… Egy kis mennydörgés szívem dobogása, S villámok futnak által fejemen, S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Petőfi Sándor: Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet… Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Arany Jánoshoz Toldi irójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!
Meghihatja éd'sapám Minden jóbarátját; Borozás közt lelköket A jókedvbe mártják. Szép kocsit csináltatok Éd'sanyám számára; Nem kell, hogy a templomot Gyalogosan járja. Lesz arany szegélyzetű Imádságos könyve, Krisztus urunk képe lesz Szépen metszve benne. Pistinak meg majd veszek Drága paripákat, Rajtok jó Istók öcsém Vásárokra járhat. Végesvégül lesz nekem Dúsgazdag könyvtárom; Akkor majd a verseket Nem pénzért csinálom. Ingyen osztom azokat Szét az újságokba; Minden szerkesztő, tudom, Szívesen fogadja. S hogyha szép lyányt kaphatok: – De magyar lelkűt ám! – Éd'sapám táncolni fog Fia lakodalmán. Igy élünk majd boldogan A mulatságoknak, Igy biz, édes szüleim… Petőfi Sándor: Szeptember végén Petőfi Sándor: Füstbement terv Petőfi Sándor – Anyám tyúkja Petőfi Sándor: A nemzethez Konduljanak meg a vészharangok! Nekem is egy kötelet kezembe! Reszketek, de nem a félelemtől; Fájdalom és düh habzik szivembe'! Fájdalom, mert düledék hazámra Uj viharnak közeledtét látom, És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert Nem szakad le szemünkről az álom.
Én műértő beszédit Mosolygva hallgatám; De ő makacs fej! föl nem Világosíthatám. Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki; S nagyon, nagyon örültem, Hogy megnevetteti. De ő nem tartja nagyra, Hogy költő-fia van; Előtte minden ilyes Dolog haszontalan. Nem is lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért. Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürűlt, Én írogatni kezdtem, Ő meg nyugonni dűlt. De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle – hát az Irást abban hagyám. És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek; De nekem e kérdések Olyan jól estenek, Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám! Petőfi Sándor: Nemzeti dal Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet Petőfi Sándor: Szülőimhez Hej édes szülőimék, Gazdagodjam meg csak! Akkor, hiszem istenem, Nem panaszolkodnak. Minden teljesülni fog, Amit csak kívánnak; Megelőzöm vágyait Éd'sapám s anyámnak. Lesz csinos ház, amiben Megvonúlnak szépen; Pince lesz a ház alatt, Jó bor a pincében.
Pillanatra fölriadt e nemzet, S szétnézett, mi zaj van a világban? És a másik oldalára fordult, S mostan ujra aluszik javában. Ébredj, ébredj, istenverte nemzet, Aki ott az elsők közt lehetnél, S kárhozatos lomhaságod által Mindig hátul és alant hevertél! Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed, S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak, Míg nevedet sírkövedre vésed! Föl, hazám, föl! százados mulasztást Visszapótol egy hatalmas óra, "Mindent nyerni, vagy mindent veszítni! " Ezt írjuk föl ezer lobogóra. Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy Volt is, nem is a mienk az ország; Valahára mutassuk meg már, hogy Senkinek sincs semmi köze hozzánk. Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk, Irtsanak ki hát ezen világból! … A haláltól, nem tagadom, félek, De csupán a becstelen haláltól. Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk, Haljunk meg oly szépen, oly vitézül, Hogy azok is megsirassanak, kik Eltörölnek a földnek szinérül! Legyen olyan minden ember, mintha Zrínyi Miklós unokája volna, Harcoljon ugy minden ember, mintha Egyedül rá támaszkodnék honja!
