__________A__________ adósrabszolgaság: az adóságukat visszafizetni nem tudó szabadok vagy családtagjaik elvesztették szabadságukat. agora: görög város piactere, amely az üzleti és egyben a társadalmi élet központja volt. akháj: görög törzs, i. e. 2000 körül kezdték benépesíteni egész Hellászt. akropolisz: felegvár, az ókori görög városok magaslatra épített, erődített része. (három ldalról meredek sziklák illetve fal vette körül, a negyedik oldalon vezetett fel az oszlopokkal gazdagon díszített márványlépcső) (pl. Athén) apella: az ókori Spártában a népgyűlés elnevezése, havonta üléseztek és igen-nem szavazattal döntöttek a geruszia (vének tanácsa) javaslatairól (háború, béke, helóták ügyei); tagjai 30. életévüket betöltött teljes jogú spártai férfiak. archón: az arisztokratikus köztársaság idején az állam élén álló arisztokrata származású tisztviselők. kezdetben 1, majd 3 végül 9 arkhónt választott saját köreiből az arisztokrácia. mindegyiknek meghatározott feladatai voltak, előszőr 10 majd 1 éves időtartamra.
__________D__________ déloszi szövetség: katonai és gazdasági szövetség, amelyet Athén vezetésével hoztak létre (i. 478). (a perzsák legyőzése után Athén kényszerrel tartotta össze a szövetséget, ami a peloponészoszi háborúvégén szűnt meg. ) demagóg: népvezér. demiurgoszok: az ókori Athén kézművesei, kereskedői. demokrácia: népuralom. a népgyűlésen minden polgár részt vehet, szavazatuk egyenlő. démosz: nép, község. despota: egyeduralkodó. despotikus királyság: korlátlan egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát semmilyen törvények vagy szabályok nem mérséklik. dialektika: az ellentétek egysége és harca. dór: Spárta lakosai. __________E__________ ekklészia: ókori athéni népgyűlés, tagja minden teljes jogú (földel rendelkező, 20 éven felüli) férfi. feladata törvényhozás, háború-béke kérdése. ephoroszok: vezető tisztségviselő több görög poliszban. az ókori Spártában ötöt választottak közfelkiáltással. az állam tényleges vezetői. eupatridák: arisztokrácia __________G__________ georgoszok: (parasztság) geruszia: vének tanácsa.
A város nem túlságosan ismert, pedig valódi kis gyöngyszem. Sétát teszünk a Vardar folyó partján, mely egy nem túl széles folyó, mégis számtalan hidat építettek fölé. A legrégebbi híd a Kőhíd, ami az ezernégyszázas évek végén épült és máig használatban van, és a Észak-Macedónia teret köti össze a bazárral. Itt lesz lehetőség még ajándékok vásárlására is. Kevesen tudják, de Teréz anya Szkopjéban született. Számára emlékhelyet állítottak a városban. Szállás Szkopjéban. 9. NAP: SZKOPJE – SZERBIA – SZEGED – BUDAPEST Kora reggeli indulás után, átlépjük a macedón-szerb határt, majd rövid megállókkal – határátlépés függvényében –, terveink szerint az esti órákban, Szeged érintésével érkezünk Budapestre. Ezt követően mindenkit a felszállási városába szállítjuk.
Emlékezés egy nyár-éjszakára szerző: Ady Endre Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 5. Nyári versek - Magyar versek. szám + [1] Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomorú Földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt, Kigyuladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte, Álmomban élő volt a holt, Jó kutyánk, Burkus, elveszett S Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen hars nótákat dalolt: Különös nyár-éjszaka volt. Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt: Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel: Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak. Csúfolódóbb sohse volt a Hold: Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Az iszonyúság a lelkekre Kaján örömmel ráhajolt, Minden emberbe beköltözött Minden ősének titkos sorsa, Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat, Az Ember büszke legénye, Ki, íme, senki béna volt: Azt hittem, akkor azt hittem, Valamely elhanyagolt Isten Életre kap s halálba visz S, íme, mindmostanig itt élek Akként, amaz éjszaka kivé tett S Isten-várón emlékezem Egy világot elsülyesztő Rettenetes éjszakára: Különös nyár-éjszaka volt.
