A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv. 2017. évi CXXIII. törvény - Nemzeti Jogszabálytár. ) hatálya alá tartozó közigazgatási dolgozók egyik rétege. Kormánytisztviselők – az ügykezelők és a fizikai alkalmazottak kivételével – a Miniszterelnökség, a minisztérium, a kormányhivatal, a központi hivatal a kormányhivatalok és a központi hivatalok területi, helyi szerve, a megyei, fővárosi kormányhivatal, valamint területi szerve, továbbá a Kormány által intézményfenntartásra kijelölt szerv a rendőrség, a büntetés-végrehajtás és a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi és területi szervei által foglalkoztatott közszolgák. Kormánytisztviselői jogállású a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár is. A kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályok – a Kttv. -ben foglalt eltérésekkel – a közszolgálati tisztviselők másik három rétegére, a köztisztviselőkre, a kormányzati ügykezelőkre és a közszolgálati ügykezelőkre is vonatkoznak. A közszolgálati jogviszony létrejötte [ szerkesztés] A közszolgálati tisztviselők foglalkoztatása közszolgálati jogviszony keretében történik, amelynek a kormánytisztviselőkre (és a kormányzati ügykezelőkre) vonatkozó speciális típusa az ún.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény előkészítésében közreműködő jogászokkal együttműködve – figyelemmel a hatályba lépés óta eltelt gyakorlati kérdésekre – elkészítette a törvény magyarázatát. A kormányzati igazgatásról szóló 2018. törvény (Kit. ) koncepciója azzal a szándékkal fogalmazódott meg, hogy a fővárosi és megyei kormányhivataloktól a minisztériumokig valamennyi kormányzati igazgatási szervre és azok foglalkoztatottjaira vonatkozó szabályozást egy egységes kódexbe foglalja. Ennek eredményeképpen a 2018. december 12-én elfogadott törvény részben vagy egészben felváltotta a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényt (Kttv. ), az állami tisztviselőkről szóló törvényt (Áttv. ), a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényt (Ksztv. ), továbbá a fővárosi és megyei kormányhivatalokról szóló törvényt (Khtv. Kormánytisztviselő – Wikipédia. ). Mindezek az újítások olyan szemléletváltást eredményeztek a kormánytisztviselők foglalkoztatásában, ami nélkülözhetetlenné tette a több mint háromszáz szakaszból álló törvény részletes magyarázatát a jogalkalmazók számára.
Az Áttv. 11. § (2) bekezdésének technikai jellegű pontosítása egyértelművé teszi a vezetői kinevezéshez szükséges képzettségi feltételt, miszerint: "Vezetői kinevezést csak felsőfokú iskolai végzettségű állami tisztviselői kaphat. A vezetői munkakörbe kinevezett állami tisztviselőknek a vezetői munkakörbe történő kinevezésétől számított öt éven belül kormányzati tanulmányok szakirányú továbbképzés során kormányzati tanulmányok szakirányú szakképzettséget kell szereznie. " A rendelkezések 2017. október 20-án lépnek hatályba!
ha létszámcsökkentés miatt megszűnik a munkakör) vagy kötelező jelleggel (pl. a kormánytisztviselő hivatalára méltatlanná válik, munkavégzése nem megfelelő, vagy vezetőjének bizalmát elveszti). A felmentést a munkáltató úgy köteles megindokolni, hogy abból a felmentés oka világosan kitűnjön. Vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. A felmentési idő két hónap. Felelősség a közszolgálatban [ szerkesztés] A kormánytisztviselőkre – és az összes közszolgálati alkalmazottra – szigorúbb felelősségi szabályok vonatkoznak, mint munkavállalókra. Ez főként abban nyilvánul meg, hogy esetükben az egyes törvények nemcsak a kártérítési felelősséget, hanem a fegyelmi felelősséget is szabályozzák. A Kttv. szerint akkor követ el fegyelmi vétséget a kormánytisztviselő, ha kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen (azaz szándékosan vagy gondatlanul) megszegi. Ha a vétkes kötelezettségszegés megállapítást nyer, a következő fegyelmi büntetések szabhatók ki: megrovás, az előmeneteli rendszerben a várakozási idő meghosszabbítása (legfeljebb két évvel), az előmeneteli rendszerben visszavetés egy fizetési vagy besorolási fokozattal, címtől való megfosztás, vezetői munkakörből nem vezetői munkakörbe helyezés, hivatalvesztés.