Sokszor éri ezeket a fiatal lányokat a vád, hogy csak azért kedvelik – vagy játsszák meg, hogy kedvelik – az adott dolgot, mert így szeretnék magukra vonni a figyelmet. A gyűlölet és a megszégyenítés, ami a rajongás miatt éri a lányokat, nem csak a kettős mérce miatt borzasztó Az Alkonyat -korszakban – amikor én is aktívan rajongtam a szériáért – kétféle ember létezett: aki rajongott érte, és aki utálta azt, aki rajong érte. 100 millió orosz nyelvű, propagandairodalomnak bélyegzett könyv eltávolítását tervezik az ukrajnai könyvtárakból « Mérce. Kamaszként az ember alapvetően küzd azzal, hogy megtalálja a helyét a világban, hogy beilleszkedjen; sokszor érzi magát kínosnak, és mindent megpróbál megtenni azért, hogy ne tűnjön annak. Így az érdeklődésükért megszégyenített kortársaikat látva, sokan igyekeznek magukat velük szemben meghatározni, bizonyítani, hogy ők "nem olyanok, mint a többi lány" – mintha az valami rossz, értéktelen dolog lenne. Ezzel pedig ugyanúgy becsatlakoznak a többiek megszégyenítésébe, kirekesztésébe egy olyan, egyébként abszolút szubjektív és lényegtelen dolog alapján, mint az, hogy a másik ember mit néz, hallgat vagy olvas.
2022. április 28. | | Olvasási idő kb. 5 perc A kamasz lányok mindig is az egyik legpotensebb rajongói réteget jelentették. Ezek a fiatalok ugyanakkor mégis mint eszetlen, egyformaságra törekvő, fanatikus hordaként élnek a köztudatban; azokat a médiatermékeket vagy popkulturális jelenségeket pedig, amelyeket bálványoznak, a többség rendre kínosnak bélyegzi, nevetségesnek, értéktelennek tartja. Ez pedig egy kamasznak egyet jelenthet azzal, hogy a véleménye nem számít, az ízlése és az értékítélete rossz. Kettős mérce – Hírújság. De miért van ez így? Mi is jellemzi a kamasz lányok rajongását? Hogyan jár kéz a kézben vele a kínosság ítélete, és hogyan jelenik meg a kérdésben a kettős mérce? Egyebek mellett ezeknek a kérdéseknek járt utána Polner Laura. – Ciki, nem ciki Ha van társadalmi csoport, akiket minden áron meg fogok védeni, akkor azok a kamasz lányok. Lehet, hogy azért, mert sokszor még én is annak érzem magam. És ha valaki, akkor én egészen sztereotipikus kamasz lány voltam: rajongtam fiúbandáért, az Alkonyat ért, a High School Musical ért és az összes "vörös-pöttyös" könyvért.
Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Alice Walker: Bíborszín - Könyvajánló. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is.
Ezt követően a drukkerek megdobáltak minden gólszerzőt söröspoharakkal, de repült a pályára petárda is, valamint voltak rasszista bekiabálások is. Az ügyben a FIFA pénteken vizsgálatot indított – ugyanúgy, ahogy az UEFA az Eb-n történt incidensekkel kapcsolatban, amikor a magyar válogatottat 2+1 zárt kapus mérkőzéssel büntették. Az MLSZ is feljelentést tesz, a rendbontókat két évre kizárják a meccsekről.
Vasárnap volt, mit csináljon? Felöltözött. Szeme a gyűrött ruhákra tévedt, nagy sóhajtással vasalni kezdett. Közben kigondolta, hogy meglátogatja a szüleit. Hamar végzett, Sóhaj Author: B. Tóth Gabriella B. Tóth Gabriella, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. Írással hobbi szinten foglalkozom. Néhány vers, és még kevesebb próza van a tarsolyomban. Nincs hozzászólás
De én nem tudom, hogyan kűzgyek. Örülök, ha aszt tudom, hogyan maraggyak életbe " – mondja Celie, miután testvére (Nettie) felszólítja, tegyen valamit, küzdjön. Bár ez a mondat a mostohagyerekeivel kapcsolatban hangzik el a történetben, mégis röviden és velősen reprezentálja azt is, milyen lehetetlen elvárás, hogy valaki parancsszóra kilépjen egy bántalmazó kapcsolatból. Annak, aki egy ilyen spirálba bekerül, a napi túlélésért is küzdenie kell. Az pedig nem tűnik túl reális követelésnek, hogy valaki, aki mindennap kapálózik azért, hogy a víz tetején maradjon, hirtelen át is érjen a túlpartra és kimásszon a szárazföldre. A kapcsolata mérgező voltán túl származása miatt társadalmi megkülönböztetés is érinti a főhőst. Amikor pedig Celie úgy dönt, hogy kilép a bántalmazó házasságából, a következő mondat fogadja a férjétől: " Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy " – érzékeltetve, hogy itt csekély esélye van a jobb életre, még ha sikerül is megszabadulnia az abuzív kapcsolat jelentette béklyóktól.