– teszi fel a kérdést a sorozat következő részében a pszichológus. Természetes ugyan, hogy a társadalmi együttélés során szerepeket aggatunk magunkra, hiszen ezekkel lehet kordában tartani a sokszor titkolni való ösztöneinket, de előfordul, hogy ezek a szerepek már nem hitelesek, olyan elvárásokat is magunkra veszünk, amelyek gátolják a saját identitásunk megélését. Illusztrációnak a Tudhattad volna és a Hatalmas kis hazugságok című amerikai sorozatokat használta Kapitány-Fövény Máté. Mindkettőben egy közösségen kívülálló szereplő kavarja fel az állóvizet, és hozza felszínre a hétköznapi szerepek mögé rejtett titkokat. A videósorozat első darabja a hatalomhoz való viszonyt taglalja a Trónok harca sorozat, illetve Kuroszava Akira Véres trón című filmje kapcsán. Mindennapi emberi kapcsolatainkat átszövik a dominanciaharcok, a hatalmi játszmák – hangsúlyozza a szakember –, már egy egyszerű köszönésből, kézfogásból, szemkontaktusból, hanghordozásból is lehet következtetni, ki az alárendelt, ki akar felülkerekedni.
Olyasmi, mint amikor Frodóék A Gyűrűk Ura végén visszatérnek a Megyébe, hogy lássák, hogyan züllött el a hely a néhány év alatt, amíg távol voltak. Nem véletlen, hogy Tolkien sem írt a fenti témából külön regényt, pusztán csak odabiggyesztette azt a trilógiája végére. David E. Kelley, a sorozat showrunnere azonban úgy döntött, hogy a traumák feldolgozása is megér egy hétrészes évadot, és igazából haragudni nem lehet rá ezért. Mert a Hatalmas kis hazugságok második évada még a feleslegesen sok flashback ellenére sem lett rossz. Bár a #metoo érában a gonoszkodó anyós karaktere elég elcsépeltnek tűnik, Meryl Streep mégis megtölti élettel, és fenyegető árnyékként vetül az öt nő fölé. A festői Monterey-t most is öröm nézni, a gyerekkarakterek ilyen fokú természetessége és kidolgozottsága pedig még most is ritkaságszámba megy. A nagy ötös (Witherspoon, Kidman, Woodley, Kravitz, Dern) most is mesteri, egytől egyig kiaknázzák a karaktereikben rejlő lehetőségeket, és a forgatókönyv van annyira jó, hogy lehetőséget adjon nekik a jutalomjátékra.
Megismerés helyett stigma Az előítélet és a stigmatizáció lélektanát boncolgatja a negyedik rész, amelyhez A vadászat című film szolgáltat művészeti muníciót. Valamilyen szinten mindenki skatulyákban látja a világot, és nagyon sokakkal előfordul, hogy egy másik emberről, vagy emberek egész csoportjáról elkezd előítélettel gondolkodni. Miből fakad ez, és hogyan vezethet ez agresszióhoz – tette fel a kérdést a pszichológus. A történelmi válságok, a fertőzésveszélytől való félelem, a belső harag vagy a döntéshez szükséges idő rövidsége mind kiválthat sztereotip gondolkodást, amit csak akkor lehet hatékonyan feloldani, ha személyesen is megismerjük a másikat (vagy a csoport tagjait). A v adászat -ban egy pedofíliával meggyanúsított óvóbácsi története elevenedik meg, és végigköveti, ahogyan megbélyegzi a közösség a főszereplőt, esélyt sem adva neki, hogy megvédje magát. Andre rieu koncert budapest 2016 11 Kökény attila ha volna még 8 hetes kutya oltás arabe
A Trónok harcá ban Daenerys Targaryen karakterében lehet nyomon követni ennek a folyamatát, ahogyan a naiv, ártatlan, szelíd lányból fokozatosan a hatalomtól megrészegülő, tomboló, őrült királynő válik. A hatalom és téboly közötti összefüggést egészen más szempontból lehet Kuroszava filmjében tanulmányozni. Pszichológia magazin: Hogyan néz filmet egy pszichológus?
Mindkettőben egy közösségen kívülálló szereplő kavarja fel az állóvizet, és hozza felszínre a hétköznapi szerepek mögé rejtett titkokat. A film nemcsak a bűnbakképzés lélektani folyamatát veszi végig, hanem azt is, hogy akit egyszer így kivet a közösség, annak mennyire nehezen tud megbocsátani, még ha tisztázódik is a hamis vádak alól. Kapcsolatok és érzelmek Az ember és a gép közötti érzelmi kapcsolat lehetőségét boncolgatja a sorozat ötödik része. A technológia egyre inkább átveszi a szerepet életünk minden területe fölött, az emberiség egyszerre retteg tőle, miközben egyre több színtéren adja át az irányítást is. Az egyre valóságosabbá formált virtuális világokban pedig nem csupán az egymástól való elidegenedés veszélye áll fenn, hanem végső soron az is, hogy kötődés alakuljon ki robot és ember között. Minderre A nő című film kapcsán tér ki Kapitány-Fövény Máté. A jövőben játszódó történet szerint a férfi főszereplő menekül a kapcsolatoktól, fél a valós érzelmektől, így egy idő után egy szoftver női hangjával, Samanthával kerül egyre közelebbi kapcsolatba.