Az istenváró emlékezés egyrészt hangsúlyozza, hogy semmi sem lesz már olyan, mint a háború előtt, másrészt az értékőrzés költői gesztusává válik a versben. A háborúról szóló versek szükségszerűen összekapcsolódnak a magyarság-versekkel. Bár Adyt a háború világméretűvé válása is rettentette, e versekben mindig megszólalnak a magyarságot féltő, a magyarságért aggódó sorok is. Személyes tragédiát pedig azért jelentett a háború a költő számára, mert eszméit pusztította el. Olykor kétségbeesett felkiáltásokban, figyelmeztetésekben idézi ezeket ("Az Élet él és élni akar, …"; "S megint élek, kiáltok másért: / Ember az embertelenségben. ") Az eltévedt lovas című vers képi világa szinte megfejthetetlen. A titokzatos, valahonnan érkező és valahová tartó lovas szimbolikus alak, de jelképisége többértelmű. A lovas egyrészt a harcos, a katona alakját idézi, de rokonítható a bujdosó kuruc alakjával ("hajdani") is. MNYKNT - Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. A valahonnan és valahová nemcsak térben, hanem időben is értelmezhető. A kísérteties, szinte mozdulatlan jelen világában fölbukkanó múltbeli "eltévedt lovas" maga is kísértet.
S ezekből a képekből bomlik ki maga a költemény lényege, amely a következőkről tudósít: A háborúban "minden egész" megzavarodik, minden összekuszálódik, az értelem szerepe csökken, minden érték elpusztul, de a legnagyobb bűn a fiatal életek semmibe vétele, az erkölcsi világrend megfordulása. Azzal pedig, hogy csodás történések szemtanúi lehetünk ("Kigyúladt öreg méhesünk, Hirtelen hars nótákat dalolt:"), egyre inkább az ember esendőségéről, kicsinységéről, s magának az emberi értelemnek a megcsúfolásáról kapunk teljesebb krónikát ("Véres, szörnyű lakodalomba/ Részegen indult a Gondolat, / Az Ember büszke legénye/"). A verszárlat "Azt hittem, akkor azt hittem, utal arra, hogy magának a lírai énnek a személyes életében is milyen meghatározó volt ez az éjszaka. Emlékezés egy nyár éjszakára elemzés. Az egész költeményt átjárja a személyesség érzése, hiszen a mindennapi valóság, otthonosság, nyugalom képei és cselekvései is megjelennek a műben (öreg méhes, a legszebb csikó, Burkus, a jó kutya, lakodalom, büszke legény), de mégis irracionalitást nyernek Ady látomásai révén, aki szimbólumokká formálja ezeket is, mégpedig egy haláltánc által, hiszen a ménes kigyullad, a legszebb csikó a lábát töri, Burkus, a jó kutya elvész, míg a néma szolgáló tébolyodott dalokba kezd.
Az is igaz, hogy ahányszor elővettem ezt szöveget, minden esetben azt éreztem, valami mást is mond nekem. Így rendkívül nehéz elfogulatlannak maradnom a költeménnyel szemben. Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára (elemzés) – Jegyzetek. Annál is inkább, mert én magam is mondtam valamikor ezt a verset, s nem volt két olyan alkalom, amikor ugyanúgy tettem volna meg, mert hol lent hangsúlyosan, hol fent kezdtem, ami versmondás esetében a legnehezebb feladat, s valamiért mindig azt éreztem, így van ez rendjén. A költemény 1917 februárjában keletkezett, amikor az első világháború a totális-, az ember-és a gépek háborújába fordult, s Ady már igen súlyos beteg volt, de később azt maga Ady Lőrincné is elismerte, hogy Csinszka teljes odaadással, őszinte szerelemmel és igaz társként ápolta, hiszen a költő halála után a jogdíjak miatt perben álltak egymással. Ady az első perctől kezdve ellenezte a háborút. Tiltakozott annak értelmetlensége és a vérrontás ellen, elítélt minden elidegenedést és gyűlöletet, amelynek emberek milliói estek áldozatul. Már 1914-ben megírta a nagy leleplező versét, "A mesebeli Jánost".
