Juhász Gyula ahhoz az idegbetegségig túlérzékeny fajtához tartozott, amelyről azt szokták mondani, hogy "nem e világra való". S ezt olyannyira tudta, hogy több ízben is ki akart lépni az életéből. Ötvennégy éves korában végre "sikerült"… Juhász Gyula élete nem más mint öngyilkossági kísérletek sorozata. Nem is tudjuk pontosan megmondani, hányszor próbált meg önmaga által átkerülni a földi létből a halálon túli állapotba A sorozatos próbálkozások akár az öngyilkosság tanuláselméleti felfogás ának példaértékű prezentációját is jelenthetik. E szerint az individuum egy adott szituációban megtanulta (előzetes szuicid kísérlete, megfigyelés, esetleg kommunikáció révén), hogy leghatékonyabban a szuicid magatartás vezet célhoz (Temesváry, 1995). Juhász görcsösen kapaszkodott betegségébe, állandóan vigyázni kellett rá, mert egyetlen lehetséges megoldásnak a halált tartotta: "Szegény öreg édes Anyja éjjel-nappal ápolja, mellette van, mert öngyilkos akar lenni, ezt véli egyedüli megoldásnak irtózatos helyzetében. "
A visszahúzódó, gyenge fizikumú fiú a piaristákhoz járt gimnáziumba, 1899-től egy évig Vácott piarista novícius is volt. 1900-ban távozott Vácról, élményeit később A tékozló fiú című művében írta meg. Ebben az összefoglaló kötetben megismerhetjük Juhász Gyula egyetemi társait, tanárait, kortársait – Babits Mihályt, Ady Endrét, Kosztolányi Dezsőt, Oláh Gábort… –, jóízű emlékeit azonban átszövi a melankólia, elbeszélései gyakran végződnek öngyilkossággal, halállal. Aztán mégis hátat fordított a papi hivatásnak, és 1902-től a pesti egyetem magyar-latin szakán tanult tovább. A Négyesy professzor vezette legendás stílusgyakorlat órákon kötött életre szóló barátságot Kosztolányival és Babitscsal, költői pályájuk is egy időben indult. 1905-ben került kapcsolatba Adyval, akinek elsőként ismerte fel korszakos jelentőségét. "Némely szavak és sorok oly erősen élnek lelkemben, hogy valósággal fájnak. "Fölös napoknak hasztalan soka. " (Arany. ) Mostani életemre vonatkoztatva. "Föld terhe. " Magam. "Fájó öntudattal. "
"A féreg az ember szívében van… Nehéz tetten érni azt a pillanatot, mikor a szellem a halál mellett dönt. Az öngyilkosság – akárcsak a melodrámában – bizonyos értelemben vallomás. Azt valljuk be, hogy az élet túllépett rajtunk, vagy hogy nem értjük… Minden egészséges ember eljátszott már néha magában az öngyilkosság gondolatával. (…) Az ember élethez való ragaszkodásában van valami, ami erősebb a világ minden nyomorúságánál. A test ítélete erősebb a világ minden nyomorúságánál. A test ítélete legalább annyit ér, mint a szellemé, márpedig a test visszahőköl a megsemmisülés előtt. " – mondja Camus egyfajta válaszként a dolgozat első mondatára. Úgy érzem, az egzisztencialista író gondolatai keretbe helyezik Juhász Gyula életét, melyet édesanyja így minősített fia halála után: "Nem mondhatom, hogy élt, csak szenvedett szegény Gyuluskám. Nem volt soha öröm az életében. " Az élettől való önkéntes megválás gondolata és az ehhez kapcsolódó cselekvéssorozat tengelyére lehetne spirális formában felfűzni ezt a szerencsétlen sorsot.