Ez a könyv életet megváltoztató mű: mindenkihez íródott, aki fájdalmas kapcsolatokkal viaskodott, és reményt s új irányt keres. Ott a főhős felesége, Ashaji a háttérből manipulálja a férjét, hogy szerezzen magának, s így áttételesen neki is minél nagyobb hatalmat. Mesterkedése sikerrel jár ugyan, de az odáig vezető út véres titkait nem tudja ép ésszel feldolgozni. Krízis az újba vagy a semmibe Az életközepi válság lélektanát tárgyalja a második rész, amelyhez A p ankrátor című film adja az apropót. A téma kapcsán a pszichológus kifejti, hogy a krízisek nem csupán megakadást és problémákat hoznak, hanem lehetőséget is kínálnak, hogy továbblépjünk valami új felé. Az életszakaszok során menetrendszerűen bekövetkező válságokból (mint például serdülőkor, életközép, öregkor) jó esetben megerősödve, az identitást megtalálva kerülünk ki, de akinek ez nem sikerül, annak egy következő krízis során nagy valószínűséggel vissza kell lépnie, előbb a "kihagyott" válságot kell megoldania – magyarázza Kapitány-Fövény Máté.
Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy "helyrehozza" az unokahúgát - az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt. A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.
Nekem iszonyatosan tetszettek a gyermeteg első képek, a kórházba való betörés, lógás a fiúkkal... Annyira hangulatfestő jelenetek voltak ezek, hogy legszívesebben ki is hagytam volna azt a részt, ami miatt egyébként megfogott a történet és az előzetes. Azaz Coley és Cameron összekavarodását, majd azt a zseniális intézményt... Összességében azt tudom mondani, hogy ez számomra tipikusan az a fajta könyv volt, ami egyszerűen beszippant. Alig bírtam letenni, és ez egyszerűen szuper élmény volt. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki picit is nyitott a témára, mivel végre valahára tényleg egy olyan LMBTQ+ regényről beszélhetünk, ami az identitáskeresés folyamatát hivatott bemutatni, és nem kéjálmokat igyekszik kielégíteni. Kiadó: Athenaeum Oldalszám: 440 Fordító: Todero Anna ISBN: 9789632932132 Nyereményjáték: Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén februárban megjelenő Cameron Post rossz nevelésében egy igen erőteljes új LMBTQ-regényt üdvözölhetünk. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és ismerjétek meg ti is Cam-et!
A karakterek ügyesen árnyaltak, senki sem hiba nélküli, de senki sem egy egyértelműen negatív és gonosz karakter, még akkor sem, ha a nézetei annyira radikálisak, hogy azzal már másokat bántalmaz pszichésen. Mert igazából nem rosszindulatúak, mindenki csak követni szeretné a szerinte helyes utat, amit sokszor az elfogult vallásosság és a kisvárosi korlátoltság vezérel. A pozitivitás és a nyitottabb látásmód az ifjú generáció kiváltsága lesz a műben, bárhogy is igyekezzenek a felnőttek. A könyv vége a kezdeti hihetetlen aprólékosság és a tábor hosszú őrlődései után mellbevágó. Lényegében nem hibásan oldotta meg a helyzetet Danforth, hiszen el lehet képzelni, hogy mi lesz, de egy hosszabb levezetésnek jobban örültem volna. Olyan hirtelen szakadt félbe a könyv, mintha a lámpák éjszaka egyszer csak eltűnnének az út mellől. Elképzeléseid vannak, de az írónő végső döntése már nem világítja be a cselekmény folytatását. A Chloë Grace Moretz főszereplésével készült film szorosan a könyv második felére hagyatkozik, pár leegyszerűsített és meg is változtatott flashback erejéig idézi csak fel Cameron korábbi életét.
Cameron nagynénje és egyben nevelője is számomra egy árnyaltabb személyiséget kapott, miközben ismerős is volt. Azt hiszem mindannyian ismerjük azt a nőt, akinek egyszerűen szüksége van valamilyen külső erő vezetésére. Könnyen befolyásolható, egyszerűbb, de alapvetően csak jót akarna. Más kérdés, hogy a jót akarásával csak mégjobban roncsolta Cameron lelkét. Sztori: Ugye a történet a 12 éve Cameronnal kezdődik, majd 17 éves kora környékén köszönünk el tőle. Ez az időszak elég szépen felölei az énkeresés időszakát, így igazából gondolhatnánk, hogy egy elég tipikus, amolyan Love, Simon féle történetet kapunk, de azzal, hogy ennyire a kezdetektől kezdve látjuk az apró jeleket és különböző emlékképekből áll össze a történet, így Cameront is egyre közelebb érezhetjük magunkhoz, ráadásul egy egészen új és érdekes élményt nyújt a könyv. Mert mint azt már mondtam, itt nem az erotikára helyezte az írónő a hangsúlyt, sokkal inkább a lelki kérdésekre koncentrált. (Amiért továbbra is odáig vagyok. )