Forrás típusa: Keresendő: Tanulmány szerzője: Tanulmány címe (címtöredék): Tárgyszavak: Minimum dátum: Maximum dátum: Találati listában megjelenő mezők: Cím Leírás Forrás név Szerző Kezdőoldal Záróoldal Tárgyszavak Könyvtári jelzet Megjegyzés Egy oldalon megjelenő találatok száma: 9 db találat Lista Dátum Cím Leírás 1991-03-01 József Attila: "Kései sirató" verselemzés 1968-04-01 A tartolom és forma kérdései József Attila Kései siratójában Kései sirató / József Attila. Verselemzés Hiányos! József Attila: Kései sirató verselemzés Kései sirató József Attila-versek elemzése Eszmélet; Kései sirató; Íme, hát megleltem hazámat... "Anyás költő lett" (Az anya hiánya) Az anya-motívumhoz kapcsolódó fontosabb, hosszbban tárgyalt versek: Anya (51-2), Mama (54-6), Anyám (57-8), Óda, Gyermekké tettél, Kései sirató (66-76), születésnapi versei, Zöld napsütés hintált (81-95) Józsfe Attila: Kései sirató A lezárhatatlanság és a beteljesedés örök hiányának poétikáj Kései sirató / József Attila József Attila: Kései sirató verselemzés, vázlat
A címbeli sirató a halottsiratást jelenti. A halott siratása a parasztasszonyok világában élő népszokás, minden halotti szertartásnak része. Ha meghal valaki, akkor öregasszonyokat hívnak, lehetőleg családtagot. Ők virrasztottak a halott koporsójánál a temetős előtti éjszakán. A cím másik eleme ("kései") magyarázata: azért kései, mert a 14 éves gyermek nem siratta meg az édesanyját, de 30 évesen eljut a költő oda, hogy el kéne siratni az anyját, le kéne számolni az emlékkel, fel kéne dolgozni. Ám ez nem sikerült neki, még utolsó verseiben is ott a mama-motívum ( Mama, Kései sirató, Karóval jöttél). A mama-motívumhoz pedig gyakran hozzákapcsolódik a gyermek-motívum is, és szinte mindig a gyermekélet és a felnőtt élet szembesítése történik. Kidolgozott Tételek: József Attila kései költészete. A Kései sirató szövegén is végighúzódik az anya-motívum. Az anya az élet igazi értékeit képviseli, így hiánya egy érték nélküli állapotot jelent. Személyes élményeket is tartalmaz a mű: például a tehervonat tetején utazó gyerek képe egy életrajzi motívum: József Attila gyerekkorában Szabadszállásról, a mama rokonaitól hozott ételt.
Mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engem. R. azt mondta: téged mindenki szeret, hiszen a verseid te vagy. De a verseim nem én vagyok. Az vagyok én, amit itt írok" – vélekedett önmagáról és költészetéről József Attila József Jolán visszaemlékezése szerint. József Attila magyar költő, a magyar líra egyik legnagyobb alakja 114 éve, 1905. április 11-én született és 82 éve, 1937. december 3-án hunyt el. JÓZSEF ATTILA: KÉSEI SIRATÓ Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt. Kései sirató – Wikiforrás. A vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; neked, én konok, csirkét is szereztem s te már seholse voltál. Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd s magad.
Nemcsak magánemberként, de költőként sem talál igazi közösségekre. Mind a kommunista mozgalom, mind a Nyugat, mind nemzedéktársainak tömörülése (a népi írók mozgalma) lekezelően bánik vele. Vannak ugyan kivételek, mint Kosztolányi Dezső, Bálint György, Németh Andor, élete végén Ignotus Pál, Fejtő Ferenc s általában a Szép Szó szerkesztői, akik mellé állnak, de a segítség kései és kevés. József attila kései sirató elemzés. A társadalmi és a személyes válság kettős terhét csak úgy tudja elviselni a költő, ha a jelenben próbál önmaga számára valami feloldást keresni. Elkezdi kutatni az okokat, az eredetét annak az útnak, amely a "semmi ágá"- hoz vezette el. Akinek oly igen hiányzik a szeretet, szükségszerűen idézi fel egyre gyakrabban az édesanya alakját. De nemcsak ez, hanem a szinte állandósult számvetés, a létösszegzés is követelőzően hívja tanúnak, vádlottnak vagy védőnek az édesanyát. A közismert Mama még csak előhangja ezeknek a verseknek, az igazi szembenézés a Kései sirató (1935). Az anya hiánya itt az élet igazi értékeinek hiányával azonosul, s a záró szakasz összegző kijelentéssora a Reménytelenül létállapotára utal.
A Kései sirató az a mű, amelyben igazán szembenézett anyja halálával. Kései sirató Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt. A vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; neked, én konok, csirkét is szereztem s te már seholse voltál. József Attila: Kései sirató - Divatikon.hu. Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd s magad. Vigasztaltad fiad és pirongattad s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. Levesem hütötted, fujtad, kavartad, mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem! Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad – félrevezettél engem. Ettelek volna meg! … Te vacsorádat hoztad el – kértem én? Mért görbitetted mosásnak a hátad? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt. A vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; neked, én konok, csirkét is szereztem s te már seholse voltál. Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd s magad. Vigasztaltad fiad és pirongattad s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. Levesem hütötted, fujtad, kavartad, mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem! Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad - félrevezettél engem. Ettelek volna meg!... Te vacsorádat hoztad el - kértem én? Mért görbitetted mosásnak a hátad? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy!
nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve - nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni.