[Részletek] - Paulo Coelho Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk. (Mark Twain) [Részletek] - ismeretlen Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken... [Részletek] - Helen Keller
Barátok közt, balról a második csíkos ingben, Karinthy Frigyes, a kép jobb szélén Rejtő Jenő Forrás: Aki nélkül kevesebbet tudnánk a humorról Louis De Funes-ről mondták páran, hogy bár a filmvásznon mindig nagy nevettetőt játszott, ő maga az életben jóval zárkózottabb, kevésbé szórakoztató alak volt, aki olykor csendes magányában érezte a legjobban magát. Rejtőre fennmaradt naplótöredékek alapján bizonyos mértékben ugyanez megáll, ő maga mégis olyan rétegzett, és szabadon értelmezhető humort alkotott, mely mára szállóigévé érett. Humora alapját a bizarr fordulatok, a helyzetkomikum fűszerezte némi szatirikus megközelítéssel, kizárólag a magyarokra jellemző kellemes, már-már vitriolos fanyarsággal, nem hiába hát, hogy annyira a magunkénak érezzük őt a mai napig. 115 éve született Rejtő Jenő, a magyar szórakoztatóirodalom nagyágyúja - Ectopolis Magazin. Bár a P. Howard álnéven írt idegenlégiós regények, Piszkos Fred és társainak történetei alapvetően az angolszász ponyva hagyományait követik, és ezáltal ehhez hasonló tematikát is használnak, sajátságos és azóta sem tapasztalt elegyet alkotnak a magyar humorral.
Rendkívüli memóriájának köszönhetően olvasmányélményei köszönnek vissza – persze átalakított formában – saját műveiben. "Embernek lenni nagy betegség, és gyógyíthatatlan. De a hiéna megdöglik, és az ember, az meghal! Rejto jeno regenyei. Ez a különbség. De ezt hinni kell, akkor jó a halál, és az élet is esetleg. " (Rejtő Jenő: Csontbrigád) Életútja legalább annyira kalandos volt, mint hőseié, mire íróként befutott, már keresztül-kasul bejárta fél Európát, és rengeteg szakmába belekóstolt. Útját Rákosi Szidi színiiskolájából indulva kezdte, ahol Fedák Sári, Gózon Gyula vagy Honthy Hanna is tanult, majd Berlinben Max Reinhardtnál folytatta. Felsorolni is fárasztó, mi mindennel próbálkozott kontinensen átívelő utazásán a helyét nem találó Rejtő: Hamburgban illatszereket árult, de dokkmunkás is volt, Svédországban heringhalászattal próbálkozott, Genovában építőmunkásként helyezkedett el, Zürichben gobelinekkel kereskedett, de dolgozott vándorcirkuszban is. Kamaszkori verseket írt elsőként, amelyeket sosem adtak ki, és a novella műfajában is kipróbálta magát a húszas évek végén, de nem talált hangjára.
Ezt követően tollhoz 1932-ben nyúlt és a kabaré műfajában próbálkozott sikerrel, Nádasi László biztatására. Közösen szerzett darabjuk – Gengszteridill, más címen Al Capone otthon – igazi siker lett. Sokat és aprólékosan dolgozott, rengeteg átírással, javítással, rendkívül komolyan vette az írást és egy átlagemberhez képest óriási összegeket keresett ekkoriban – amit persze gyorsan el is kártyázott, állandó pénzzavarban élt. A kabaré mellett más műfajokban is alkotott, operett-librettót, sőt, filmforgatókönyveket is írt, de műfordítóként is bemutatkozott. Mint írói álnevei, úgy karaktereinek palettája is igen széles. Legyen szó Fülig Jimmyről, Piszkos Fredről, Senki Alfonzról, Csülökről, Tuskó Hopkinsról, Gorcsev Ivánról vagy Vanek úrról. Rejtő bipoláris zavarban szenvedett, követhetetlen hangulatváltozásai megnehezítették saját és a körülötte élők életét: az egyik pillanatban kenyérre lehetett kenni, a következőben szinte fenyegetően viselkedett. A helyzeten az akkor legálisan kapható ajzószerek rendszeres fogyasztásával még rontani lehetett, amit Rejtő meg is tett.