Milyen ma is érvényesnek számító kérdéseket fogalmaz meg ez a csaknem kétszáz évvel ezelőtt született mű? Szerelem, boldogságkeresés? Elég ezekbe a kulcsszavakba kapaszkodnunk, miközben pontosan az elmagányosodással küzdünk? Folyton várunk valamire, aminek talán csak a saját, öntörvényű valóságunkban van létjogosultsága. Néha annyira ragaszkodunk, hogy azt gondoljuk, az elengedés tulajdonképpen az élet utolsó lényeges momentuma. De ha megszabadulnánk ettől a rögeszmétől, talán határtalan ragyogásként bontakozna ki bennünk egy olyan végleges állapot, melyben azonos az élet és halál. A hétköznapi tapasztalaton túli ajándék pedig mozdulatlan tánc, ízen túli édesség, mely semmivel sem mérhető. Az Anyegin erről a vágyról mesél és az elengedésnek azon mélységéről, melybe belezuhanni akár több életen keresztül is érdemes a szikrányi, de mindent felülmúló szépség miatt. Mert csak az ilyen szerelmek bírnak ki kétszáz évet. Puskin anyegin tartalom. Az előadás ideje: 2017. (péntek) 19 óra (versenyelőadás) Helye: Debreceni Csokonai Nemzeti Színház Időtartam: 2 óra 10 perc egy részben Belépőjegy: 1.
Anyegin viszonylag korrekt, a kornak megfelelő nevelést kap, de azért nem erőlteti meg magát. Nevelője nem bánik vele szigorúan, így aztán Anyegin nem is jeleskedik különösebben a tanulásban. Hamarosan azonban nevelőjét elcsapják a háztól, bár azt nem tudjuk meg, hogy miért. Anyegin ezzel "szabaddá vált", azt csinál, amit akar. És mit csinál egy fiatal, szinte még gyerek orosz nemes, ha bármit megtehet? Társaságba, bálokba jár és a legutóbbi divat szerint öltözik. A szentpétervári felső körökben hamar megkedvelik Anyegint, műveltnek, okosnak tartják, akivel bármiről el lehet beszélgetni. Puskin-Anyegin-Olvasónapló - Olvasónaplopó. Fontos megjegyezni, hogy Anyegin egyáltalán nem kiemelkedően művelt. Mindenhez éppen csak annyira ért, mindenből éppen csak annyit tud, hogy hozzá tudjon szólni bármilyen témához, és a szintén hasonlóan félművelt orosz arisztokráciának ez éppen elég ahhoz, hogy Anyegint okosnak (és jó partinak) tartsák: Jól beszél franciául, ami mondjuk nem csoda, hiszen a korszakban Oroszországban az arisztokraták nyelve a francia volt.
Míg Nyugat-Európában a forradalmak után kialakuló új polgári rend okozta a csalódást és a kiábrándultságot, itt egy emberibb társadalmi berendezkedés utáni vágy volt a hajtóerő a romantika irányzatának kialakulásához. Ez adott lendületet az orosz romantikának, amely itt, akárcsak a többi kelet-európai országban, nagyjából 20 évvel később jelent meg, mint nyugaton. Oroszországban a romantika megjelenése az 1820-as évekre tehető, és itt is a nemzeti öntudat felébredését hozta magával. Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin. A Napóleon ellen vívott heroikus küzdelem 1812-ben, és a franciák feletti győzelem fokozta a nemzeti nagyság érzetét. E nagy honvédő háború után a társadalom már nem akart visszatérni a régi rendhez, az értelmiségiek körében terjedni kezdtek a felvilágosodás szabadságeszméi. Az orosz nép úgy érezte, miután megszabadította Európát a zsarnokától, ő maga is levetheti a maga igáját. 1815-ben titkos társaságok jöttek létre, melyeknek tagjai a szabadságért akartak harcolni és meghalni. A dekabrista mozgalom hívei 1825-ben megpróbálták kirobbantani az első forradalmat Oroszországban, de a cári hatóságok a felkelést vérbe fojtották, a mozgalom 5 vezetőjét felakasztották, 120 résztvevőjét Szibériába száműzték.
