Boldoczki Gábor, született 1976 in Szeged, Magyarország, a magyar trombitás csodagyerek, akit a német sajtó Süddeutsche Zeitung azt fogja mondani az utódja a "király" Maurice André, aki helyreállította a dicsőség a trombita a zene. Nevű klasszikus. Most Budapesten él. Kezdetek Boldoczki Gábor 14 éves korától már országos trombitaversenyt nyert Magyarországon... A budapesti Liszt Ferenc Akadémián végzett, ahol Reinhold Friedrich tanításában részesült. A 1996 Boldoczki Gábor végződik 1 -jén, a rangos nemzetközi verseny ICES in Geneva. A 1997, a 21 éves korában megnyerte a ösztöndíjat a Yamaha Európai Zenei Alapítvány Budapesten. Ezután megnyerte a pilisvörösvári nemzetközi versenyt (Magyarország), valamint a prágai tavaszi versenyt. Nyereménylistáját a két legrangosabb verseny megnyerésével fejezte be: a müncheni ARD- t, valamint a párizsi Maurice André-versenyt. Boldoczki Gábor trombita és Medveczky Ádám karmester - Házirend - Vigadó. Az 2002 -ben nevezték Young Artist of the Year a zsűri, amely tartalmazza személyiségeket, mint Christoph Eschenbach és Peter Ruzicka.
Az alábbi felvételen Boldoczki Gábor hallható: Idén életműdíjjal tüntették ki Matti Salminen finn basszistát, Tabea Zimmermann német brácsás lett az év művésze, Sophie Pacini német-olasz zongorista és Elsa Dreising francia szoprán lettek az év fiatal művészei. Az év felfedezettje díját Robert Neumann 15 éves német zongorista érdemelte ki, az év hanglemezkiadója a svéd BIS lett. A győztesek teljes listája itt olvasható.
Pablo Casals játszotta a hat darabot először hangversenyen, és ő készítette el az 1930-as évek végén e remekművek első hangfelvételét is. Koncerten többnyire csak egyet hallunk a szvitekből – a ma esti "hangzó összkiadás" tehát különleges alkalom, amelyet még izgalmasabbá tesz, hogy korunk egyik legünnepeltebb csellistája, Várdai István játékában hallhatja a közönség. Ha valaki egyszer megírná a félreismert zeneművek történetét, a méltánytalanul alábecsült alkotások felsorolásakor bizonyára előkelő hely jutna Bach hat csellószvitjének. Eleinte nem ismerték a féltucat nagyszabású kompozíciót, majd sokan etűdöknek vélték a tételeket, és persze – akárcsak a szólóhegedűre komponált szonáták és partiták esetében – még az utókor legjelesebbjei között is akadtak, akik "hiányosságnak" vélték a billentyűs szólam nélküli fogalmazást. Bizony még Robert Schumann is zongorakíséretet komponált a hat csellószvithez (akárcsak a hegedűszonátákhoz és -partitákhoz). Casals nagy jelentőségű interpretációi óta minden gyökeresen megváltozott: a hat szólószvit a csellisták tudásának mércéje, megkerülhetetlen próbatétel.