A True Detective második évada egy túlfújt lufi, amit a majdnem másfél órásra nyújtott finálé úgy durrant ki, mint annak a rendje. A befejezés már az első szezonnak se tartozott az erősségei közé, sőt bevallom, számomra teljesen hazavágta az összképet. Szomorú, hogy az író semmit se tanult azokból a hibákból, melyeket elkövetett. /SPOILER/ A gyilkos újfent egy nímand, aki korábban feltűnt vagy másfél percre, és, ha ez nem lenne elég, hát megint szinte random módon jön a nyomravezető megvilágosodás. A felső tízezerben érintett simléderek többsége ugyanúgy megússza, mint korábban, mert hát ez egy ilyen rohadt világ, ha eddig nem tudtad volna. Azért, hogy legyen valami különbség, a zárás most negatívba hajlik, de megint az volt az érzésem, hogy Pizzolatto nem gondolja át a szálak elvarrását, csak feldob egy érmét minden egyes szereplőnél. A befejezés a sorozat stílusához inkább illő komorsággal együtt is erőtlen. True Detective 2. évad: még két rész van hátra - Sorozatjunkie. Különösen Ray és Frank végzete zajlik le fárasztóan hosszan és idegesítően kiszámíthatóan.
A csaknem másfél órás, rendkívüli erejű finálé komorabb és sorsszerűbb, mint az első évadé volt, Pizzolatto istenként oszt életet és halált, megváltást és elkárhozást, az eldurvuló események során a sorozatot kezdettől fogva meghatározó, mindig problémás, mindig kétélű maszkulinitás (amely még a feminin vonásai ellen tudatosan harcoló Anira is kiterjed) bizarr haláltáncot jár. True Detective epizódjainak listája. Nincs biztos út, nincs garancia, a jó döntések nem feltétlenül vezetnek jóra, és a rossz sem biztos, hogy mindig elnyeri méltó büntetését. Akárhogy is, Frank utolsó jelenetének simán helye van a nagy, gengszterfilmes panteonban, és egyébként is, furcsamód az ő szála a legemberibb, a legmegrendítőbb – és ha már itt tartunk, Vince Vaughn abszolút felnőtt a szerephez, visszafogott játékéban, szándékosan modoros beszédében folyton ott bujkál a sötétség, a feszültség, az energia. Egyébként mindenki remekül teljesít, de talán Farrell és a Vaughn feleségét alakító Kelly Reilly viszik el a pálmát. A True Detective második évadát a nézők és a kritikusok is jóval kevésbé szerették, mint az elsőt, sőt, sokan egyenesen utálták.
A nyolc részes szezon háromnegyedéig tényleg olyan volt, mintha folyamatosan nagy levegőt venne a dramaturgia, s bár a legtöbb epizód vége felé azért mindig történtek ütős dolgok (minimum egy hatásos dalra összevágott szomorú montázs, esetleg egy bravúrosan levezényelt lövöldözés), a nagy katarzis csak nem jött, hiába vártuk. Beragadt volna? Hajlamos vagyok inkább azt gondolni, hogy Pizzolatto nem engedte, hogy kijöjjön. Egyszerűen odavolt ezekért a sérült alakokért, akik valamikor jó emberek lehettek, de az sokkal régebben volt annál, mint amikor mi megismerhettük őket. A True Detective második évada sok szempontból következetes, s egy valami miatt igenis az első méltó követője: a Nyomozó előtt omlik térdre, bár a műfaja sokkal inkább elégia. Azt a zsarut dicsőíti és siratja, aki a legkülönbözőbb okokból semi másra se alkalmas, csak arra, hogy rendőr legyen. True detective 2 évader. És Pizzolatto emlékműbe vési a közhelyeket. A képek forrása: MAFAB Az első évad szórakoztató, moziba illő ballada volt a zsarubarátságról – ami nyilván sokkal élvezetesebb, mint elcseszett sorsokat nézegetni egy jóval szerteágazóbb, egész szezonon keresztül.
Aztán ott volt még a másféle talajt vesztett, de nagyon is határozott gengszter, Frank Semyon ( Vince Vaughn), aki ha épp nem nagymonológokba kódolta bele saját bukásának analízisét, vagy feleségével ( Kelly Reilly) próbált úgy csinálni, mintha nem tudnák mindketten, hogy uralkodásuk/kapcsolatuk tán igaz se volt, ült szemben a többféle értelemben is adósként kezelt Velcoróval, s miközben film noiros farkasszemmel néztek egymásra, igyekeztek közösen kitalálni, miféle démonok is tombolnak épp a városukban. És mi köze lehet annak a sajátjaikhoz. Jelenetek a sorozatból Sokan voltak, sok bajjal. Egyenként mindegyik karakter izgalmas, de így, együtt, sokkal inkább tűntek zavarba ejtő figuráknak egy sötét tónusú, magabiztosan hatalmas panorámafestményen. S ezek az emberek, ha megszólaltak, tényleg nem csak beszéltek. Kinyilatkoztattak. True detective 2 évad. Életről, politikáról, bűnről és a lehetetlen bűnhődésről. Míg az első évadtól tökéletesen elfogadta, sőt imádta a nép McConaughey karakterének eszmefutattásait, a második etap kiégve is lángoló szenvedélybetegei nem kaptak nyílt színi tapsot – sőt, voltak, akik legszívesebben kifújolták volna őket kedvencnek megjelölt sorozatukból.