1911-13 közt a morva határon Szakolca gimnáziumába, majd a makói állami főgimnáziumba helyezték. 1914-ben öngyilkosságot kísérelt meg Pesten, a kórházban kereste fel biográfusa, Eörsi Júlia, utóbb azt állítva: házasságot kötöttek. Ideggyógyintézetben kezelték, de a forradalom előjeleire rendbe jött. Kórházi kezelése – kisebb megszakításokkal – 1917. november közepéig tartott, ám már 1917 áprilisában orvosilag elmebetegnek nyilvánították,, és ekkor vetette papírra ún. Patológika című jegyzeteit. A kezelés során volt együtt az ideggyenge festőművésszel, Gulácsy Lajossal, akihez később csodaszép versét írta, és akit a hozzá legközelebb álló embernek tartott. "Míg csak neuraszténiásnak tudtam magamat, addig reggel volt a legnyomottabb hangulatom. Igaz, ez most is megvan, de estére valósággal fizikai fájdalmat érzek az agyamban és a szemeim mögött mintha valami nyomás volna. " Második nagy korszaka alatt vezércikkeiben és verseiben forradalmi várakozásainak adott hangot (Magyar nyár 1918). Az októberi forradalom után a szegedi Nemzeti Tanács tagja, a radikális párt egyik vezetője, a Délmagyarország vezető publicistája lett.
– írja Kilényi Irma, a személyi titkár egy levelében. Élete utolsó nyolc évét a szegedi idegklinikán töltötte, folyamatos kezelés alatt állt. Makacsul ragaszkodott betegségéhez, hogy menekülése ebből a mai világból igazolt legyen, hogy ebben a világban létezni tudjon. Annyira szerette az életet, hogy folyamatos öndestruktív próbálkozásai mögött látnunk kell a segélykiáltásokat; így értjük meg, hogy ő csak boldogulni akart az életben. Ezt igazolja egyik írásában is, melyben az öngyilkosságról elmélkedik: "Éppen e sorok írója az, aki nem is egy halált halt már életében, és megtanulta – a maga kárán – szeretni az életet. " 1 / 3 oldal 1 2 3 Következő »
A rendező, az operatőr és a vágó után muszáj megemlíteni a főszerepet játszó Shailene Woodley munkáját is, aki feltehetőleg pont azért vállalta el ezt a szerepet, hogy megmutassa képes a hátán elvinni egy filmet. "Ó, lecsúsztam a saját szülinapomról. " – gondoltam. (nevet) De Shailene lufikkal várt, és még ajándékot is vett, szóval azonnal összehangolódtunk. Hasonlóak a nézeteink, mindketten spirituális lelkek vagyunk, fontos nekünk a család, a barátok, és szeretünk utazni. Amikor a rémálom valósággá válik - Sodródás filmkritika | PetőfiLIVE. forrás: Freeman Film Shailene Woodley és Sam Claflin hamar megtalálták a közös hangot Balt egy nem mindennapi rendező. Ha megnézed a Dermesztő mélység és az Everest című filmeket, egyértelműen látható, hogy nem szereti a könnyű utat választani a filmkészítésben. Azt mondanám, hogy ő egy modernkori Viking. Izlandi férfiként egyértelműen látszik a választásaiból, hogy határozottan szereti a kihívásokat, és másokat arra ösztönözni, hogy találkozzanak az ő elvárásaival. Megengedte Shailene-nek és nekem, hogy saját magunk kaszkadőrjei legyünk.
Másodszor: a film két párhuzamos szála oly eszköztelenül lineáris, oly meglepetések nélküli, hogy minden jelenetét előre ki lehet számítani – még azt az egyetlen fordulatot is, ami a Sodródás lényegét adná. És harmadszor: egyre árasztja a szépelgős, művi, élettől elrugaszkodott hangulatot a szappanoperaszerű magyar szinkronhang, ami egy egyszerű "sziát" is színpadiasan dalol el – meg a fordítás, ami szerint a kétségbeesett és összetört túlélők olyan szavakkal fejezik ki magukat, mint a "fránya" és a "bakker". Márpedig ha az emóció nem működik, akkor kifogyott a szél a film vitorlájából. Kormákur nem él a többi lehetőséggel, ami az Everest et naggyá tette. Sodródás - Igaz történet szerelemről, veszteségről és túlélé. Ott a természet szépségének nemcsak esztétikai minősége volt, de be is épült a film narratívájába – ez alapozta meg a hegymászók kockázatvállalását –, míg a Sodródás semmit sem kezd a tenger fenségével, egy esetlen párbeszédet leszámítva. Az Everest elgondolkodtatott a természettel szembeszálló ember felelősségéről, a Sodródás még csak nem is utal emberi döntésekre vagy hibákra.
Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat.