A földkerekség legvonzóbb férfijaként, egyben aljas rohadékként tündöklő Hemsworth ugyanúgy jutalomjátékot játszhat, ahogy a korábbi nagy szerepét, a Mad Men agyafúrt és titkolózó reklámosát parodizáló Jon Hamm vagy az életveszélyes vén rókákat évtizedes rutinnal megformáló Jeff Bridges. Egyedül Dakota Johnson és a figurája teljesen súlytalan a filmben, a tűzrőlpattant énekesnőt játszó, a sorozatokból éppen idén mozifilmekre átnyergelő Cynthia Erivo viszont egyenrangú partnere az ismert sztároknak. Ráadásul gyönyörűen énekel, a produkciójával pedig egy-két valóban érzelmes momentumot is csempész a precíz óraműként ketyegő, hűvös történetbe. Bónuszként váratlanul Xavier Dolan, a cannes-i filmfesztivál kedvenc filmrendezője is megjelenik, ez a cameo pedig már tényleg mintha csak a filmszakos egyetemisták elkápráztatása miatt került volna a filmbe. Jóllehet a Húzós éjszaka az El Royale-ban elsősorban pont a filmszakos egyetemistáknak és más vájtfülű, a bűnügyi műfajok történetével és elméletével is szívesen ismerkedő nézőknek szól, azért bőven van annyira izgalmas, látványos és akciódús, hogy bárki mást is elszórakoztasson.
Húzós éjszaka az El Royale-ban kritika | Popcorn Project Kihagyás Home » Kritika » Húzós éjszaka az El Royale-ban kritika Az egyik legnehezebb dolog, szerintem az, amikor el akarod mesélni egy jó film tartalmát, de úgy, hogy közben ne mondj semmi spoilert. Aztán persze mindig megakadsz, hiszen fogalmad sincs, hogy hol kezd. Furán hangzik, de tényleg előfordul olyan, hogy egyszerűen nagy vonalakba sem tudod elmesélni, és ez lehet azért van, mert mondjuk annyi szálon futott a történet, és neked is úgy adagolták, hogy a végén összetudd rakni, hogy ha ezt elmondanád, akkor csak egy kész kirakós maradna utána. Talán kacifántosan hangzik, de tényleg létezik ez, azonban ilyenkor el kell menni, és be kell ülni arra a filmre és hinni a saját szemünknek. Tehát ezek után, akkor végül is ilyen bonyolult film lenne a Húzós éjszaka az El Royale-ban? Természetesen a válasz nem ilyen egyszerű. Egy zárt helység, több idegennek tűnő alak, egy közös cél. Ismerősnek hangzik nem igaz? Agatha Christie forog a sírjában, mi meg inkább elfordulunk, hiszen pont tavaly láttunk egy hasonló sztorijú remaket: Gyilkossság az Orient expresszen, c sak, hogy egyet említsek a sok közül.
Erre már volt korábban is példa, ám a Húzós éjszaka az El Royale-ban című alkotásban nem igazán sikerült egy autentikus karaktert kapnia, ellenben most. A pók feje egyértelműen legnagyobb pozitívuma Hemsworth játéka, aki úgy tud félelmet kelteni a foglyaiban, hogy tudjuk, hogy testi fenyítésre közvetlenül nem számíthatnánk tőle, ami igazi ritka kinccsé teszi meg őt a mai főgonoszok sorában. Az intézmény feletti hatalom, illetve kontroll utáni vágy és az azzal szembeni függőség Hemsworth karakterénél összpontosul, ez pedig 2022-ben ismerős lehet a politikai rovatok mindennapi fogyasztóinak. Kosinski a Top Gun: Maverick után ismét erősen reflektál a körülöttünk zajló eseményekre, világhelyzetre, csak ezúttal az elérhető maximális kontroll dilemmáját belehelyezte egy fogoly és fogvatartó klasszikus párosának alaphelyzetébe. Az ebből fakadó potenciális paranoia azonban idővel mindkét felet bekebelezi. Ahhoz, hogy ez a barátságosnak álcázott macska-egér játék igazán működni tudjon, nem árt, ha az ellenpólus is remekel, ám ebben sajnos Miles Teller teljesítménye révén megbicsaklik a film.
A köré épített csavar érdektelen és kiszámítható, a karakter többnyire csak a forgatókönyv miatt kerül ide-oda, vagy csinálja épp azt, amit. Ez sajnos a film végére minden feszültséget kiöl a nézőből, hiszen nehéz izgulni egy olyan karakterért, akinek például minden próbálkozása rögtön sikerrel jár. Sajnos ezt a többi mellékszereplő teljesítménye sem tudja ellensúlyozni, úgyhogy nagyon Hemsworth-centrikus filmélmény kerekedik ki ebből - aminek azonban a színész rajongói biztos örülni fognak. A pók feje könnyen lehetett volna egy nagyobb színészi stábbal bíró Ex Machina, hiszen az alapfelütésben vannak hasonlóságok, még ha az egyik a mesterséges intelligencia, míg a másik az emberi kísérletek világán keresztül boncolgat hasonló kérdésköröket. Ám míg Alex Garland filmjében kapunk egy brillírozó hármast Alicia Vikander, Donhnall Gleeson, illetve Oscar Isaac személyeiben, és a téma által felvetett kérdéseket is okosan járja körbe, addig A pók fejének közepére az az érzésünk támad, hogy mintha megelégedtek volna Hemsworth pazar játékával, és már nem jutott volna maradék kreativitás a film többi részének kidolgozását illetően.
Átadták Magyarország első mobil hidrogén töltőállomását Budapesten, a Linde Gáz Magyarország Zrt. telephelyén. Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter az ünnepélyes átadáson kiemelte: a magyar hidrogén stratégiai jövőkép megvalósításában fontos állomást jelent az első töltőállomás átadása és tesztüzeme. Megnyílt az első hazai hidrogén kút. "Ma egy lépéssel közelebb került az ország ahhoz a célkitűzéshez, hogy 2050-ig klímasemlegessé váljon" – húzta alá. A miniszter köszönetet mondott a Linde vezetésének azért, hogy az elmúlt egy évben biztosították az oxigént a magyar egészségügyi rendszer számára a koronavírusos betegek ellátásához. Lepsényi István, a Nemzeti Hidrogéntechnológiai Platform elnöke megkerülhetetlennek nevezte a hidrogéntechnológiát. A hidrogén a karbonsemlegesség egyik alapvető eleme, és az európai közérdekeket képviselő projektekben kiemelkedő szerepet fog játszani – hangsúlyozta. Palkovics László kitért arra, hogy a hidrogén használata egybevág a kormány politikájával, miszerint a magyar jövő nemzeti, high-tech és zöld.
A jelenleg nyitott körben nyáron dönthetnek majd az Európai Bizottság és a tagállamok képviselői a további magyar projektjavaslatok támogatásáról.