De talán még ez sem okozott volna akkora közfelháborodást, ha a második évad is olyan erős vizualitást kap, mint az első. Pletykaszinten felmerült, hogy Fukunaga és Pizzolatto másképp gondolkodtak a folytatásról, ezért is rendezte ezúttal mindig más filmes alkotó az epizódokat. Ezzel azonban odaveszett az egységes látásmód – ennyi elvarratlan szálat, egyszer hangsúlyos, másszor teljesen jelentéktelen karaktert rég zsúfoltak össze nyolc epizódba. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy miért kellett minden átkozott jelenet után felülnézetből bemutatni a helyszín, a képzeletbeli Vinci városának kacskaringós útvonalait? Egyszer is elég lett volna megtenni ezt, hiszen egy ennyire videók uralta világban mindenkinek hamar leesik: bonyolult útszerkezet = bonyolult történet. Kritika: True Detective (2. évad) - írta: maktub | Gamekapocs. Vince Vaughn és Colin Farrell a 2. évadban © AFP / Anonymous Content / Lee Caplin/Picture Entertainment / Passenger / The Kobal Collection Innentől előfordulnak spoilerek, ha még nem látta az utolsó rész(eke)t, ne olvasson tovább!
Na meg egy Ani Bezzerides (Rachel McAdams) nevű nyomozónőt, akinek szintén eléggé szar (magán)élete van. A pilot négyük mindennapjait (és részben múltját) mutatja be, egészen a nagy találkozásig (ami egyébként a rész legmenőbb pillanata Leonard Cohenestől-szemkontaktusostól), de inkább mutatjuk. Az új évad első része az első évadhoz hasonlóan sokkal inkább a karakterekre és a miliőre fókuszál a krimi helyett, de ez nem is baj, hiszen az első évad achillese is maga bűntény (meg a nyomozás) volt. Nem mondom, hogy nem hiányzik a misztikum és a mocsárvidék, de valamennyire kárpótolnak a California kevésbé csillogó mivoltát bemutató távolik, ahogy a karakterekkel és a színészekkel is hamar megbarátkoztam. 10/7 HIRDETÉS
A komplex úthálózatok fölött sikló kamera nem csupán a karakterek közti bonyolult viszonyrendszert jelképezi, hanem az elvtelen hatalmasságok kikezdhetetlennek tűnő, vérre és pénzre alapozott, mindenhova elérő befolyását is. Pizzolatto mindent az önnön természetük, döntéseik és közegük lelki nyomorában, a férfiasság értékeivel és (ön)pusztító szemfényvesztéseivel, az apa-fiú kapcsolat szentségével és súlyával küszködő szereplőkre hegyez ki, akiknek látszólag esélyük sincs, hogy boldoguljanak a gyilkosság, a hazugság, az árulás és a korrupció melegágyában. Mégis megpróbálják, és ettől lesznek hősök, posztmodern, megsebzett és mélységesen tökéletlen hősök, de akkor is hősök, még ha maguk is ölnek, hazudnak, lecsúsznak és hibáznak. És ha elég sokáig húzzák, talán végül elengedhetik a fájdalmat, maguk mögött hagyhatják a vesztett ügyeket, és esélyt kaphatnak a továbblépésre. Máskülönben várnak rájuk a keselyűk, és csak az a tudat marad nekik, hogy valaki majd emlékezni fog rájuk. Esetleg, ha nagyon szerencsések, bosszút állnak értük.
A felfedezés az elmúlt hetek csapadékhiányának köszönhető. A legismertebb ókori uralkodók egyike, a zsarnokságáról, illetve művészeti ambícióiról ismert Nero császár korából (54-68) származó híd, a Pons Neronianus maradványai kerültek elő Róma folyója, a Tevere medréből, aminek vízszintje a szárazság miatt minimálisra csökkent – írta a La Repubblica nyomán az MTI. Az átkelőhely létezése eddig sem voltak ismeretlen, hiszen a mai Vatikán helyén állt – Nero által építtetett – stadion felé vezető híd magasabb részeit csak a XIX. században, a hajózás megkönnyítése miatt bontották le, pillérei azonban az elmúlt kétezer évben csak nagyon ritkán váltak láthatóvá. Időjárás-jelentés, 2022.07.04-i adás | MédiaKlikk. Stefano Montesi – Corbis/Corbis via Getty Images Az egykor Tiberisként ismert folyó szintje az elmúlt hetek tartós csapadékhiánya miatt mostanra a sokéves átlag negyedére, 112 centiméterre csökkent, veszélybe sodorva annak élővilágát, illetve nehezítve a hajózást. Lazio tartomány elnöke, Nicola Zingaretti a folyó területét már korábban katasztrófa sújtotta területnek nyilvánította a tartós csapadékhiány miatt.
Töltsd le alkalmazásunkat Töltsd le alkalmazásunkat