök" szóról az előadás után csak Molnár Piroska ugrik be, még akkor is, ha Truffaldino nem az ő alkalmazásában áll. És ezennel el is jutottunk az előadás, és minden egyes Két úr szolgája-verzió sztárjáig. Csak akkor érdemes elővenni a darabot, ha van egy lehengerlő, igazi komédiás-színész a szerepre, aki minden megszólalásával és mozdulatával érdekes számunkra. A főnök meg én meg a főnök - A Thália Színház előadása • TvProfil. Ez az alap megvan, Vida Péter pontosan az a színész, akinek nagyon való a szerep, mondhatni egymásnak vannak teremtve, Truffaldino és ő, és miatta érdemes volt átdolgozni a darabot. Örömszínész, teljesen beleadja magát az előadásba, és biztosan érezzük, hogy nagyon élvezi, így minket is visz magával. a Thália Színház saját előadása 2 óra 40 perc, egy szünettel Truffaldino felcsap pizzafutárnak.
Hamvai poénjaiban van fanyarság, akinél "már a cián sem a régi", ezt lehet szeretni, vagy nem – ez is vízválasztó tényező. Aki már látott tőle mást, az e név alapján is dönthet, ha a szereposztás nem késztette már egyértelmű állásfoglalásra a megtekintés mellett. A főnök meg én meg a főnök - Thália Színház - Socfest. A Két úr szolgája hálás alapanyag, 2016-ban a Belvárosi Színházban az Orlai Produkció is készített egy modernizált változatot ( Egy fenékkel két lovat). Ahogy abban is fontos szerepe volt a zenének, úgy ebben is lényegesek a zárt számok, amelyekből a legtöbb főszereplő részesül. A zenés vígjátéknál népszerűbb műfaj nemigen van, így érthető, hogy az átdolgozók miért indultak el ebbe az irányba. ( Zeneszerző most: Cári Tibor – nem rossz hallgatni a dalait. ) A modernizálás, Sebestyén Aba rendezése felhasznál néhány remek ötletet, különösen a felütés az, amelyik nagyon ígéretes (jó hatása van Szalóczy Pál hangjának, aki eleinte narrátorként segíti az események követését), bár később valóban a színészek energiája viszi a darabot, nem rövid a félreértésen alapuló cselekmény kibogozódásának ideje.
Amitől mindenki csak egyre nagyobb bajba kerül… Leona Bisognosit – a helyi maffia fejét, aki éppen lányát, Claricét próbálja férjhez adni – Molnár Piroska alakítja. Elmondása szerint az eredeti darabban ez a szerep férfire lett megírva, és ő szerette volna a figura férfias vonásait megtartani a mai, modern "keresztanyában", Leonában. Hogy mi a szerethető ebben a karakterben? A művésznő szerint semmi! Mert nagy baj lenne, ha egy ilyen figura szerethető lenne... "Az olaszok számára köztudott, hogy a család a legfontosabb. Ebben a klasszikus vígjátékban két maffia klán próbál egyesülni, ám ez valamin mindig megbukik. A főnök meg én meg a főnök thália kritika kamra. Szóval konfliktusok és izgalom lesz benne bőven! " – teszi hozzá. A Ponyvaregény be oltott commedia dell'arte, a Keresztapá val keresztezett mágikus realizmus, Goldoni klasszikus vígjátéka, a Két úr szolgája mai olasz környezetben, őrült és kacagtató színpadi mesében… Ahol a mesélőre is lőnek.
Vagy mégis? A commedia dell'arte egyik színész-típusa a zanni, annak egyik fajtája a Brighella-szereplő, szóval, ez is megvolt?
2011 a moziban: A legjobb szexjelenet (18+) Az év legszexibb filmjének érdekes módon a Drive-ot találtuk idén, amely egy darab szexjelenetet sem tartalmaz. Aggodalomra persze semmi ok, az év filmes aktusait összesítő listánk ettől még nem marad Ryan Gosling nélkül. További 2011-es tendenciák: leszbikus tévelygők, szex a legjobb baráttal, Natalie Portman felszabadulása és a várva várt tini vámpírszex. Lankasztó film Viagrával Jake Gyllenhal és Anne Hathaway a Szerelem és más drogok-ban valóban egymásra találnak, és már rögtön az ágyban is henteregnek. Az eklektikus film egyik végpontján a Viagra forradalma, a másikon pár Parkinson-kór elleni gyógyszer hivatott jelezni az érem két oldalát. Nyilvánvaló azonban, hogy nem lehet egyszerre könnyed szexelős vígjátékot és súlyos betegségről szóló vérkomoly drámát csinálni. Jake Gyllenhaal szerelme az első Ami múlt hétvégén csak a harmadik helyre volt elég, az most győzelmet jelentett a magyar mozikban: a Szerelem és más drogok című, Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway főszereplésével készült romantikus vígjáték 27 804 nézőt gyűjtött, és ezzel a hétvége legnézettebb bemutatója lett.
