Nem nagyon lehet mit beszélni a Vörös verébről, ami talán az egyik legszomorúbb dolog egy film esetében. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!
A The Playlist kritikusa szerint bár a felütés kifejezetten izgalmas, a játékidő előrehaladtával egyre több lesz az ismerős megoldás. Akadnak azonban ennél elnézőbb, sőt, kifejezetten dicsérő beszámolók is. A Variety cikke elegánsan feszültnek és magával ragadónak nevezte a filmet, a ScreenCrush Lawrence játékát, valamint a film állítólag zseniális befejezését méltatta, a Total Film szerint pedig egy tisztességes, korrekt kémfilmet kapunk a pénzünkért, benne nagyon erős alakításokkal, és olyan fokú brutalitással, ami miatt olykor kényelmetlen nézni a vásznat. Úgy tűnik tehát, hogy a tisztes iparos Francis Lawrence (Constatine - A démonvadász, Legenda vagyok) ismét a szokásos formáját hozta, a végeredmény pedig egy távolról sem hibátlan, de a jelek szerint élvezhető, egyértelmű erősségekkel rendelkező kémfilm lett. A Lawrence mellett többek között Joel Edgertont és Jeremy Ironst is felvonultató Vörös veréb március elsején érkezik a magyarországi mozikba.
Így a nyugalmazott CIA ügynök, Jason Matthews azonos című regényéből született Vörös verébből hiányzik mindaz, amitől igazán magasra szárnyalhatna a hasonszőrű(? ) kémmozik szürke galambseregéből. Pedig az előzetesek igazán hangulatosak voltak, a kendőzetlen szex- és erőszakos jelenetek ígéretét pedig még izgalmasabbá tette, hogy mindezeket korunk egyik legfelkapottabb színésznőjének, Jennifer Lawrence-nek az előadásában élhetjük át. Aki nem csak hogy tehetséges, ezt az anyám! -ban és a Napos oldalban már bizonyította, hanem kellően dögös is egy ilyen szerepre. Persze mindez csak ígéret maradt, hiszen 18-as karika ide vagy oda, a testiség ábrázolásában meglepően szégyenlős a film, erről pedig gyakran szükségtelen(nek tűnő) brutalitással igyekszik elterelni a figyelmet. Arról azonban már kevésbé sikerül, hogy a csábításra és a manipulációra mesterfokon kiképzett kémnő története nem sokkal erotikusabb, mint egy tál reggeli müzli. Pedig az elfojtott vágyak előcsalogatására, profi kémek és maguknak bármit megszerző politikusok bujaságtól elhomályosuló tekinteteire építő történettől talán elvárható lenne ez a fajta fülledtség.
Egy ilyen kiképzésbe csöppen bele Dominika is, aki isteni tehetséggel van megáldva a csábítás művészetét illetően. A nézőbe legalábbis ezt sulykolja a film bő két órán keresztül, gyakorlatilag ebből mi mit sem fogunk látni. A Vörös veréb ambiciózus kémfilm akart lenni, ám a számtalan kihagyott ziccer mellett a film csak és kizárólag Jennifer Lawrence, vagyis Dominika adottságait méltatja, és a felszínes hatalomátvétel mögött egyszerűen nincs semmi. Igen, remek ötlet az ember ösztöneiben rejlő gyengeségeket kiaknázni, a Vörös veréb azonban képtelen elszakadni a film első harmadában megismert eszközöktől. Hiába a jó alap, ha a film képtelen azt érdemben kibontani, aminek eredményeképp a hidegháború nem tűnik többnek, mint néhány kém piti kis háborúja, amit a logikátlan forgatókönyv tesz csak igazán sírba. A Vörös veréb egy nagyon egyszerű példával élve olyan, mint a kedvenc rágónk, ami az első fél órában még kifejezetten kellemes, ám ahogy telik az idő, úgy veszik el minden íze, két óra után pedig kifejezetten idegesítővé válik a jelenléte.
A Vörös veréb már beharangozása idején ígéretes koncepciónak tűnt, melynek egy figyelemreméltóan sikeres regény, Jason Matthews szintén Vörös veréb címen futó könyve szolgáltatta az alapját. A produkciónak rendkívül illusztris színészgárdát sikerült megnyernie a főbb szerepekre, és a Francis Lawrence rendező (Constantine - A démonvadász, Legenda vagyok, Éhezők viadala filmek) által vezetett alkotógárdára sem lehetett panaszunk. Minden adott volt tehát egy kiváló adaptációhoz és egy izgalmas kém-thrillerhez, mely ráadásul némi extra marketingnek is örülhetett hazánkban. A filmnek ugyanis eleve elég komoly hírverést jelentett azon tény, hogy nagyrészt Magyarországon forgatták, ami miatt a tavalyi év során számos alkalommal lehetett hallani róla, illetve a címszereplőt alakító Jennifer Lawrence gyakori budapesti felbukkanásairól. Ezek után pedig lássuk, miért kapott annyi pontot tőlünk a mozgóképes adaptáció, mint amennyit! Dominika Jegorova (J. Lawrence) prímabalerina a moszkvai Bolsoj Színházban, egy szerencsétlen sérülés miatt azonban kénytelen feladni karrierjét.
Noha a kamerák nem mutatnak semmit nagytotálban, némelyik mozzanat így is megviseli az embert. S bár az ebben a formában nem egészen igaz, hogy egyes jelenetek öncélúan volnának erőszakosak, annyi biztos, hogy aki nem bírja az ilyesmit, jobban teszi, ha távol tartja magát ettől a nem éppen gyenge idegzetűeknek való filmtől. A kidolgozatlan, sablonos karakterek sem teszik könnyebbé számunkra a beleélést. A kétes erkölcsű Ványa bácsitól (Matthias Schoenaerts) kezdve a korrupt Boucher szenátornőig (Mary-Louise Parker) általában csak minimális információkkal rendelkezünk az egyes karakterekről, akik ezáltal inkább tűnnek karikatúráknak, mintsem hús-vér embereknek. Ványa bácsi (Matthias Schoenaerts) nem Dominika legkedvesebb rokona Ez részben a főszereplőre is igaz, akin keresztül betekintést nyerhettünk volna abba, milyen lehet civilként kényszerhelyzetbe kerülni és belesodródni a kémkedés kemény világába, ez azonban csak részben sikerült. Dominika jellemfejlődése azonban szintén elnagyolt és jóformán követhetetlen - csupán annyit tudunk meg róla nagy vonalakban, hogy állítólagosan túl "komplikált" személyisége miatt nem igazán alkalmas a hideg és érzelemmentes kém szerepére.