A kép alatti írás egy valóban megtörtént esetet dolgoz fel, igyekeztem a legrészletesebben fogalmazni, hogy te is át tudd élni a pillanatot. Egész Úton Hazafelé ... - YouTube. Valószínűleg hatásosabb, ha most kikapcsolod a zenéd, és csak a történetre figyelsz, ha pedig végigolvastad, és tetszett, nyomj egy lájkot, hátha véletlenül az egyik ismerősödről mesélek, és esetleg visszajut hozzá =) Egész úton hazafelé… A lemenő Nap erőtlen fénye már képtelen volt áthatolni a város feletti felhőzet, szmog és köd alkotta rétegeken, a nagykörúti boltok neonvilágítása egyre hivalkodóbban csalogatta a gyanútlan járókelőket, és a Négyeshatoson is érezni lehetett, hogy lassan kezd belefáradni az egész napos megerőltető döcögésbe. A tömeg ezen a délutánon újfent ezer kézzel láncolta magához, vasmarkával szinte fojtogatta a villamost, és ennek a tömegnek lettem jómagam is cinkostársa, amikor a zsúfolt budai hídfőn felszálltam. Csoporttársam a Borároson magamra hagyott, immár egyedül szemléltem a gyorsan változó utcai látképet, ahogy a sárga kukac kettéválasztja az egybenőtt épületeket.
Az Unciklopédiából Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Egész úton hazafelé... Petőfi után szabadon Egész úton hazafelé azon gondolkodám, Miként fogom szólítani, rég nem látott kutyám. Mit fogok majd először is enni adni neki, És vajon a gazdáját ő – hogyan üdvözöli. Beléptem a kiskapunkon, repült felém kutyám, Azt hitte, hogy zsivány vagyok, s letépte a gatyám. Mig29 : Hazafelé dalszöveg - Zeneszöveg.hu. A lap eredeti címe: " sz_úton_hazafelé... &oldid=26436 " Kategória: Versek
Semmi sem történt. Kénytelen voltam kicsit megrázogatni selymes kézfejét, és ekkor végre megmozdult, de látni lehetett, hogy azt sem tudja, mi történik vele éppen. Egyenesen a szemébe néztem, és szavak nélkül mondtam el, hogy vegye el a két zsebkendőt, amit éppen hozzáfogok jobb kezemmel az ő jobb kezéhez. Megértette a szándékom, lenézett, átvette azokat tenyerébe, majd visszatekintett rám, és szintén szavak nélkül köszönte meg a figyelmességet. A másodperc tört részéig még egymás szemének mélyére merültünk, láttam benne a csodálkozást, hogy vajon ki lehet ez a barátságos idegen, és mégis álmodik-e avagy ez a valóság most, ami történik. Talán egy apró mosolyt is felfedeztem ajkán, de felegyenesedve és kezét elengedve – magam sem tudom miért – továbbindultam az ajtó felé, majd tudatosság nélkül leszálltam. Még csak a Rákóczi térnél állt a villamos, de már elhagytam a járművet, eggyel a cél előtt. Egész úton hazafelé azon gondolkodám... | HUP. Átmentem a zebrán, majd a másikon, és gyalog indultam a Blaha irányába, a lábam vitt előre, de az agyam még máshol járt.
Ezen annyira meglepődtünk, hogy vissza se tudtuk utasítani. Hosszú még az út hazáig, meg aztán biztosan utaztok még utána is, hátha jól jön, mondta, majd elhajtott. Ahogy felocsúdtunk a történtek után, kacagva konstatáltuk, hogy ez az ismeretlen, német tanár volt az első (és eddigi utolsó) szponzorunk. A pihenőhelyen találtunk egy magyar rendszámú autót, így arrafelé sétálgatva vártuk, hogy visszatérjenek a gazdái. Pár percen belül meg is érkezett egy kedves, idősödő házaspár, akiket (talán kissé sarokba szorítva) megkértünk, hogy ugyan bizony vigyenek már el Magyarországig, ha már úgyis arra mennek. Lepődtek, de rögtön helyet pakoltak, és elindultunk immáron egyenes úton hazafelé. Estére értünk Magyarországra. Sopronnál elbúcsúztunk kedves segítőinktől, majd felvett egy Budapestre tartó nő, akivel egy útszéli falatozóban együtt vacsoráztunk és nagyot beszélgettünk. Érdekes volt újra magyar falvakban magyar hangokat hallani, igazi jó magyaros vacsorát enni. Szép megérkezés volt. Így, stoppolva egészen más hazaérni.
De ekkor már nem te fogtad a kezem, nem rángattam a kabátod alját, ha szólni akartam, s nem voltak csöndesek a léptek. Otthon, még akkor eltettem a könyvet egy dobozba. A dac elnémította bennem a könyv illata iránti vágyat, s csak évekkel később vettem újra elő. Amikor megérthettem végre a kopott borító belső oldalára írt szavaidat. Megértettem, miért kellett éveket öregednem ahhoz, hogy megértsem, mit akartál: hogy járjam a saját utam. Hazafelé. Azóta felnőttem, de nem csendesedett el a visszhangja fejemben annak a néhány szónak, amit aznap útravalóként mondtál. Felsejlik még ma is sétáink emléke, amikor a zajos utcákon haladva azért fogtad kezem hatalmas tenyeredbe, hogy biztosan ne tévedjek el. De azóta csak te értél az út végére, Papa. Haza.
Bármily erővel, bármily áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok. [Részletek] - Petőfi Sándor Tudom azt, hogy a világra Egy nap süt le melegen, S ez a nap nem fönn az égben, Hanem lenn a szív mélyében Van, s e nap a szerelem. [Részletek] - Petőfi Sándor Az esztendőnek a halála Oly ünnepélyes egy halál! Ilyenkor minden jobb halandó Elzárkozik, magába száll, S nem hogy barátnak, hanem még az Ellenségnek is megbocsát, És ez... [Részletek] - Petőfi Sándor Te az enyim, én a tied, Nekünk áll a világ! Magas a nap fejünk fölött, Messze földet belát, De ameddig szeme elhat, Nem lát nálunk boldogabbat. [Részletek] - Petőfi Sándor Mindkét félnek meg kell értenie, hogy a szerelem már elmúlt ugyan, mégsem kell gyűlölnötök egymást, mert nem ti pusztítottátok el azt. Nem is ti teremtettétek ezt a szerelmet, az csak... [Részletek] - Osho Kényelmesen boldogtalanok vagyunk. Mértéktelenül sokat eszünk, iszunk és szeretkezünk, hogy ellensúlyozzuk a bennünk felgyülemlett feszültséget, miközben látókörünk tágításáról... [Részletek] - Zach LeBeau - A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak?
A Petőfi legjobb zenéiből válogatunk hétköznaponként 14:00 és 18:00 között Majoros Rita tolmácsolásában. A kedvenceid mellett, ebben az időben mindig megtárgyaljuk az aktuális nap kérdését, ráadásul a hét sztárjának dala is ekkor csendül fel, és ha elég gyors vagy, akár egy páros koncertjegyet is nyerhetsz. Kell ennél több?