Gulyás Gábor: Elengedlek... Ha minden ember vétkesnek lát, ha benned keresik a hibát, nem hallották a véleményed, csendben maradsz, de nem érted. Te tudod egyedül, mit nem ért a világ, Nem menekülsz, vállalod a hibád. Elismered a tévedésed, de legbelül érzed, Nem élet az élet, ha néma maradsz végleg. Elmagyarázod hát, mi lelked bántja, De nem hallja a monológot szívednek párja, állítja, hogy butaság minden egyes szavad, rájössz, a földön másik Nő is akad. Megcsalni nem fogod, mert szíved nagyon szeret, hiába kapsz tetteivel nemet. Szinte már könyörögsz, hogy változtasson értünk, hisz egy oldalon állunk, egybeforr a vérünk. Kőfal veszi körül, mint királyt a vára, Szomorúan lépsz ki egy nap az utcára. A néma levente. Kétségekkel teli minden egyes gondolat, Nem tűrhetsz tovább, nem adhatsz ma igazat. Kimondod hát, mit hallani akar, vége... mostantól a magány mi zavar. Elváltok barátként, de tudod nagyon jól, jól teszed, ha elengeded, nincs helyed sehol. Viszi a vére, mint egykor Téged, Elteszed a polcodról az összes régi képet.
Aki olvas, azt általában békén hagyják. Attól nem kérdik meg, hogy honnan hová utazik, hogy van-e család, ilyesmi. Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz. Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom. Minden olvasmányunk magot hint el bennünk, amely kicsírázik. Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni. Néma levente idézetek pinterest. Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség. A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik. Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz, legyen enyém feltétlenül - mint ahogy a szeretőt akarják - a könyv is, a gondolat földi porhüvelye.
Vallj néki úgy, mint vallottál nekem. Nem én, bakó. " A színdarabot filmesítve láttam nagyon régen. Valami szerelem is van benne. A tegnap este tanulsága, hogy olyas valakire pazaroltam az energiámat az elmúlt hónapokban, aki … meg sem érdemli. Ellenükre élek, - s fogoly vagyok. Könyv idézetek. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát, s országok útjait; bíbor parázson, ha kell, zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. augusztus-szeptember Továbbiak Idézetek Hódfó Hódmezővásárhelyi Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit Kft. Heltai Jen – idzetek Renault megane váltó for sale Rejtő Jenő idzetek Titokzatos folyó · Film · Snitt Hotel Pacsirta, Szováta – 2020 legfrissebb árai "Az élet szép … Tenéked magyarázzam? "
Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára. Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát. Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban. Néma levente idézetek fiuknak. A könyvek nem ritkán a könyvekről szólnak: olyan, mintha egymás között beszélgetnének. Ennek fényében a könyvtár számomra mindennél izgatóbb volt. A hosszú, évszázados mormogás színhelye, egy felfoghatatlan dialógus az írótáblák között, egy élő dolog, az erő tartálya, amit nem uralhat emberi ész, a titkoknak számtalan elme által épített kincstára, mely túléli alkotóit és közvetítőit. Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim változásával mindig más és mást közöl.