Molnár Ákos: A MAGYAR NEMZET ŐSZINTE TÖRTÉNETE • Málnási Ödön könyve Minden történetkönyv őszinte. Ki merné tagadni történészeink közül, hogy a Jagellók alatt államférfiaink romlottsága mérhetetlen arányokat öltött, hogy II. József reformterveit az ország visszautasította, hogy Rákóczit leverése után, az országgyűlés hazaárulónak nyilvánította? Az iskolában is azt tanultuk, hogy a Duna jegén felállított negyvenezer katona megúnta a királyválasztás huzavonáját és kikiáltotta Mátyást királynak. A katonákat csakugyan felállították a Dunán és valószínű, hogy a sereg unatkozott is. A kommentárok azok, melyek szabadon idomíthatók, mert az a fontos, hogy állították fel a katonákat és miért, hogy kik képviselték a nemzetet, mikor az szembeszegült a császár akaratával, hogy milyen vesztegetési, vagy hatalmi terror alatt állottak, mily haszonleső célzattal cselekedtek, akik a Fejedelemben hazaárulót láttak. A magyarázatokat pedig a maga belátása szerint a történész adja meg, aki rendszerint egyetemi tanár, tehát hivatalból a mindenkori kormányzat álláspontját képviseli, vagy egyetemi tanár szeretne lenni, tehát fokozottabb mértékben áll az uralkodó kormányeszme szolgálatában, vagy becsületes fanatikusa az évszázadok óta uralkodó történeti osztályok egyedül hivatott kormányzóképességébe vetett hitének.
Málnási ezen a gyűlésen kötelezte el magát nyíltan a nyilasok oldalán. Az egységpártot 1938-ban feloszlatták, Szálasi Ferencet bebörtönözték, ennek ellenére Málnási folytatta a mozgalmi tevékenységet. Szintén ő volt az, aki felépítette baloldali és keresztény elemekből Szálasi Ferenc mártírarculatát, az ő nevéhez fűződik a "Nagypéntek nélkül nincs feltámadás" nyilas jelszó. Szálasi ideológusaként könyvet is írt A magyar nemzet őszinte története [1] címmel, ezért egy évre börtönbe zárták. Később fegyelmezetlensége miatt kizárták a nyilas pártból. Ezt követően mint szász származású, a Volksbund tagja lett. Az 1944. októberi nyilas puccs után újra csatlakozott a nyilas mozgalomhoz. 1945 tavaszán Németországba menekült, ahonnét az Amerikai Egyesült Államok kiadta Magyarországnak. Háborús bűnösként tíz év kényszermunkára ítélték. 1956-ban helyezték szabadlábra. Ezután Ausztriába költözött, ahol a nyugati szélsőjobboldali emigráció lapjaiban publikált. Művei [ szerkesztés] 1933 A herceg és gróf Pálffy család vöröskői és bazini levéltára.
Ha ugyan becsületes fanatikusa. Mert ma különösen mérgezett atmoszférában élünk, mikor «az igazmondás, az őszinteség nyílt szava kezd kimenni a divatból s helyét látszólag hódolat és tisztelet elfogódottsága, valóban alakoskodó suttogása foglalja el», mint Szekfü Gyula írta. Azonfelül a külellenségtől megnyomorított országnak bűnbakra van szüksége és a bűnbak egy nem mindig pontosan meghatározható, de annál félelmetesebbnek feltüntetett mumus: minden eszme, személy, mozzanat, ami, vagy aki a jelenben általában és a múltban, – baloldalinak számít. Független és bátor ember az, aki ma szembekerül a hivatalos történetszemlélettel. Málnási a krisztusi szeretetbe, az evangéliomi tanításokba vetett hitének a fanatikusa, ami nem gátolja meg, hogy egyben hidegen mérlegelő materialista ne legyen. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, vagyis oszd szét mérhetetlen földbirtokaidat s nincstelenek között, mert a paraszttal áll, vagy bukik az ország: művének ez a vezérlőeszméje. Tisztán látja, hogy a parasztság ma se rázta le Werbőczi Hármaskönyvének béklyóit és a rendi állam feudalizmusa, ami nélkül állam a középkorban meg nem állhatott, ma testet-lelket ölő bilincsként nehezedik az igazi nemzetfenntartó osztályra, a parasztságra.
Mintha művét csak avégből írta volna meg, hogy bebizonyítsa, mily égető szükség van végleges és alapos földreformra, tekintetét folyton az évszázadok óta sanyargatott parasztságon tartja és nem győzi hangsúlyozni a Habsburgok törekvéseit, akik a jobbágyság jogait szerették volna kiépíteni és így a legszélesebb tömegeket fogyasztóképessé tenni. Döbbenetesen érdekesek Rudolf trónörökös szavai, (161. old. ) melyek beillenének egy szociáldemokrata képviselő interpellációjába: «Ha a hitbizományokat és az egyházi birtokokat földarabolnánk: a birtokosok számát nagy mértékben növelnénk és egyúttal csökkentenénk azt a hatalmas ellentétet, amely a szegények tömegeit a vagyonosak osztályától elválasztja. Én a magam részéről a szociális reformot nem tudom elképzelni a hitbizományok felosztása nélkül. Amíg fennállanak a nagy ellentétek a magántulajdon tekintetében, amíg a széles többségnek alig van valamije és a nemzeti vagyon jelentékeny része kevés kézben összpontosul, amíg ez a helyzet a szegény embereknél egyrészt gyűlöletet vált ki a vagyon birtokosai iránt, másrészt pedig érvényesül a nagy tömegnél a szegénység által okozott demoralizáció: addig nem lehet igazi haladást és igazi fellendülést várni.