Gyönyörű, kép, köszönés, dekoráció, inscription., karácsonyi üdvözlőlap Kép szerkesztő Mentés a számítógépre
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2016. dec 10. 16:48 / Fotó: Instagram Ha már egy ronda karácsonyi pulcsival nem tudja felhívni magára a figyelmet az ember, akkor marad a vetkőzés. Összeállításunkban az Instagramra feltöltött legdögösebb képeket láthatják, reméljük ünnepi hangulatba kerülnek majd a fotók láttán. Gyönyörű karácsonyi png képek. Galéria A képen látható hölgyeknek biztos virgácsot hozott a Mikulás / Fotó: Instagram Ő vajon személyesen Télanyó lenne? / Fotó: Instagram A kandalló melegét nem lehet ruhában elviselni, természetes, hogy az ember bugyira vetkőzik / Fotó: Instagram Ez a hölgy jó alaposan megnézi közelebbről is a karácsonyfáját, hogy biztosan rendben vannak-e a díszek / Fotó: Instagram Csengőszó, csengőszó / Fotó: Instagram Önöknek is ilyen az adventi koszorúja otthon? / Fotó: Instagram A Mikulás tekintete mindent elárul / Fotó: Instagram karácsony szexi
Még jobban várod majd a karácsonyt, ha letöltesz egy gyönyörű háttérképet a monitorodra. A képek változatos módon közelítik meg ezt a varázslatos ünnepet, így könnyen találhatsz köztük olyat, ami azonnal megtetszik. Nézd meg, hogy miből válogathatsz! Kedves hangulatú kép, aminek az előterében ajándékok sorakoznak. Ingyenes kép: karácsonyfa, gyönyörű, romantikus, dekoráció, szív, luxus, játékok, pasztell, törpe, elegáns. Töltsd le innen! Karácsonyi tájak Kattints, és nézz további csodaszép háttérképeket, amik segítségével ünnepi hangulatba jöhetsz. Töltsd le most a világ legszebb karácsonyi tájait!
Vajon bólintott-e Ady – kérdezte Diószegi tanár úr – a hangsúlyokra, a szünetekre, mit üzen a tekintete? Nagyon jó kérdés, ha be akarjuk vonni a közönséget egy közös beszélgetésbe. A szalonest során sok mindent megtudhattunk, s természetesen nem csupán Adyról, sőt, elsősorban nem róla, hanem azokról, akik ma olvassák: fiatalokról és középkorúakról, idősebbekről, akiknek valamiképpen fontos ez a száz évvel ezelőtt meghalt ember. Elemeztük A Hortobágy poétája című versét, s milyen nagyszerű volt hallani egy fiatal nő szájából, hogy nem ért vele egyet, elvégre a versben ábrázolt nihil nem csak lokális, magyar probléma, hanem a világ bármely táján találni hasonlót. Ha ezt maga Ady hallotta volna, alighanem büszkén bólintott volna: igen, én megmondtam jó előre, én ifjú szívekben élek, és élni fogok nem csak száz év múlva, de örökké, míg magyar nyelven olvas a magyar. Diószegi Endre tanár úr sommázata egyébként az volt – s ezzel Ady sem vitatkozna –, hogy ez a költőóriás úgy töltötte be a sorsát, mint egy ószövetségi próféta, azaz: nem volt módja nem betölteni.
Akárcsak korábban Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty vagy Petőfi, Ady is a nemzet iránti szeretetből bírálta a hazai állapotokat, ám sokan ezt nem nézték jó szemmel, újítási szándékát mereven elutasították. Ady tehát kemény harcot folytatott a műveletlenség és a korlátoltság ellen, a szellem harcát, és ez a sokszor reménytelennek látszó küzdelem időnként keserű, támadó indulatokat váltott ki belőle. Ezek az indulatok kemény, nemzetostorozó versekben kaptak hangot, melyeket a költő A magyar Ugaron című versciklusba sorolt be. Ilyen költemény A Hortobágy poétája is, amely a magyar művész tragédiájáról szól. Az érzékeny, gazdag lelkiséggel bíró szellemi ember helyzete a ciklus több versének is témája, de ezek közül egyik sem politikai jellegű költemény (legalábbis a szó szoros értelmében nem azok, legfeljebb átvitten). A Hortobágy poétája Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték.
Gyermek vagyok, kinek lelkén Minden napfény, minden sugár átragyog, Eltemetek, elfelejtek Minden sebet, minden régi bánatot. Gyermek-szívvel elfelejtem, Hogy csalóka, ámító az őszi fény És hogy engem megcsalt eddig Minden álom, minden tündöklő remény. Gyermek vagyok: temetőben Tarka szárnyu pillangókat kergetek S álmaimnak temetőjén Csalogató álmok után sietek… Ady Endre: Ne lássatok meg Ne adjatok rám aranyos palástot, Nem kell a gyémántos korona, De vigyétek a víg csörgõsapkát is S tarka köpenyeg sem kell soha. Szürkeországnak vagyok a királya, Láthatlan trónom nekem ragyog. Amíg nem láttok, nem ékesíttek, Nem rubrikáztok, addig: vagyok. Ady Endre: Az Ősz dicsérete Egyszer csak, észrevétlenül A fa alá avarszőnyeg kerül. Megállsz a mélázó napsütésben, Gyönyörködhetsz az őszi ködben. Ezer színnel festett képek, Mind a szívedbe égnek. Nincs még egy évszak, Mely ennyi pompát rejt. Fejedre kedvesen gesztenyét ejt. Nézheted a vadludak vonulását Ahogy őz keresi tisztáson a párját, Szürettől hangos a hegyoldal Itt, ott felcsendül egy dal.
A Tisza-parton mit keresek? Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié. Ady Endre: Őrizem a szemed Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet. Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
A zenészek mindig csavarnak rajta egyet, vagyis áthangszerelik úgy, hogy bár a lényeg nem változik, mégis valami újat, mást fedezhetünk fel bennük. Ahogy Livius fogalmazott: "vad dolgokat átlényegítünk, átdolgozunk, teátrumra alkalmazunk". Ám hiába voltak színházi köntösbe öltöztetve ezek a dalok, a dinamikájuk, a belőlük áradó energia – már ami a tempósabbakat illeti – folyamatosan arra késztetett, hogy felpattanjak a bársonyszékről és vagy elkezdjek hevesen headbangelni, vagy a dob diktálta pattogó ritmusra féktelenül ugrálni, akár egy rockkoncerten. Amit pedig a számtalan különféle stílusú Quimby-koncerttel a hátam mögött bizton állíthatok: e zenekar tagjai mindig ugyanakkora lelkesedéssel, teljes szívvel, hatalmas zeneszeretettel, alázattal és azzal a vággyal állnak színpadra, hogy jobbat, többet adjanak nekünk, a közönségnek. Mi pedig igyekszünk meghálálni mindazt, amit estéről estére, koncertről koncertre varázsolnak nekünk. SZÍJJÁRTÓ ANITA Fotó: sinco