Még az érzelmi áthangolódást is ügyesen viszik keresztül a főszereplők, ám az a bizonyos időzített bomba folyamatosan ketyeg onnantól kezdve, hogy az orvos bejelenti, hányféle gyógyszerrel kezelik a lány Parkinson-kórját. Gyaníthatjuk, hogy egyszer csak belép majd a képbe a betegség, az önfeledt pirula-dobálózást pedig felváltja majd a szorongás és a bánat. A szomorkodós vonalat erősítő Anne Hathaway kicsit még le is játssza partnerét a vászonról, hiszen drámaibb a figurája, na meg a Rachel esküvőjé -ben már bizonyította, hogy van érzéke a sérülékeny, labilis nők megjelenítéséhez. Szerelem és más drogok | Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal A probléma az, hogy nem lehet összeegyeztetni ezt a két műfajt. A romantikus műfaj egyik végpontján találjuk a romantikus melodrámát (avagy, egyszerűen fogalmazva, azt a romantikus filmet, amelyiken sírunk), a másik végén pedig azt, amelyiken nevetünk, azaz a romantikus vígjátékot. Ebben az esetben olyan nagy a különbség a két véglet között, hogy a néző egy ponton megzavarodik attól, amit lát, hiszen ő nem erre a filmre váltotta a jegyét.
Egészen addig, amíg egy konferencián lezajló szürreális beszélgetés rá nem ébreszti arra, hogy karrierje talán sokkal magasabbra ívelhetne, ha nem ragadna meg egy párkapcsolatban azzal a lánnyal, akinek állapota idővel egyre több odafigyelést és gondoskodást igényel majd. Különösen az után, hogy Jamie hatalmas lehetőséget kezd el látni a Viagra nevű, forradalmi teljesítményfokozóban. Ez a két dimenzió időről időre metszi egymást, érezzük, hogy mit akarhatnak az alkotók, de valahogy folyamatosan két történet megy a fejünkben, s sem a film, sem a néző fantáziája nem tudja összemosni a különbséget s a különböző hangsúlyokat a két problematika között. A Szerelem és más drogok a Viagrával ellentétben nem tartja be az ígéretét: a film elején humorral és szexszel provokált néző lankadtan távozik a moziból. Szerelem és más drogok | Jake Gyllenhaal és Oliver Platt Amíg Zwicknek a kilencvenes években Brad Pitt szőke loknijai és szomorúan bambuló szemei segítségével sikerült a női nézőket a mozivásznak elé szegeznie, addig most a Hathaway-Gyllenhaal páros lendületes, merész szexjeleneteinek viszonylag leplezetlen ábrázolása lett volna a fő vonzerő.
Meztelenség, báj és játék hatja át a Szerelem és más drogok című film együttléteit, amit ezúttal én sem szégyellek látni, sőt, szinte tankolni lehet a hős és a hősnő közötti szép, önkéntes, adakozó szeretetből. _ Tablettáktól várjuk a megoldást Valahogy így lesz intimmé a szerelem, ha a lélek mozgatja a testet. Nézem, nézem, mert tudom, hogy mindjárt elveszítik. A szabálytalanul gyönyörű, okos lány, aki épp Parkinson-kórjának első fázisával küzd, meg a jó svádájú gyógyszerügynök, akit a Viagra emelt fel, és aki épp azt tanulja, mi a fontos az életében. Két nehéz lecke, vajon össze tud-e jönni egy közös sorsban? Mi lesz ebből a bájból és játékból, ha a szellem és a lélek majd elveszíti kontrollját a test fölött? Olyan világban élünk, amelyben tablettáktól várjuk a virulást. E megoldásküldés –döntést igénylő élethelyzetekben- gyakran nem más, mint saját problémáink elhárításának egyik verziója. Horváth Gergely Rádiós műsorvezető, író 1972-ben született Budapesten. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait.
Az egyikben egy vagány lány, Maggie (Anne Hathaway) és egy hasonlóan vagány - értsd: kötődésképtelen - fiú, Jamie (Jake Gyllenhaal) találnak egymásra; először testileg, aztán nagyon gyorsan minden értelemben. Ez a vonal megfelelően működik, minden sablonossága ellenére szerethető. Amit elsősorban Hathawaynek és Gyllenhaalnak köszönhet, illetve a párosnak így együtt, pedig van benne közhelyes lebukós szex a raktárban meg dagadt, infantilis fiútestvér, na meg a főhősre tapadókorongként ragadó egészségügyis hölgygárda is. Egy igazi, vérbeli romantikus vígjátékhoz ez a szituáció bőségesen elég is lenne, hiszen a műfaj nem a tekervényes cselekménytől lesz jó, hanem a szerethető, emberi figuráktól. Elég csak a Hétmérföldes szerelem -re gondolni, amelynek cselekménye egyetlen összetett mondattal leírható. A másik történet főhőse az orvoslátogató fiatalember. Jamie agilitása és sármja révén képes fölfelé jutni az egészségügyi ranglétrán, miközben megismerkedik a súlyosan Parkinson-kóros Maggie-vel, akivel egyre intimebb szerelmi kapcsolatba bonyolódik.