(Korzenszky Richárd felvétele) "Angolos" javaslat: piros pipacs! Épp ezért lenne egy "angolos" javaslatom, hogy senkinek az érzékenységét se sértsünk meg, de azért mégis méltóképpen emlékezzünk meg a Magyarország sorsát eldöntő trianoni békediktátum századik évfordulójáról. Trianonra emlékezve mostantól kezdve június 4-én kokárda vagy gyászszalag helyett tűzzünk egy fekete közepű piros pipacsot a gomblyukunkba, a fiatal szép lányok pedig a hajukba. A városban lakók, angol példára, akár vehetnének, vagy készíthetnek maguknak posztópipacsokat. Esetleg a Parlament körüli virágágyasokban is lehetne pipacsokat ültetni, mint ahogy a Tower alatt tették az angolok. Mivel a járvány miatt erről most egy kicsit lekéstünk, be lehetne pótolni jövőre, de talán már most augusztus 20-án, a Trianoni emlékhely felavatásakor is, és mivel a pipacsok hamar elhervadnak, angol példára kis cserepekben posztó pipacsokat is lehetne árulni és elhelyezni az emlékhely szélére. Így aztán senki nem mondhatja, hogy nacionalisták, populisták, irredenták "satöbbik" vagyunk, ha megemlékezünk a világháborúk magyar elesetteiről, és megőrizzük a "virtuális haza" [1] emlékét.
Az emlékezés mintha egy lidércnyomásos álmot jelenítene meg. Különös dolgok történnek földön és égen: rengeteg csillag hullik le, az otthoni világ kaotikussá válik: "Kigyúladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte, Álmomban élő volt a holt, Jó kutyánk, Burkus, elveszett S Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen hars nótákat dalolt. " E babonás előjelek a felfordult világot jelképezik, ahol "Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember". A verset a lírai én refrénszerűen visszatérő megállapítása tagolja szerkezeti egységekre: "Különös, Különös nyár-éjszaka volt". A hangnem változatos: eleinte nyugodt, tárgyilagos, később ezt a hangot a csodálkozás, az ítélkezés és a rettegés váltja fel, végül pedig a tanúskodó beletörődés. A háborús képek biblikus keretbe ágyazódnak. A vers kezdősorai a Jelenések könyvének apokaliptikus világát idézik fel: "Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomoru Földre". A vers a lírai én istenváró, emlékező-túlélő magatartásával zárul: "S, íme, mindmostanig itt élek Akként, amaz éjszaka kivé tett S Isten-várón emlékezem Egy világot elsüllyesztő Rettenetes éjszakára. "
Ezekből tudván, hogy partnere is izgalmi állapotba került, lehúzta magáról bugyiját, és két térde közé fogta a fiú derekát. Lehajolt hozzá, hosszan megcsókolta, s eközben csípőjét egyre lejjebb engedte. Kezébe fogta párja merev szerszámát, s lassan, forró ölével beleereszkedett, s ezzel eggyé vált a két test, forrón, vágyaktól telin. Nem bírtak betelni egymással. Egymás száját keresték, s mikor megtalálták, vad, marcangoló csókba kezdtek. A fiú nem bírván tartani felsőtestét, visszahanyatlott az ágyra, s ahogy a lány mozgott rajta, alkalmazkodott a ritmushoz, így együtt mozogtak. Egy korábbi alkalommal kitaláltak maguknak egy pózt, amikor eldönteni nem lehet, hintát vagy bölcsőt formáz a két test. Most is ebben a pózban folytatták a szeretkezést, s úgy ringatóztak, akár egy bölcső, de sokkal inkább mint egy, a szélcsendes vízen ringatózó vitorlás. Képzeletük e pillanatban szárnyalni kezdett velük, s egy szemhunyással később egy hajó fedélzetén találták magukat. Csend honolt körülöttük, távol voltak a parttól, a civilizációtól, a fényektől, a zajtól.