A mű nyolc fejezetből áll, és Puskin Pjotr Alekszandrovics Pletnyov írótársának ajánlotta. 1. fejezet: Anyegin egy jómódú, nemesi család sarja, aki tizennyolc éves korára már kész úriember. Kiválóan társalkodik, táncol, udvarol és ismeri az alapvető illemet. Unalmas nagyvárosi életet él, sokat jár balett előadásokra és társasági összejövetelekre, értelmetlenül szórja a pénzt. Nagybátyja azonban megbetegedik, ezért vidékre utazik. Miután megörökli az itteni kastélyt, elhatározza, hogy új életet kezd. Puskin nyomán: ANYEGIN | Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza. 2. fejezet: Anyegin szép lassan megszokja a vidéki életet, egy nap azonban új földesúr tűnik fel, Lenszkij a költő. Bár alapvetően teljesen más természetűek, hamar jó barátok lesznek. Anyegin megismerkedik Larina asszonnyal is, aki özvegy és két lánya van: Olga szép és vidám természetű, gyermekkora óta Lenszkij szerelme és Tatjana, aki félénk és visszahúzódó. 3. fejezet: Anyegin szeretné közelebbről is megismerni Larina asszonyt és lányait, de amikor Lenszkij bemutatja neki őket, nem érez különösebb érdeklődést egyik lány iránt sem.
Ja tagda malozse, ja lucsse, kazjeca bila - Tatjana és Anyegin kettőse (második felvonás) Zenéje [ szerkesztés] A zene igen melódiagazdag, jól egyesíti az orosz népzenei elemeket a romantikus zenei vonásokkal. Kiválóan jellemzi az egyes jelenetek cselekményét: nagyszerű falusi zsánerkép a nyitójelenet, a vidéki kúriák eleganciáját tükrözi a második felvonás első képének keringőzenéje, Monsieur Triquet franciás vonulatú születésnapi köszöntője, a hercegi udvartartást a harmadik felvonás nyitó polonéze, feszültségekkel teli Lenszkij és Anyegin kettőse a báli jelenetben, majd az azt követő párbajban, stb. A tudatos szerkesztés példája néhány zenei fordulat visszatérő megszólalása. Ilyen Tatjána első felvonásban énekelt ariosója, amely Anyegin szólamában tér vissza a harmadik felvonásban, vagy Tatjána levéláriájának néhány motívuma, ami Anyegin mindkét látogatásakor megszólal. A zene két csúcspontja Lenszkij és Anyegin összetűzése és az ezt követő együttes a második felvonás első képében, illetve Tatjána és Anyegin kettőse a harmadik felvonásban.
Oroszul valamire való nemes ember nem hogy nem beszélt, de nem is tudott! Az orosz a nép nyelve, a parasztok nyelve volt. Valamennyire tud latinul is, idézget Homérosztól és Vergiliustól, de azért hibázik is benne. Ismeri a történelmet annyira, hogy meg tudjon szólalni a témában, ha kell. Érdekesség, hogy egyáltalán nem ért a versekhez és a zenéhez, botfüle van. Érdekli a közgazdaságtan, de ez is csak felületesen, gyakran ő sem tudja, hogy mit beszél, amikor a korszak neves közgazdászait idézgeti. Összességében tehát Anyegin egy tipikus 19. századi orosz nemes: vagyonos, de vagyonával nem tud mit kezdeni, pontosabban semmi értelmeset nem tud vele kezdeni. Ideje nagy részét öltözködéssel és átöltözködéssel, társasági élettel, pletykálkodással, teljesen felületes és felesleges elfoglaltságokkal tölti. Nincs életcélja, honnan is lenne, hiszen nem lát jó példát, családja generációkra visszamenően azt csinálta, amit most ő: semmit. Se neki, se úgy általában az orosz arisztokráciának nem jut eszébe, hogy valami értelmeset is tehetnének, mindenki csak úgy él bele a világba, bálokba jár, eltölti az idejét és az életét.