Itt vagy: Kezdőlap Kert, barkács, műhely öntözéstechnika és tartozék A visszatérő A visszatérő Könyvek öntözéstechnika és tartozék árai Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)... 3 316 Ft... visszatér (bár el sem ment)Volt egyszer egy könyv, abban egy öreg dió, a... van egykönyv, a könyvben ismét az öreg dió, a dióban pedig Kicsinéni, KicsibácsiésImikém, a felhúzhatós... öntözéstechnika és tartozék újdonságok a
Michael Punke Főoldal Könyv Regény Thriller A Visszatérő Sorozat: Hard Selection - Sötét örvény 1823-ban a Rocky Mountain Fur Company prémvadászai a határvidék brutális életét élik. Hódokat csapdáznak, és nap mint nap szembe kell nézniük a fenyegető indián törzsekkel és a többi ellenséggel a prérin. Hugh Glass a társaság egyik legjobb embere, jól ismeri a terepet és profi nyomolvasó. Amikor azonban az egyik cserkelésen szembekerül egy grizzlyvel, az kis híján széttépi, és senki sem számol azzal, hogy Glass túléli a támadást. A csapat kaptánya két embert hátrahagy, hogy ápolják Glasst, mielőtt meghal, és gondoskodjanak arról, hogy a férfi tisztességesen el legyen temetve. Amikor a két senkiházi ehelyett magára hagyja, és elveszik mindenét, amivel megvédhetné magát, köztük értékes fegyverét és baltáját, Glasst már csak egy vágy hajtja előre a túlélés érdekében: a bosszú. Sokkoló keménységgel és eltökéltséggel, kúszva vág neki a több mint háromezer mérföldes útnak a fel nem térképezett amerikai határvidéken, legyűrve emberi és nem emberi ragadozókat, az éhhalál fenyegetését és a rettenetes sebeivel járó agóniát.
Michael Punke kísértetiesen szikár és megragadó prózája, A Visszatérő figyelemre méltó történet a szorongatottságról, az emberi akarat végső határairól, és arról, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a bosszú útján.
Ahogy újra és újra akarata ellenére bebizonyította, hogy épp annyira egyenes jellem, mint amennyire gyenge. Tényleg emberi lett. Tom Hardy pedig – bocs a közhelyért, de – ellopta a show-t. Talán ő volt az egyetlen, akin azt láthattuk, hogy azért jött a hegyekbe, hogy elvégezze a munkáját (épp annyira a prémvadászatot, mint egy szerep eljátszását), és talán nem az elismerésre hajt. A lazaságával legyőzött mindenkit. Még ha itt-ott szélsőségesre is írták meg a figuráját, akkor is hiteles tudott maradni. A szó legkevésbé elcsépelt értelmében. Simán a tekintetével képes volt elérni, hogy a néző elbizonytalanodjon, hol is van a határ a számító érzéketlenség és a jogos túlélési szándék között. A rendező egyébként nem fárasztott minket olyan apróságokkal, hogy egészen pontosan mi vagy mik voltak a "gyújtópontok", honnan indult a konfliktusos helyzet a történetben. Ez nem baj persze. A szinte emberfeletti erőt megkövetelő küzdelem ábrázolására hegyezte ki az egész filmet. Nem tudtuk meg például, hogy volt-e valamilyen közös múltja DiCaprio és Hardy karakterének; vagy, hogy mi alapján kell "szeretnünk" az egyik vagy a másik indián törzset.
Feltételezésem akkor vált megalapozottá – legalábbis számomra – mikor végre párbeszédes jelenetbe került DiCaprio, aki túlélve egy medvetámadást, végül a kommunikációban vérzett el. Mintha minden erejét az egész filmet átható szenvedés hangsúlyozására összpontosította volna, és elvesztek azok a fontos apróságok, amitől életre kel egy figura. Az, hogy hogyan beszél a fiáról, hogy hogyan néz valakire, miközben a támadójáról van szó. A fiával való kapcsolatának bemutatása különben is problémás – bár ez valószínűleg nem a színész hibája, sokkal inkább a rendezésé. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ő egy apa. És nem azért mert – szakáll ide vagy oda – még mindig kamasz fizimiskája van, hanem azért, mert nem kapott egyetlen jelenetet sem, ahol kiderülhetne a fiához való viszonya. Néhány beállított kép, ahol egy indián kisgyereket ölelget, nem segít a helyzeten. Értem én, hogy nem akart képeslap-családot rajzolni Inárritu, de az a kegyetlenség, amelyre a történet fókuszál, sokkal hatásosabb lett volna, ha látunk felvillanni némi valódi kontrasztot.