Mikor fog a Marvel hibázni? Kis ideig azt hittem, ennél a sorozatnál. Majd meggyőzött, hogy mégsem. Majd mégis. Húha, jó kis hullámvasút elébe nézünk. És ezek miatt muszáj vagyok részletezni. Alexander / Nagy Sándor, a hódító (2004) - Fórum - Starity.hu. 1. évad: A szezon első pár része kifejezetten rossz, főleg a hátralévőkhöz képest. A készítők beleestek a Marvel-filmek még mindig kinőhetetlennek tűnő gyerekbetegségébe, vagyis hogy a műveik első felét expozícióra szánják. És ez nekem nagyon nem működött, több okból kifolyólag. Egyrészt egy szükséges rossz döntés volt. A cselekmény nem hagyta, hogy az első részek között komoly logikai kapcsolat épüljön ki, viszont a meghatározó szálakat el kellett indítani. Ennek eredményeképp az egyes részek csak úgy lógtak a levegőben, amivel még önmagában nem lenne gond, minden második krimisorozat szóló epizódokra épül, de itt lehetett érezni, hogy valamit ebből ki akarnak hozni később, a puzzle darabkái viszont hosszú ideig nem álltak össze. Másrészt a csoportdinamika. Lehet, csak azért, mert 2-3 évaddal ezelőttig komoly Criminal Minds rajongó voltam, de nagyon irritált, hogy ugyanazt a felépítést látom viszont – megvan a vezető, a veterán, az izom, a hacker és a geek, az, hogy ez utóbbit két emberre bontották, mert jobban illett a sorozat sci-fiszerű hátteréhez, nem elfogadható mennyiségű és minőségű újítás.
A harmadik, legnagyobb problémám pedig az, amit ehhez a szerintem karakterépítésre szánt fázishoz a színészek hozzá tudtak tenni, ami sajna kínosan kevés. Clark Gregg még többnyire hozza a Marvel-filmekből megismert lazaságát, de néha ő is olyan bárgyún játszik, hogy izomból felképelném. Chloe Bennet több-kevesebb (ahogy a sorozat halad előre, egyre kevesebb) sikerrel egyensúlyozik a szerethetőség és az idegesítően egyensúlytalan noobság (aka Bella Swan szindróma) között. Tudom, ez Marvel, és ilyen szinten nem kéne komolyan venni, de ezt mégse tudom lenyelni. A többieket meg ne is említsük, a maradék négy színész összes hozzáadott értéke a két okoska egyébként tényleg üdítő brit akcentusa. Nem vérlázítóan rossz, amit művelnek, csak egyszerűen hagyják, hogy a szerepük vigye magukkal őket, semmi extrát nem villantanak a nagy pillanatoknak szánt jelenetekben sem. Azon meg se lepődöm, hogy annál a két alkalomnál, amikor Samu El Jackson megjelenik, felmossa minden körülötte lévővel a padlót, más ligában játszik, ezt kipipálom.
Filmzenék is hallhatók a repertoárjában, például a Let It Go/Legyen hó (Jégvarázs), és a Ghostbusters, azaz a Szellemirtók Oscar-díjra jelölt főcímdala. A táncra csábító Nah Neh Nah (Vaya Con Dios) és a Zorba's Dance szirtakin kívül saját szerzemények is felcsendülnek a sokoldalú művész 154 éves Vuillaume-hegedűjén: többek között az Explosive, a turné "robbanékony" címadó száma, és a kalandfilmek ihlette Adventure Island. A Purple Rain című Prince-slágert elektromos hegedűn adja elő, mindenhol frenetikus sikerrel. A lázadónak kikiáltott virtuóz nemrég újabb tetoválást varratott magára, ezúttal a jobb alkarjának külső felére került rá egy koponya-rózsa kombináció – így ünnepelte visszatérését. Oszd meg a cikket ismerőseiddel! hirdetés