Nagy megtiszteltetés, hogy az Erdélyi Konyha Kalendáriumába küldhettem 15 receptet, amelyek közül valamennyit érdemesnek is találtak a megjelentetésre. Fakanálforgató Alíz a karácsony előtti héten postázott is nekem egy-két tiszteletpéldányt belőle, amit köszönök. Türelmetlenül vártam minden nap a postást, hátha megérkezik a csomag vagy az értesítés, szerettem volna egyet anyukámnak ajándékozni, örömet jelentett volna neki. Ez a csomag azonban a mai napig nem érkezett meg. Bevallom, eddig még nem volt rossz tapasztalatom a postával, amit tudtam, hogy küldtek nekem, előbb-utóbb megérkezett, sértetlenül. Mostanában azonban csak futáron keresztül érkeztek hozzánk dolgok. Hallottam én másoktól, hogy külföldről küldött csomagok nem érkeznek meg, vagy felbontódnak "maguktól", de most először kell szembesülnöm nekem is ezzel. Nem lehet tudni, hol tűntek el a könyvek, de én szégyellem magam egy kicsit, magyar honfitársaim nevében. Lehet, hogy nem is elvetemültségből nyúlták le a csomagomat, hisz ebben nem arany, nem pénz volt, "csak" hasznos könyvek.
Talán sokan annyira keveset keresnek, hogy problémát jelent nekik az ajándékok finanszírozása? Az Erdélyi Konyha Kalendáriuma nagyon szép, és színvonalas kiadvány, csak remélni tudom, hogy valakinél ajándékképpen végezte karácsony alkalmával, és hasznosan forgathatja a sok szép és finom étel receptjét az, akihez kerültek. Happy End: másodszor is feladták nekem a csomagot, és ez rendben meg is érkezett január 6-án.
Erdélyi Konyha Kalendárium – 2018 Receptgyűjtemény az év minden napjára Formátum: A5 Oldalszám: 416 Gondolom, nem mondok semmi újat azzal, hogy aki otthon főz, annak bizony komoly gondot jelent mindennap valami változatosat tenni az asztalra, persze az észszerűség, a költségkímélés jegyében. Nagyszerű és finom ételek elkészítésére adunk tippeket az idén is kedves olvasóinknak, akik már megszokták, hogy ebben az időszakban egy évre szóló recepttárat kínálunk, az erdélyi, a magyar és a nemzetközi konyha ízeivel fűszerezve. Imitt-amott megtoldva egy kis visszaemlékezéssel, régi korok neves embereinek felidézésével, hogyan éltek és táplálkoztak elődjeink. De nem feledkeztünk meg az olvasmányok kedvelőiről sem, minden végigfőzött hónapot egy jó kis zamatos elbeszéléssel jutalmazunk. Receptjeink válogatásában arra törekedtünk, hogy rohanó világunkban minél egyszerűbben elkészíthető fogásokra adjunk tippeket, ötleteket, melyek továbbfejleszthetőek, variálhatóak a már tapasztalt háziasszonyok aranykezei alatt, az alapanyagok egyéni ízlés szerint felcserélhetőek vagy akár el is hagyhatóak, amennyiben a család egyes válogatósabb tagjai ezt kívánnák.
A 2021-es jóreményű évre az Erdélyi Konyha csapata egy olyan gasztrokalendáriumot ajánl kedves olvasóinak, mely a különleges és szokványos, hagyományos és szinte ismeretlen recepteket neves személyiségek születésnapjához vagy egy adott napon történt eseményhez köti. Királyok és szakácsok, királyok szakácsai és szakácsok királyai, művészek: színészek, írók, zenészek, festők, politikusok és kurtizánok "mutatják" be kedvenc ételeiket vagy nagyszerű alkotásaikat, az Önök szórakoztatására. Érdekes, olykor lenyűgöző, máskor tragikus történetek elevenednek fel, a konyhai ténykedések, vendéglői kínálatok ízes étel-ital kínálatainak körítéseiként. És természetesen sok-sok finom fogás, melyeket érdemes kipróbálni magunk szórakoztatására vagy családunk örömére. Tavalyi kalendáriumunkban - melyben a különféle világnapokat vettük sorra - még azon szomorkodtam, hogy nincs a gulyásnak világnapja. Ezt a terhet most már nyugodtan levehetem a vállamról, hiszen jelen kötetünkben számtalan híres magyar ételnek és ezek alkotóinak vagy névadóinak állítunk méltó emléket.
A hideg, ködös tájban a szél ide-oda fújja a sárga faleveleket, mintha utolsó táncot járatna velük, aztán elengedi õket, hogy vastag avarként még egy utolsó szolgálatot tegyenek a természetnek, meleget tartsanak majd a földnek a hideg téli napokon. November az elmúlás, a nyugalomba vonulás hónapja. A természet, miután átadta nekünk termését, magába vonul, és megpihen. Az emberek számára is itt van a befelé fordulás és a megemlékezés ideje azokról, akik elõttünk jártak. Térségenként változó szokások teszik ezen napok hangulatát komolyabbá vagy vidámabbá. Sok helyen megterítenek, majd kenyeret, sót és vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyaroknál még a sírokhoz is kivisznek belõle, a maradékot pedig a koldusoknak adják. Székelyföldön cipót sütnek a kemencében, amit a templom elõtt gyülekezõ szegények között osztanak ki. A hagyományos falusi közösségekben munkatilalom van a halottak hetén, ilyenkor nem szabad nagyobb munkálatokhoz fogni, mint szántani, mosni, meszelni, avagy káposztát savanyítani, mert úgy tartják, hogy az ellágyul.
Hogy minden így történt-e? Lehetséges, de lehetett másként is, nekünk ennyire tellett. A lényeg az év valamennyi napjára jutó jó kis történeteken és a bemutatott személyiségekhez valamilyen módon köthető finom fogásokon van. S bár törekedtünk a történelmi hitelességre, a források olykor hézagosak vagy éppen félrevezetőek. Úgyhogy induljunk el a nagy éves gasztrokalandra, járjuk végig az izgalmas napokat, fogyasszák jó étvággyal az itt bemutatott ételeinket! Varga Károly