Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése a magyar politikai élet új kezdetét jelentette Az 1956-os forradalom mártírjait kivégzésük, haláluk után több évtizeddel temették el, "nem újra, hanem először" – jelentette ki Áder János volt köztársasági elnök a Nemzeti Örökség Intézete Nagy Imre egykori miniszterelnök újratemetésének évfordulója, valamint a kommunista diktatúra áldozatainak kopjafái felújítása alkalmából tartott megemlékezésen az Új Köztemető 301-es parcellájánál. A volt köztársasági elnök hozzátette azt is, hogy 1989-ben a magyarok megtapasztalták, hogy az összetartozás erősebb a széthúzásnál, a halott hősök erősebbek az élő bűnösöknél, a szabadság erősebb a diktatúránál. A megemlékezésen Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország előtt álló kihívásokra ugyanazzal a bátorsággal, türelemmel és bölcsességgel kell reagálni, ahogy tették azt a magyarok 1956-ban és 1989-ben is. A politikus szerint ma az a bátor, aki az alapvető igazságokat ki meri mondani.
A kilences gödörbe kerülő Nagy Imre például a temető jegyzékében a Borbíró Piroska nevet kapta. A kivégzettek sírjait fel sem hantolták, így azokat az évek során a felismerhetetlenségig benőtték a temető növényei. A titkos temetés helyszíne még a Belügyminisztériumban is feledésbe merült. A BM vizsgálati osztálya már 1981-ben nyomozásba kezdett Nagy Imréék megtalálása érdekében, de a sírok beazonosítása csak 1988-ban, a "Darázsfészek" nevet viselő dosszié alapján sikerült. március 29-én kezdődött meg Nagy Imre maradványainak kihantolása, majd április 6-ig Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József és Losonczy Géza holttestét is megtalálták. Nagy Imre rehabilitációja és ezáltal az 1956-os események újraértékelése ekkor már hosszú ideje központi vitatéma volt a társadalomban, de az MSZMP-n belül is, bár Kádár 1988 tavaszán kijelentette, hogy az '56-os miniszterelnök történelmi szerepének újragondolásáról szó sem lehet. A rendszer szimbólumának számító idős főtitkárt azonban 1988 májusában eltávolították a hatalomból, és a pártban enyhülés következett be.
Itt két évet töltött, majd három évig segédmunkás volt, végül 1956-ban vették vissza az ügyvédi kamarába. Az 1956-os Intézet honlapjáról letölthető adatok szerint Bárándyt előbb a katonapolitikai osztály (Katpol) alkalmazta, majd 1962-ig nem foglalkoztatták. 1968-ban a III/II-3. osztály, 1988 júliusában pedig a BM III/II-3-b. alosztály foglalkoztatta, amelynek feladata az európai NATO-tagállamok és a semleges államok hírszerzésével szembeni elhárítás volt. Mindenütt ott voltak A médiában gyakran szereplő biztonságpolitikai szakértő, Nógrádi György is dolgozott a III/III-as osztálynak a honlap szerint. A kutatók szerint az újratemetés előtt az NSZK-ba utazott, és azt a feladatot kapta, hogy az NSZK kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselőivel folytatott beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre újratemetés politikai demonstrációvá alakítása kapcsán. A Raguza fedőnevet viselő Nógrádi az intézkedési terv szerint kapcsolatban állt az amerikai hírszerzés, a CIA képviselőivel is - olvasható a honlapon.
A honlapon - amely pénteken reggel akadozva működött - megtalálhatók a részletek a többi 108 azonosított hálózati személyről. Ezenkívül 31 szigorúan titkos állományú és 73 nyílt hivatásos állományú tiszt szerepel a jelentésekben, akik közül viszont alig néhányat azonosítottak. A dokumentumokból kiderül, hogy az állambiztonság alaposan felkészült az eseményre, szinte mindenhol ott voltak az emberei. Még Simon László, az Új köztemetőben ügyeletet ellátó orvos is az állambiztonság embere volt: feladatul kapta, hogy a rendkívüli eseményeket soron kívül jelentse. A Duna Körből többek közt az Droppa György jelentett, aki ma a Zöld Demokraták nevű párt vezetője. A Magyar Televíziónál többek közt Ferkis Emilné Bartha Mária titkos megbízott, fedőnevén Kati feladata volt, hogy listát készítsen és információkat szerezzen az újratemetésre bejelentkezett külföldi tévés és rádiós stábokról. Fidesz, SZDSZ, kisgazdák A Kisgazdapártban Vörös Vince, az Országgyűlés későbbi alelnöke kapta feladatul, hogy leszerelje az esetleges szélsőséges hangadókat.