Fiatal, szemtelen, bölcs és ironikus, távol áll tőle az öncélúság és a magamutogatás. Már versének címe is árulkodó: Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk. Varró Dániel versével köszöntjük a hetet. Varró Dániel verseit olvasni önfeledt kacagás, rácsodálkozás és szembesülés, költészete bensőséges, otthonos. A felnőttvilág azonban azokban a versekben és szövegekben is megjelenik, amelyeket a gyermekeknek szán. Tudjuk róla, hogy verseinek témáit gyakran saját gyermekei ihletik. Varrót olvasva arcul csap minket az igazság: a vers élő dolog, amely tud barátságos és otthonos lenni, nem kell magasztosnak, fennköltnek lennie. A szépirodalom nem az érthetetlenséggel jelent egyet, sokkal inkább a szépen érthetőséggel. A könnyed, játékos hangulat azonban nem jelent egyet a felületességgel vagy a hányavetiséggel. Varró Dániel: Versek - Hamu és Gyémánt. Varró nagyon is komolyan és tudatosan veti papírra sorait és állítja egymás után sorba a rímeit. Varró Dániel: Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk A szívem el van, ó, egészen andalodva, és ímé, reszketeg, amióta veled éjente, hajnalonta itt ímélezgetek.
Varró Dániel Hé, te baba! Hé, te! Hová lesz a séta? Nem mászom el Tömörkényig, csak ide a vödörkémig. Belehörgök ijesztően, a szomszéd is kilesz tőlem. Héka, baba! Héka! Hová lesz a séta? Nem megyek a mányi tóig, csak a távirányitóig. Átteszem a kettesre, épp amikor fény derülne a filmben a tettesre. Nem mászom el Rédéig, csak a papa gépéig. Emailjeit befejezem, ne főjön a feje ezen. Nem megyek el Csátaljáig, csak a cica tányérjáig. Kieszem a kajáját, úgy tudom, hogy kisbabáknak kimondottan ajánlják. Oly nagy a szekrény, és csupa holmi! Marha nehéz azt mind kipakolni. Sajnos a polcon könyvek vannak, véget vetni nekem kell annak. Varró dániel szívdesszert versek. Mai svéd líra, klasszikus angol, Petőfi puffan, a padlón landol. Jókai összes, Balzac, Stendhal, Kundera, Hrabal is a föld fele tendál. Vár a fiókban sok bugyi, zokni, mind kidobálom, így bulizok, ni. Az ágynemütartó sincs kipakolva... Sosem ér véget a kisbaba dolga. Lakott egy kisbaba Veszprémbe, egy reggel cukornak lett nézve. Kávéba bétetten megitták véletlen.
Varró Dániel a fiatal költőgeneráció kiemelkedő alakja, akiért szerteágazó alkotótevékenysége és egyedi humora miatt a kritika és a közönség egyszerre rajong. A formának és a paródiának egyaránt mestere; számos műfajban megmutatta már a tehetségét a hazai közönség előtt: versek, gyermekversek, színdarabok, valamint műfordítások fűződnek a nevéhez. Munkássága utánozhatatlan stílust, frissességet és modernitást hozott a XXI. század magyar irodalmába. Varró Dániel 1977. szeptember 11-én született Budapesten. Első verseit 12 éves korában írta. Egyetemre az ELTE-BTK magyar–angol szakára járt. Varro daniel versek gyerekeknek. Versei és műfordításai már fiatal kora óta jelennek meg különböző folyóiratokban és irodalmi újságokban. Önálló kötetei közül az első, a Bögre Azúrt 1999-ben adták ki, a Túl a Maszat-hegyen c. verses meseregénye 2003-ban került az olvasóközönség elé, míg a Szívdesszert 2007-ben. Gyermekének születése ihlette a negyedik, Akinek a lába hatos – korszerű mondókák kisbabáknak c. kötetét és folytatását, az Akinek a foga kijött - Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak címűt 2011-ben.
A weboldal használatához el kell fogadnod, hogy cookie-kat helyezünk el a számítógépeden. Részletek Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. A cookie-k (sütik) apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésző beállításaiban. Varró Dániel versei - diakszogalanta.qwqw.hu. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "cookie" feliratú gombra kattintasz, elfogadod a sütik használatát. Bezár
BERZSENYI DÁNIELl Hol kószáltanak el hajdani borjaink? Zengő hangjuk a múlt berkein elhagyák, Nem szól nélkülük itt víg Philoméla sem, Csak bús őszibogár zönög. Eltűnt szép fülük, és könnyü Zephyr lehén Lágyan lengedező díszük is elveszett, Így dőltek le Bizánc tornyai egykoron, Így múland el a gloria! Vers és kép #7 - Varró Dániel: Randi. Oh, így korcsosul el régi, nemes fajunk, Tündér myrtusi mind sorra lehullanak, Oh, a farkahagyott, foltosodó idő Minden díszt lelegel hamar. Nem tér meg Ganyméd, s Bacchusi hűs nedű Szomjú szánkba talán már sosem ömledez, Csak nyúlós tejeket tölt poharunkba majd Éltünk égi pohárnoka. ARANY JÁNOS Pettyes bikaborjú, két fajta szülötte Legel a pataknál, szél zúg körülötte, Hej, biz' fület imhol elhullata farkat, Öntözi a mezőt piros szinü harmat. Elbődül a jószág, vérben szeme fordul, Csóválna: hiába, nem kél köd a porbul; Tudna csak beszélni – rogyván szive, lába, – Ilyesféle szókat forgatna magába': "Ó! mennybeli Isten, mi végre születtem, Mit ér a pataknál legelni fületlen, Bőgvén haza sorsát mit ér ma ha dallom, Ha ő sose hallja, ha én sose hallom?
Változatok egy gyerekdalra A GYEREKDAL Boci, boci, tarka, se füle, se farka, oda megyünk lakni, ahol tejet kapni. BALASSI BÁLINT Búm, kínom, énekem nyílnak mind végtelen árvaságban, Mint gyermek tehénnek bánatja temérdek tarkaságban. Olyan lehetetlen élnem szeretetlen nálad nélkül, Minthogy az borjúcska legyeket elhajtsa farka nélkül. Cupido vad lángja, szerelem fullánkja kínoz régen, Friss rügyként feslenem, kegyelmes Istenem, minek nékem? Immár csak vergődöm, idegen erdőkön bujdosnom kell, Engedj már öltöznöm, más földre költöznöm, hol foly sok tej. Varró dániel verse of the day. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY Bőgicsélő tarka lényke, Szívemet lakó tehénke, Ah, mért lettél ily nehéz? Faldogáló kicsi szádtól, Harmatgyöngyös orrocskádtól Vidor kedvem mért enyész? Odahagytam borozásim, Feledém víg torozásim, Míg te éltetőm valál, Pegazomról leugortan Csak terajtad bocigoltam, Nem csaldosott a halál. Ám miolta nyögdegélnek Érzeményim, már az élet Lillám nélkül mi nekem? Bibe nélkül mi a porzó, Szomorú kis bocitorzó, Fülevesztett szerelem?
Fogad, miből hiányzik egy darab, romoljon, vásson el, ha mást harap. A percben, ahogy másra néz nevetve, hályog boruljon mind a két szemedre. Ha másnak domborul ki zsenge halma, fonnyadjon el a melled, mint az alma. Nyálad, ha szádra másik száj tapad, apadjon el, mint eltévedt patak. Nyíló öled, ha mást szorítsz karodba, korhadjon el, mint férges fának odva. A szíved, mint a megszáradt perec, törjön ketté, ha véle mást szeretsz.