KLASSZIKUSOK Molnár Bálint | 2016. Június 10, Péntek | 17:40 Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké. Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3, 000, 000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 825, 601 forint, még hiányzik 2, 174, 399 forint. A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni. Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk. Járkálj csak - Drót. Járkálj csak, halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt, a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj, rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás, merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. Ó, költő, tisztán élj te most, mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen, mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. S oly keményen is, mint a sok sebtől vérző, nagy farkasok. Radnóti Miklós 1936 Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón.
Ötmillió forintos kikiáltási árról indulva végül 10 millió forintért kelt el Radnóti Miklós klasszikusának, a Járkálj csak, halálraítélt című versnek egyetlen fennmaradt kézirata a Központi Antikvárium péntek esti árverésén. Az aukción a kézirat mellett autográf levelek, műfordítások, fényképek és különleges Biblia-kiadvány is szerepelt. Bálinger Béla üzletvezető elmondta, hogy a Járkálj csak, halálraítélt című művet a 20. Járkálj csak, halálraítélt – ObudaMost. század egyik legfontosabb versének tartja. "Tehát ez önmagában egy szenzáció lenne, ám ami ezt igazán különlegessé teszi, hogy van benne egy átsatírozott sor. Ugye, azt kell tudni Radnótiról, hogy piszkozatot nem őrzött meg. Tehát az ő alkotói folyamatát nem nagyon lehet reprodukálni, mert minden piszkozatot megsemmisített" – mondta: az aukciós tétellel egy halhatatlan mű születésének utolsó mozzanatát ismerheti meg az utókor. Az antikvárium munkatársainak sikerült megfejteniük az átsatírozott verssort. Bálinger Béla kiemelte, hogy az eredeti verzióban a költő "villannak holnap a kaszák" sort írta, de végül ezt kisatírozta, és megszületett a végleges szöveg: "ejtik árnyuk a vadlibák".
És még valami, amit most szükséges kimondani. Jól tették a szocialisták, hogy helyet szorítottak neked. Az első demokratikus parlamentben már tettek hasonló gesztust; Demény Pál, a valódi munkásmozgalom hajdani vezetője, Rákosiék első számú közellensége ült közöttük, addig a rövid ideig, ami életéből maradt. Az ő képviselősége egészen mást jelképezett, mint most a tiéd, de aki ismerte múltját megértette a jelzést. Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraitélt!. Az első szabadon választott parlamentben még többen voltatok, mára a hajdani ötvenhatosok közül egyedül maradtál, hivatásos politikusként. Ezért könnyű előrelátni, hogy következő mandátumod sem jelképes lesz, ahogy eddig, ezután is aktív tagja leszel a parlamentnek. Ágy tekintve majdnem lényegtelen melyik párt soraiban, kormánypárti vagy ellenzéki oldalon. Tizenöt év után, éppen kezdeményesed nyomán, úgy tűnik a politikai ellenfelek végre megértették: 1956 nem lehet konc, amelyen évente marakodnak. De mivel egyedül maradtál az ötvenedik évfordulóra a szimbolikus szerep pátoszát is vállalni kényszerülsz.
… tisztán élj te most, mint a széljárta havasok lakói, és oly bűntelen, mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. S oly keményen is mint a sok sebtől vérző, nagy farkasok Hát igen: tisztán vagy kevésbé tisztán, keményen vagy kevésbé keményen, de nagyjából mindenesetre így.
Az őszi természet is ellenségessé lett, kipusztult belőle a szépség, a meghittség, az egykori idill: az égről nem a nap melege árad, a selymes fűszálak rozsdás tőrökké változtak át, menekülnek az állatok is. A költemény befejező része a borzasztó valóság, a zsugorodó emberség ellenében a lélek belső erkölcsi tartalékainak mozgósításáról vall: a halálraítéltnek tisztának és bűntelennek kell maradnia, ugyanakkor keménynek, hajlíthatatlannak is. A közmondásos egyszerűséggel megfogalmazott életmagatartást az újszerű, egyéni hasonlatok emelik a művészet magasába: "a széljárta havasok" hófehér érintetlensége, a "pöttömnyi gyermek Jézusok" ártatlan bája, "a sok sebtől vérző, nagy farkasok" kemény elhatározottsága. – A vers szövegösszefüggésében új értelmet kap a "farkas"-motívum. A Mint a bika címűben a "farkascsorda" a humánum értékeit pusztító erők jelképe volt, itt a lélek szabadságát a végsőkig védelmező ellenállásé. Az utolsó két sor egyben utalás Petőfi Sándor híres párversére (A kutyák dala; A farkasok dala).
Bármilyen furcsa, ez a kezdetben a halállal való szembenézésről, később a csak azért is küzdésről szóló dráma egyszer csak átmegy valamibe, ami miatt fentebb a karriertörténet szót említettem. A téma immár az lesz, miként lehet átverni határőrt, adóhatóságot, egészségügyet és közlekedési rendőrt. Észre se vesszük és már egy feelgood movie-nál járunk, ahol a srácok egy motelszobából irányítva a bizniszt virítják a lóvét. Az év két legnagyobb alakítása Ha karakterfejlődésről akarunk beszélni, akkor természetesen adja magát az a látszólag bejáratott módszer, hogy a homofób cowboy előbb megszűnik undorodni transzvesztita sorstársától, majd egészen haveri kapcsolatot alakít ki vele. Ami miatt pedig külön kiemelem ezt a vonalat, hogy kettejük viszonya végig elismerésre méltóan nélkülözi a didaktikát, s marad realisztikus. Nincs sehol elgondolkodó-bűnbánó tekintet, amikor a cowboy rájön, hogy na jó, mégis csak rendes fickók ezek a melegek. Woodroof végig ridegen, legfeljebb idővel egyre tisztességesebben viselkedik – immár – üzlettársával, sosem hagyva ki alkalmat, hogy éreztesse vele, ki áll a tápláléklánc tetején.
Ha csak egy világra szóló színészi alakítás lenne benne, akkor sem szabadna kihagynunk. De kettő van, és azt sejtem, a film még nélkülük is elsőrangú maradna. Élve is holtan Ron Woodroof hedonista élete nem pont olyan, mint amikor egy pornócsászár fürdik pezsgőben a világ különböző tájairól kamerája és pénztárcája elé sereglett fiatal huszonévesek társaságában, aminek végül AIDS lesz a vége. Woodroof olcsó szesszel vesz be bizonytalan eredetű drogokat és szarszagú istállók mögött mormog zabolázatlanul viseltes prostik hajtincseibe. Már életének egészséges szakasza is valahol visszataszító és nyomasztó, pedig még csak most diagnosztizálják nála az újnak számító kórt. Nem kényelmes a moziszék ekkor, nem szimpatikus a világ, amit látunk, de még kevésbé a főhős, akivel közösséget kellene vállalnunk a következő két órában. Nyoma sincs a jóképű és kockás hasú romkom-sztárnak, az önpusztító koszos cowboy-nak még a szájszaga is lejön a vászonról. Texasban vagyunk, ahogy azt az eredeti cím is sejteti, ahol nem igen vert még gyökeret a szabadgondolkodás, a HIV-vírusról pedig annyi tudható, hogy a homokosok terjesztik.